Tuzson Bence két mondatot szánt a Szuverenitásvédelmi Hivatal védelmére

Két erősen szimbolikus témával kezdte a hetet a parlament igazságügyi bizottsága. Hétfő reggeli ülésükön a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a gyűlöletkeltésre alkalmas politikai reklámok visszaszorításáról, továbbá az épületeken elhelyezett gigaplakátokról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről tárgyaltak (ez utóbbi salátatörvénynek a része a közszolgálati egyetem javára elvenni tervezett józsefvárosi bérlakások védelme is).

Azt lehetett várni a bizottsági üléstől, hogy azon elválik: harcosan kiáll-e a Fidesz a hivatalért – amit nem alaptalanul neveztünk néhány napja az Orbán-rendszer legundorítóbb szervezetének –, vagy elengedték az ügyet, de legalábbis azt a lehetőséget, amit egy parlamenti bizottsági vita kínál. Amikor három perccel a bizottsági ülés kezdete előtt a bizottság három fideszes tagjából (Csuzda Gábor, Szűcs Gábor és Tuzson Bence) még egy sem volt a teremben, már sejthető volt a válasz. Bár Csuzda és valamivel az ülés kezdete után Tuzson is megérkezett, a Lánczi Tamás vezette hivatal semmilyen érdemi támogatást nem kapott a létrehozóitól.

Tuzson mindössze két mondatot szentelt a témának. Megismételte, hogy alapvetően nem értenek egyet a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetésével, mert „a szuverenitás kérdése nagyon fontos, a szuverenitásunk folyamatos támadás alatt áll”. Csuzda Gábor nem szólalt fel, a testület negyedik ellenzéki képviselője, a Mi Hazánk-os Apáti István igen, ő egyrészt arról beszélt, hogy nagyon drágán fenntartott hivatal volt, „lényegesen hatékonyabban lehetett volna a nagyon fontos magyar szuverenitás védelmén dolgozni”, egyben kérte, hogy a felszabaduló forrásokat a polgári titkosszolgálatok kapják meg. Másrészt elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy III/III-as múltú ember volt a szervezet egyik vezető pozíciójában.

Az előterjesztő álláspontja az, hogy a jogállamiság helyreállításához alapvetően fontos a hivatal megszüntetése. Amire elméletben létre akarták hozni, azt nem töltötte be, teljes mértékben kiszolgálta az előző hatalmat – indokolta a javaslatot Melléthei-Barna Márton előterjesztő, aki azzal zárta a beszédet, hogy a magyar szuverenitást a magyar állam intézményei védik, ennek a hivatalnak semmilyen létjogosultsága nincsen.

A bizottság végül 8 igen szavazattal – a tiszások és Apáti támogatásával – és 2 nemmel támogatta a törvényjavaslat tárgysorozatba vételét.

Hosszabb vitát hozott „A gyűlöletkeltésre alkalmas politikai reklámok visszaszorításáról, a gazdasági reklámok településképi illeszkedésének biztosításáról, valamint egyes beruházási szabályok módosításáról” szóló törvényjavaslat. Tuzson Bence egyebek mellett azt tette szóvá, hogy ez egy olyan salátatörvény, amiről „széles körű egyeztetést célszerű lefolytatni” – az elmúlt tizenhat év, főleg a veszélyhelyzetekre hivatkozó rendeleti kormányzás időszaka után ez a felismerés eléggé ironikus volt –, illetve megjegyezte azt is, hogy amikor politikai reklámokról volt szó, mint ebben a törvényben is, mindig voltak pártközi egyeztetések.

„Volt erről társadalmi egyeztetés, erről szólt a választási kampányunk nagy része” – válaszolt Melléthei-Barna, aki szerint nagyon nehéz elképzelni, hogy ne legyen társadalmi konszenzus a törvényjavaslat számos állításáról. Példaként említette, hogy a beterjesztett törvény tervezete tiltaná az olyan reklámot, ami „az egyenlő emberi méltóságot megsérti vagy eltagadja, vagy valamely nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség méltóságát sérti vagy tagadja, valamely közösség kollektív bűnösségét közvetíti, vagy a gyűlölet keltésére alkalmas társadalmi ellenségkép kialakítására bármilyen módon irányul”, illetve előírnák azt is, hogy politikai hirdetés keretében nem lehessen közzétehető „kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésére káros képi vagy szöveges tartalom”.

A törvényjavaslat tartalmi, technikai részeiről viszonylag kevés szó esett. A jogtechnikai kérdések mellett latin nyelvű Cicero-idézettel gazdagított vita politikai dimenziója a Fidesz választások előtti gyűlöletkeltő kampányáról, Orbán Viktor tavalyi júniusi MI-videós koporsós reklámjáról, a félelemkeltésről, az intézményekbe vetett bizalom elvesztéséről és a biztonságos kommunikációs terek fontosságáról volt szó.

A bizottság végül 7 igennel és az ellenzéki képviselők 3 tartózkodásával tárgysorozatba vette a napirendi javaslatot.