Parkolópályára került Fenyő Miklós újlipótvárosi szobra, miután helyi civilek és a főváros is aktivizálta magát

Lekerült a napirendről a XIII. kerületi képviselő-testületi ülésen az idén januárban elhunyt Fenyő Miklós szobrának terve, miután a helyiek giccsűző petíciót indítottak, és a főváros Köztéri Művészeti Szakmai Tanácsa is kiállt a zsánerszobrok ellen.

Vagy ahogy az önkormányzat közleményében fogalmazott: „Az elmúlt időszakban a nyilvánosságban kialakult vita, a különböző szakmai álláspontok megismerése a folyamat újragondolását teszi szükségessé.”

A széles közönség június elején ismerhette meg az önkormányzat által februárban kiírt pályázaton győztes szobor tervét, ami kisebb felháborodást keltett a helyiek körében. Rövidesen petíció is indult a környékbeliek közreműködésével „Ne legyen Újlipótváros a köztéri giccs áldozata” címmel – ezt eddig kicsivel több mint hatszázan írták alá.

„Fenyő Miklós, a magyar rock and roll legendája, a XIII. kerület díszpolgára és a Pozsonyi út egykori lakója vitathatatlanul megérdemli, hogy halála után a kerület emléket állítson neki. A XIII. kerületi önkormányzat jelenlegi eljárása, és a nyilvánosságra hozott szoborterv mélyen alulmúlja azt a művészi színvonalat, amelyet a kerület, Újlipótváros, a művész életműve és a helyi lakosság képviselni kíván” – írták.

A petíció írói hiányolták a társadalmi egyeztetés teljes hiányát, Tóth József Újlipótváros polgármestere korábban is csak arról beszélt, hogy a szobrot Fenyő családjával egyeztetve tervezték. A műemlék részét képezte volna az elmúlt időszakban elindult programsorozatnak, amit a kerület díszpolgárának emlékére indított az önkormányzat – voltak filmvetítések, koncertek, de tervben van emléktábla és emlékpad is.

Itt a lehetőség leszámolni a zsánerszobrokkal

A sokak felháborodását kiváltó szoborterv párbeszédet indított az elmúlt időszakban elszaporodó köztéri giccsről, a gomba módra szaporodó zsánerszobrokról. Ennek kapcsán állt bele a tervbe az idén a főváros által felállított Köztéri Művészeti Szakmai Tanács (KMSZT). Ennek tagja többek között a Budapest Galéria főosztályvezetője (Erőss Nikolett), Budapest főtájépítésze (Bardóczi Sándor), valamint olyan szakértők, mint Mélyi József művészettörténész és Erő Zoltán, Budapest főépítésze.

Azon túl, hogy a helyi közösség megkérdezését hiányolta, a KMSZT azt írta, „a szoborállítás gyakorlata mértéktartást kíván, különben inflálódik az emlékhelyek sora. A fővárosi szoborsűrűség arra hív, hogy az emlékezés más, aktív módjait is megismerjük és mozgósítsuk, valós emlékezetközösségeket hozva létre.”

„Szobrot, köztéri emlékhelyet ne a nosztalgia vágya, a rajongói igény, vagy a politikusi pozíció erősítésének szándéka állítson, ágyazódjon az szélesebb társadalmi és kulturális kontextusba!”

A tanács problémásnak tartotta azt is, hogy a pályázatot Fenyő halála után nem sokkal írták ki, a szobrot pedig a zenész 80. születésnapján, jövőre tervezték átadni. „Az idő múlása – egy évtized vagy akár egy negyedszázad eltelte – lehetőséget teremt a kiegyensúlyozottabb értékelésre. Ennyi idő után egy elhunyt közéleti személy életműve, társadalmi szerepe és történeti jelentősége már könnyebben vizsgálható a napi politikai, ideológiai vagy közéleti vitáktól függetlenül” – írták, hozzátéve, hogy jellemzően 5-25 évet szokás várni.

A KMSZT arról is írt, hogy a formát is érdemes újragondolni, hiszen „a hagyományos figurális szobrászati alkotás, még inkább a zsánerszobor túlhasználtsága és a kortársitól eltérő esztétikai karaktere miatt devalválhatja az emlékállítás gesztusát és méltatlanná válhat ahhoz a személyhez, az általa képviselt értékekhez, akire emlékezni szeretnénk.” A tanács szerint Fenyő személyisége merészebb, eredetibb emlékművet kívánna.

Hozzátették, hogy a helyszín megválasztásakor azt is figyelembe kell venni, hogy a Szent István park környéke a „tervezett, egységes városalakításának nemzetközileg is elismert példája, rendezési tervét 1928-33 között a Fővárosi Közmunkatanács készítette. Beépítésének nagy része az 1930-as évek modernista, »Bauhaus« világának lenyomata.”

„Javasoljuk a szoborállítási kezdeményezés újragondolását, a helyieket is megszólító folyamat előkészítését: társadalmi egyeztetést valamint egy kevésbé sematikus művészeti forma és egy a tervezettnél méltóbb helyszín kiválasztását.”