Körbevonatoztam az országot, másfél napig tartott

Mit lehet csinálni Vésztőn éjjel fél 1 és hajnal 3 között? Ez a kérdés napokig foglalkoztatott. Onnantól, hogy megterveztem a vonatos országkerülő utamat, egészen addig, ameddig az éjszaka közepén le nem szálltam a vonatról a vésztői vasútállomáson. Akkor azonban már adta magát a megoldás. De előtte még menjünk vissza a legelejére.

Hajnal 3-kor szokatlanul csendes volt a kelenföldi pályaudvar. A kivilágított aluljáró üres volt, a hangosbemondó hallgatott, a szerelvények közül pedig csak a tehervonatok közlekedtek. Lépésben, nyikorogva indultak el, de amint megvolt a kellő lendületük, süvített a hangjuk az éjszakában. A tízes vágány peronján kéttucatnyi ember várta a nap első személyvonatát. Volt köztük arab, indiai és ukrán is, valaki buliból hazafelé tartott, más az Ázsiában élő rokonaival videócsetelt.

És ott voltam én is, hogy megkezdjem az ország körbevonatozását. A jobb csatlakozások miatt nyugati irányba indultam, és az volt a tervem, hogy 33 óra alatt visszaérek Budapestre, miközben csak vonatot – illetve vonatpótló autóbuszt – használok.

Szombathelyi katonaévek

A győri személyvonat pontosan érkezett Kelenföldre. A hajnali időpont ellenére meglepően sokan voltak rajta, a legtöbben aludtak vagy zenét hallgattak. Az agglomerációban és Tatabányán is szálltak le utasok, de így is gyorsan megtelt a vonat, amikor Komáromban felszálltak az első Győrbe ingázók. Mivel 5-re már a városban voltunk, ők valószínűleg 6-kor kezdhették a műszakjukat. A járatot törzsutasok is használták, jó reggelttel és biccentéssel üdvözölték egymást. Mire megérkeztünk Győrbe, már mindenki éber volt. Indulhatott a munkanap.

Én Sopron irányába folytattam az utamat, egy GYSEV-es motorvonattal. Nem tudtam nem észrevenni, hogy szolgáltatót váltottam. A vonat tisztább, az utastájékoztatás pedig jobb volt, mint a MÁV-os átlag. Percre pontosan érkeztünk Sopronba, így simán elértem a szombathelyi személyvonatot. Mivel az is GYSEV-es volt, a színvonal nem változott. A járat egyébként majdnem tele volt, főleg diákok utaztak vele iskolába. A fürdőjéről híres Büknél történt egy nagyobb utascsere, leszálltak a Bükre, felszálltak a Szombathelyre ingázók.

Miközben a távolban feltűnt a Kőszegi-hegység vonulata, egy nyugdíjas férfi a katonaélményeit mesélte. Azt mondta, nem is volt olyan rossz az a két év, amit Szombathelyen szolgált a műszaki században. A délután 4-től este 10-ig tartó kimenőket például kifejezetten szerette. „Most már így tekintesz vissza rá, de akkor nem szeretted. Nem is találkozhattunk akármikor. A szüleim délelőtt nyugodtan mentek vásárolni, mert tudták, hogy akkor biztos nem találkozunk” - szólt közbe a mellette ülő felesége.