Vidnyánszky Attila szerint a Nemzeti Színházzal végig ellenszélben kellett dolgozniuk, majd rátért Marxra és Engelsre

Vidnyánszky Attila nem mond le a Nemzeti Színház éléről, ami szerinte egy szabad hely, és nekik kellett végig ellenszélben dolgozniuk. Az alternatív színházakksl kapcsolatban nem érti, milyen pénzből maradtak fenn, és a számukat 50-ben maximalizálná. Az SZFE erőszakos átvételét már máshogy csinálná, derült ki abból az interjúból, amit a Nemzeti Színház igazgatója pénteken az ATV Egyenes beszéd című műsorában Rónai Egonnak adott.

Rónai Egon rögtön arról kérdezte, hogy igaz-e, hogy azt mondta a színház állománygyűlésén, hogy „kormányzati iránymutatás” hiányában nem hirdeti meg a következő évadot. Vidnyánszky szerint nem igaz, mert minden évben szeptemberben hirdetnek programot.

A kijelentése arra vonatkozott, hogy a színészeknek nem mondta meg, hogy melyik produkciókban fognak játszani, hogy ne hozza őket kellemetlen helyzetbe, ha születik egy döntés átadás-átvételre, hisz szerinte folyamatos az üzengetés.

Rónai Egon megkérdezte, Nagy Ervinen kívül ki üzent neki. Vidnyánszky azt válaszolta, sokan, „csúnya dolgokat”. De azt nem mondta meg, pontosan kik.

Vidnyánszky Attila nem érette a felvetést, hogy miért kellene véget érnie az igazgatóságának, hiszen a Fidesz győzelme után, „Alföldi Róbert még három évig igazgató maradhatott”.

„2028 nyaráig tart a mandátumom, nagyon szeretném végigcsinálni” - mondta a lemondásával kapcsolatos felvetésre.

Aztán arról beszélt, hogy sok mindenre büszke a munkássága során, komoly eredményeket értek el az SZFE-n is, miután átvették.

- A módszer nem lehetett volna más?.

- De, de, de. Lehetett volna más, de nem volt fogadókészség a másik oldalon.

Nem ért egyet azzal a kritikával, hogy az SZFE-ről kijövő filmesek alkalmatlanok lennének. Szerinte Molnár Árontól és Csáki Judittól azóta kapja az ívet, hogy a Nemzeti Színház igazgatója lett.

„Olyan ellenszélben dolgozunk, és olyan ellenszélben értük el azt, ami a legnagyobb fájdalom, hogy itt is, Önöknél is legalább 70-szer elhangzott, hogy nincs nézőnk, próbáljanak meg jegyet vásárolni. Most tele van a Nemzeti Színház. Nyilván ez fáj a leginkább” - mondta.

Hozzátette, hogy 23 országban jártak, és ez egy remek társulat, progresszív előadásokkal, ennek ellenére folyamatos támadásnak van kitéve.

„Én úgy gondolom, hogy azok az erők munkálkodnak most is, akik 1965-ben felrobbantották a Nemzetit” - mondta.

Rónai Egon erre megkérdezte, hogy „de hol vannak már ezek, könyörgöm?” Vidnyánszky erre Marxszal és Engelsszel jött, akik szerinte a mai napig irányt mutatnak. Szerinte az erőszak, a trágár beszéd mind onnan gyökerezik.

Vidnyánszky szerint a Nemzeti egy szabad színház, ahol olyan rendezők is dolgoznak, akik mást gondolnak a világról. „Ez egy szabad hely” - ismételte el újra.

„Nagyon hálás vagyok, hogy gyűlölet és feszültség nélkül csináltuk végig, senkinek nem mondták meg, kire kell szavazni, derű uralkodik a színházban” - mondta.

Ezt szeretné az SZFE-n is, ahol szerinte korábban ugyanolyan gondolkodású diákokat raktak össze Ascher Tamás rendezőék. Ezért keresnek Vidnyánszkyhoz hasonló gondolkodású társulatokat Franciaországban és Németországban, de szerinte nem lehet találni.

