Az agyzsibbasztás maradt, de a feszkó (nagyjából) eltűnt a Fővárosi Közgyűlésből

Reggel még úgy tűnt, hogy kackiás hangulatban zajlik majd a Fővárosi Közgyűlés választások utáni első ülése, volt erőfitogtatás, közepesebb üzengetés, elmúlttizenhatévezés és jövőbeni tervek előrevetítése.

Nagyjából abban meg is egyeztek a frakciók, hogy az önkormányzatiság intézményének védelme/megerősítése/támogatása (vérmérséklettől függően) nagyon fontos, hogy új korszak kezdődik, és a kormány és a főváros kapcsolatát is új alapokra kell majd helyezni.

Innen viszont erőteljes mélyrepülésbe fogott a testület, és nem csak azért, mert senki nem hozott semmilyen szemléltetőeszközt az ülés hangulatának felpezsdítésére (hommage á Radics Béla), és Bohár Dániel sem próbált meg nagyvárosi Rambóként interjút készíteni senkivel, hanem azért is, mert az előre belengetett konstruktivitás és kooperáció jegyében gyakorlatilag ugyanazokat a köröket rótták a fontosabb témákban, mint a választás előtt.

Kifejezetten érdekes helyzet volt, hogy a Fidesz benyújtott egy javaslatot, amely „a magyar önkormányzati rendszer fenntartható finanszírozása érdekében szükséges egyeztetések lefolytatását” ösztönözné, cserébe többen is felvetették, hogy pont a Fidesz volt kormányon még a minap is, miközben az elmúlt bő másfél évtizedben sokat tettek az önkormányzatiság legyalulásáért. Most viszont nagyon is aggódnak érte. Nahát.

A taxisrendelet módosításával kapcsolatban is érezhető volt a repedezés az egységen, itt a főpolgármester által a taxisszervezetek bevonásával készült javaslat alapján többek közt 27 százalékkal emelkednének a tarifák (2023 márciusa óta nem volt emelés), a frakciók többsége viszont hiányolta a városházi egyeztetést a témában, így a Fidesztől a Tiszáig, a DK-tól a Podmaniczky Mozgalomig ívelt a felvetés, miszerint kéne még dolgozni ezen a javaslaton. Le is lett szavazva.

Karácsony erre annyit reagált, hogy a főváros gondosan folytatta le az egyeztetést, a javaslatot pedig már május 6-án nyilvánossá tették, lehetett volna hozzá módosítókat benyújtani, a vita legfőbb terepe pedig a szakbizottsági és a közgyűlési ülés. Hozzátette azt is, hogy lerázós politikai szövegnek tartja, hogy nem volt egyeztetés a témában. Ennyiben is maradtak.

Persze, voltak olyan, kiemelten fontos ügyek, amelyek mögött viszont felsorakozott a közgyűlési egység, így például láthatóan mindenki támogatta az akut lakhatási válságban lévő budapesti gyermekes családok elhelyezésére vonatkozó javaslatot, és olyan, váratlanul tájidegen pillanatok is voltak, mint amikor például Szepesfalvy Anna, a Fidesz frakcióvezetője egy javaslatnál hozzászólásában úgy fogalmazott:

„Nagyon szép cél és szépen előkészített anyag, mi mindenképpen támogatni fogjuk.”

Összességében viszont a problémahalmaz java áttolódott a választási cezúrán, így például ebben a körben is napirendre kerültek a fővárosi cégek előző évi beszámolói és az idei évre vonatkozó üzleti terveik (ezt a legutóbbi, februári ülésen a Tisza tetette át a kormányváltás utánra), csakhogy itt úgy a Fidesz, mint a Tisza a korábbi reflexek szerint járt el, élesen bírálták a cégvezetők egy részét, ezzel párhuzamosan már a bizottságokban sem támogatták a beszámolók elfogadását, hogy a közgyűlésen is újra meg újra hangot adjanak kétségeiknek.

Amire Karácsony Gergely főpolgármester többször is elmondta, hogy igen, lehet bírálni ezeket a cégeket, kell is, de ha netán a frakciók lehetőségeikkel élve inkább beülnének ezen cégek felügyelőbizottságaiba, akkor jobban ráláthatnának és ráhathatnának a működésükre, és akkor a problémákat is ki lehetne küszöbölni.

Erre most sem mutatkozott túl nagy nyitottság.

Ugyanakkor a fővárosi cégek törvényes működéséhez elengedhetetlen az, hogy ezek a beszámolók és üzleti tervek el legyenek fogadva, úgy viszont, hogy a közgyűlés nem szavazza meg őket, kényelmesen át lehet tolni az ezzel kapcsolatos felelősséget a két ülés között főpolgármesteri hatáskörben eljáró Karácsonyra. Hogy aztán legközelebb ugyanígy lehessen lefutni ugyanezeket a köröket.

Szerencsére mindeközben időnként olyan kulisszatitkok is kiderültek, mint például az, hogy Béres András (Párbeszéd) nem alszik nyugodtan a parkolási helyzet akut problémái miatt, és volt némi vicceskedés, mondjuk amikor a fideszes javaslat kapcsán, ami a Városháza Parkban hozna létre szurkolói zónát a VB idejére, Kiss Ambrus főigazgató jelezte, hogy van némi ütközés más programokkal, például jazzkoncert, mire Barna Judit (Tisza) felvetette, hogy végül is miért ne lehetne jazzt hallgatni meccsnézés közben. Egyébként tényleg, egy próbát megérne.

Majd amikor már majdnem mindenki bezombult, jött egy váratlan fellendülés, a dohányboltok nyitvatartásával kapcsolatos vitában a Kutyapárt frakciójában ülő ferencvárosi polgármester, Baranyi Krisztina a trafikok kapcsán az „arra hozták létre, hogy az alsóközép parasztjaikat kifizessék” kitétellel dörrent rá a fideszes képviselőkre, alig győztek pislogni a tisztelt képviselők. Aztán ezen is túllendültünk.

Összességében viszont jóval kevésbé feszült a Fővárosi Közgyűlés, mint a választások előtti kampányidőszakban, cserébe viszont a két nagy frakció, a kétharmados kormánytöbbségbe kerülő Tisza és az ellenzéki terepen még frissen mozgó Fidesz a legváratlanabb pillanatokban is képes agyzsibbasztó eszmefuttatásokba bonyolódni. Panaszra egyébként a tekintetben nem lehet okunk, hogy egyszer sem hangzott el az ülésen a migráns/ukránbarát/Brüsszel/Soros/szivárványkoalíció szavakból egy sem, ellenben megemlítődött egy ponton a galambóvszer szószörny is, amit viszont jobb lenne örökre elfelejteni.

Jövő hónapban találkozunk.