Szembenézés a NER-rel, ismerkedés a piaccal – így építenék fel a posztfideszes sajtót a lakájmédia árvái

„Mészáros, Tiborcz, etc. mi a faszomat csináltál a pénzeddel, lumpen geci?” – sommázta a polgári-konzervatív sajtó helyzetét nagyjából négy hónappal a Fidesz választási veresége után Trombitás Kristóf, a Megafon korábbi tagja, aki jelenleg főállású Facebook-felhasználóként tevékenykedik. Nemcsak hazánk legaranyosabban karlendítő nemnácija maradt munka nélkül, amikor a leszavazott NER udvartartásához tartozó médiavállalkozók tömeges leépítésekbe kezdtek. A Mandinertől egy szuszra tettek ki hatvan embert, a Pesti Srácoktól az összeset, a MediaWorks közel kétszáz munkavállalótól szabadult meg. Korábban Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya még higgadtabb hangvételű nyílt levélben kérték arra „a magyar nagytőke jobboldali értékeket fontosnak tartó képviselőit”, akik (vigyázat, az évtized eufemizmusa következik!) a „magyar vállalatok preferálásának korábbi kormányzati programja révén” gazdagodtak meg, hogy mecénásként finanszírozzák a NER-sajtó további működését.

Érdemi válasz akkor sem érkezett a nyilvánosságban a Mészáros–Tiborcz-féle köröktől – akik a választások óta inkább a vagyonkimentéssel foglalkoznak –, és valószínűleg Trombitás kirohanása sem fogja most megütni az ingerküszöbüket. Ám a pártkatonák nem adták fel a reményt úgy sem, hogy a párt is elkezdett szétesni alóluk. Április óta csak úgy sorjáznak az exlakájmédiás arcok új projektjei, akiknek most nemcsak a piaci alapú tartalomgyártás számukra ismeretlen és ijesztő világával kell megküzdeniük, hanem gyakran egymással is. Például

• Gulyás Virág buszszpotter és Szakács István influenszer tisztességes akadémikusokként már két nappal a választások után plágiumvitába keveredtek,
• Orbán Viktor igeforrása a Sulyok Tamás mellett tüntető KözTér-alapítókkal balhézott júniusban,
• Huth Gergely ex-PS-főszerkesztő a korábban a Mandiner felett is atyáskodó Orbán Balázsba szállt bele,
• majd múlt kedden szinte percek alatt veszett össze mindenki mindenkivel.

Nem szégyen, ha egyelőre nehezen igazodunk ki ebben a teljesen újféle, kifejezetten szórakoztató úton haladó ex-NER-es nyilvánosságban – már csak azért sem, mert a korábbi gyakorlattal ellentétben tartalmaikat nem tudják a világ pénzéből hirdetni a közösségi médiában, így könnyebben elveszhetnek a többi között. A szcénával kapcsolatban antropológiai jellegű érdeklődést mutató olvasóink számára most összeszedtük, kifélék-micsodák az új posztfideszes lapok, és mire számíthatunk tőlük.

Különutas