
Rendszerek jöhettek-mehettek Oroszországban, a Kreml külpolitikája évszázadok óta változatlan logika alapján működik. E tekintetben teljes a folytonosság a cári Oroszország, a kommunista Szovjetunió és a putyini Orosz Föderáció között, mindennemű ideológiai különbség dacára. Az orosz birodalmi gondolat mellett közös bennük a titkosszolgálatok meghatározó szerepe, a nagyhatalmi státusz megszállott védelme és az állandó áldozati narratíva is, melyben a Nyugat mindig fenyegeti Oroszországot, amely ezért kénytelen megszállni a szomszédait.
Szintén állandó az, hogy előbb vagy utóbb mindig eljut oda az aktuális orosz vezetés, hogy a Kreml fő ellensége valójában Nagy-Britannia, és nem az Egyesült Államok, de még csak nem is Németország vagy Franciaország, pedig korábban már mindkettő megindult Moszkva ellen. Most éppen azóta került újra London a célkeresztbe, hogy Donald Trump visszatérése után Vlagyimir Putyin igyekszik szorosabbra fűzni a kapcsolatot Amerikával, de valójában már az Ukrajna elleni invázió kezdetétől tapasztalható ez, és egyébként sem új jelenség. Miért pont Nagy-Britannia lett Oroszország mumusa?
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!