A gyászoló anya, aki a szerbiai tüntetések szimbólumává vált

A szerb választáson győztes Egyetemista Lista meglehetősen szokatlan politikai formáció, hiszen nem egy karizmatikus politikus figura köré szerveződött, és nem is bármilyen ismertebb arc vitte a hátán, ami társítható lenne a szervezettel. Volt ugyan listavezető Ilija Srdanović személyében, de az újvidéki kardiológus professzor közel sem nevezhető a kollektív diákmozgalom arcának, hiszen a mozgalom tudatosan kerüli a klasszikus pártpolitikai vezérkultuszt. Igaz ez arra a néhány ismertebb közéleti személyiségre is, akik támogatták a listát. Ezért volt különösen fontos Dijana Hrka szerepe, mint a fordulat szimbolikus alakja.

Hrka története túlzás nélkül filmbe kívánkozik, sőt, már nem egyszer láthattunk hasonlót: az Erin Brockovich-szerű, nagy hatalmú rendszert megdöntő hősnők példája mellett vannak egész konkrét hasonlóságok is az olyan, valós történeten alapuló filmekkel, mint például a Till (Igazságot a fiamnak), melyben egy gyászoló anya személyes tragédiája indítja el a modern amerikai polgárjogi mozgalmat.

Maga Dijana Hrka személy szerint persze nem döntött meg semmit, viszont olyan központi alakjává vált az újvidéki vasútállomási tragédia utáni tiltakozásoknak, hogy a szerepe fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Kérdés a vitához: Milyen szerepet játszhatnak az egyéni történetek a társadalmi tiltakozások formálásában?