Megváltozom, tehát vagyok

A változást gyakran úgy képzeljük el, mint hirtelen döntést vagy éles választóvonalat a múlt és a jövő között. Különleges pillanatként vagy eseményként tekintünk rá, amely világos határt képez „régi és új” között. Rendszerint egy csapásra történik és addig sosem látott minőséget hordoz – legalábbis a képzeletünkben. Pedig a változás természete – legyen szó akár a saját életünkről, akár társadalmi vagy ökológiai folyamatokról – többnyire különbözik ettől; a mindennapi életben, a kapcsolatainkban és a természetben is láthatatlan mélységekben zajlik, és rutinszerű, monoton folyamatok egymásutániságából vagy azok átalakulásából érthető meg.

„Meg kell változtasd az életed” – ezzel a mottóval rendezik meg idén a legnagyobb ázsiai kortárs művészeti kiállítást, a Kvangdzsui Biennálét, amire ezúttal a 444 is meghívást kapott. A kiállítás címe Rainer Maria Rilke híres verse, az Archaikus Apolló-torzó (Archaischer Torso Apollos) utolsó sorára utal, amit a fenti idézet tett híressé („Du mußt dein Leben ändern”). Rilke verse a művészet transzformatív erejéről szól, vagyis arról, hogy a találkozás egy műalkotással miként ébreszti rá a nézőt önmaga tökéletlenségére és felületességére.

A Kvangdzsui Biennálét, amit minden második évben tartanak meg Dél-Koreában, alapvetően különbözteti meg az európai kortárs művészvilág fő seregszemléjétől, a Velencei Biennálétól, hogy a kiállító művészek kifejezetten társadalomkritikus, gyakran politikai töltetű témákat dolgoznak fel, amelyek nyíltan reflektálnak társadalmi jelenségekre és problémákra. Nem véletlen, hogy az 1995-ben alapított Kvangdzsui Biennálénak az 1980-as demokratikus felkelés és mészárlás helyszíne ad otthont. Ez nem csak kulturális esemény és találkozó, tiszteletadás is a demokrácia és az emberi jogok iránti küzdelem előtt.

Különleges politikai visszhangot adott az idei biennálénak, hogy Kína küldöttsége az utolsó pillanatban úgy döntött: a tajvani pavilon jelenléte miatt bojkottálja a rendezvényt. A megnyitón a rendezvény elnöke, Jun Bummo hosszan sajnálkozott az eset miatt, ami egészen a nagypolitika szintjéig jutott. A Kínával baráti viszonyra törekvő dél-koreai kormány később több formában is jelezte, a döntés nem politikai, hanem szervezői szinten született, és az ország Tajvannal kapcsolatos politikája változatlan. (Vagyis nem ismerik el önálló államként.)

Mindez nem érintette a biennálé tematikus kiállítását, aminek művészeti koncepcióját a szingapúri kortárs művész és filmrendező, Ho Tzu Nyen alkotta meg, és amit rendhagyó módon a helyi művészeti központban rendeztek be. Öt egymástól tagoltan elkülönülő, mégis szervesen kapcsolódó helyszín követte egymást, amelyek a kiállítási idő előrehaladtával maguk is változnak majd, reflektálva a biennálé fő üzenetére.

Kérdés a vitához: Milyen szerepet tölthet be a kortárs művészet a társadalmi és politikai kérdések megvitatásában?