A rendszerváltás sürgetése: mi legyen a Kossuth-díjjal?

A történelmi folytonosság, az elődeink tisztelete, a hagyományőrzés stb. fontos egy társadalom életében, de az nem mindegy, hogy egy igazi rendszerváltás után milyen bevett gyakorlatok folytatódnak.

Az új kormány legfőbb vállalt céljai között van az Orbán-rendszer legnagyobb bűnözőinek elszámoltatása, de az is, hogy megtegyen olyasmiket is, amiket az 1990-es rendszerváltás után elmulasztottak, mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát.

És szimbolikus lépések is várhatók, sőt már történtek is ilyenek, mint például az EU-s zászló visszahelyezése az Országházra. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata sincs kint már mindenhol, de a Tisza-kormány többek között azt is megígérte, hogy a 2022-ben bevezetett vármegyerendszert is visszacsinálja, és ismét megyék lesznek. A 12 éve felállított, a botrány miatt át sem adott megszállási emlékmű mellett talán a szovjet felszabadítási emlékműhöz is hozzányúlhat végre az új kormány. (A gyilkosok emlékművéről nem is beszélve.)

Ezekről nyilván egyeztetni fognak, átgondolják, mire van igény, szükség, pénz, és ezek után születhet döntés valamikor. De egy ponton közbe fog szólni a rendszerváltás sürgetése.

Ahogy megyünk előre az időben, úgy normalizálódnak rossz gyakorlatok, amiket a Tisza-kormány pusztán a törvényi keretek miatt is kénytelen lesz folytatni. Erre kiváló példa a Kossuth-díj, ami elvileg a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés.