„Még próbálunk kapaszkodni a megszokott élményekbe” – drónnal az eltűnő Velencei-tó fölött

Az elmúlt napokban sokat lehetett olvasni arról, hogy történelmi mélyponton van a Velencei-tó vízszintje, több strand egész nyáron ki se nyit. De azért még mindig akadnak, akik ugyanúgy elmennek a tóhoz, ahogy a megelőző években mindig, hogy aztán ott érje őket a sokk. Közéjük tartozik Pápai Gergő is, akik évek óta készíti drónfelvételekre alapuló zenés filmjeit a minket körülölelő táj átalakulásáról.

Legújabb videója az Eltűnő strand címet kapta, aligha kell magyarázni, miért. Innentől át is adjuk neki a szót: „Tegnap a középső, 6 éves gyermekemmel strandoltam Velencén. Egyszerre volt lenyűgöző és letaglózó a látvány: a haldokló tó mellett még egy-két kitartóbb büfés nyitva volt, a kikapcsolódni vágyók pedig még ebben az állapotban is megpróbálták élvezni a strandolást és a vizet, ahogyan mi is.

Az első 30–50 méteren a bokáig érő víz akár 30–35 fokosra is felhevül a hőségriadóban. A látogatók még próbálnak kapaszkodni a megszokott élményekbe, még egy vízibiciklit is sikerült megúsztatni a pár centis vízben.

Körülbelül a Covid-lezárások óta foglalkozom egy meditatív, lassú filmformátumon (slow film) keresztül a hazai tájakkal, a saját tájképünkkel, és azzal, hogy az emberi tevékenység, a mi életformánk hogyan alakítja át teljesen a környezetünket. Az aszály, a klímaváltozás, illetve a vízgazdálkodás tájformáló hatása évek óta foglalkoztat, a sorozatomban korábban is dolgoztam már fel kiszáradó, eltűnő tavakat.

Ilyen korábbi munkáim a Sivatag, ahol élni fogunk, illetve A sivatag, ahol élünk című filmek.

A mostani, Eltűnő strand című videóm az első olyan anyag, amiben hangsúlyosan megjelenik maga az ember. Ráadásul a strandoló, pihenni vágyó ember, aki egy kiszáradó, a megsemmisülés peremén imbolygó tóparton próbálja meg jól érezni magát – pontosan úgy, ahogyan azt a korábbi években megszokta.”