„Borzalmas dolog, hogy mindenki egyformát gondol. Nálunk, itt ebben a magyar kulturális közegben sokféle gondolat van ugyanazon téma kapcsán. Ezt nem találja meg Németországban” - mondta.

Rónai Egon erre úgy reagált, hogy ez megint annak az esete, amikor csak mi megyünk szembe az alagútban a forgalommal.

Erre Vidnyánszky azzal reagált, hogy mondjon valaki egy olyan német színházat, ahol a család szentségéről, Jézus jelentőségéről és a nemzeti identitásról beszélnek. Van egy embere, aki tíz éve keresi ezt Németországban, és egyetlen egy ilyen előadást sem talál, „mert mindenkinek be van fogva a szája, rettenetes”.

Tizenhat tisztségét, munkahelyét találta meg Rónai Egon, erre Vidnyánszky azt állította, hogy sok helyen egy fillért sem vesz fel.

Azzal folytatta, hogy őt alternatívokkal bántják, de felépítettek egy olyan „csodát”, ami világszinten egyedülálló.

„Nagy Ervin azt mondja, hogy nem lesz konzervatív, vagy kevésbé lesz az. Hát ilyen innováció nincs a világon! Tavaly 650 ezer embert értünk el, és mindenki hallgat róla” - mondta.

Ehhez képest szerinte míg Romániában 15-25 alternatív színház létezik, addig Magyarországon 250. Kétszeresére nőtt a Fidesz-kormány alatt a számuk.

Rónai Egon erre azt hozta fel, hogy sokak szerint Vidnyánszky azon dolgozott, hogy kiszorítsa ezeket a színházakat és annak forrásait.

- De miből dolgoznak 250-en? Miből? - kérdezett vissza Vidnyánszky.

- Hát ebből gondolom, sokan nem dolgoznak aktívan, mert nem tudnak megélni.

- De érti, hogy Romániában 15 van?.

Majd hozzátette, hogy a TAO-szörny szülevénye ez a rendszer.

Elrettentő példaként felhozta még Franciaországot, ahol állítása szerint 600 ilyen színház van.

Akkor Rónai felhozza, hogy kimondottan is úgy volt, hogy a nemzeti keresztény gondolatot, ideológiát képviselő társulatok juthattak forráshoz.

- Ez így van - mondta Vidnyánszky.

- De ez kirekesztés!

- Nem. Van egy kultúrpolitika, van egy ország vezetése, amely a keresztény gondolat mentén épül fel. Az természetes, hogy prioritást élveznek az olyan előadások, amelyek ezt képviselik.

Amikor Rónai Egon felvetette, hogy de a kultúrának nem kellene-e sokszínűnek lennie, akkor azt válaszolta Vidnyánszky, hogy dehát van minden nálunk.

Szerinte folyamatosan, kicsit, de emelkedett az alternatív színházak támogatása, amire személyesen ő figyelt oda a minisztériumban. Tehát szerinte ezek a színházak nem voltak elhallgattatva.

- Még egyszer mondom, ez a csoda, hogy ugyanarról a témáról egészen mást beszélnek a Katonában, mint a Nemzetiben.

- Ennek Ön örül?

- Igen, nagyon. Mert szabad.

Azt is kifejtette, hogy ha egyre több pénzt adtak volna nekik, akkor az az abszurd helyzet állt volna elő, hogy egyre több ilyen alternatív színház lenne. Szerinte Franciaországban is ez történik, ahol úgy jönnek létre színházak, hogy nincs semmilyen gondolatuk, csak osztják a pénzt.

- És nincs gondolat, nincs rendszeralkotó gondolat, csak annyi van, hogy ide ennyit, oda ennyit, még többet, még többet, még többet.

- Hát mert talán a rendszeralkotó gondolat magában a színházban születik - mondta Rónai.

- Nem, nem így van. Az országot kell nézni. Magyarország az Európai Unióban a második helyen van egy főre jutó kulturális intézmény fenntartás szempontjából. Ehhez most szaporítani intézményeket. Emberek jönnek, és rögtön pénzt kérnek.

Vidnyánszky szerint 50 alternatív színháznál kellene meghúzni a vonalat.

Rónai Egon eddigre már nagyokat sóhajtott, és szemlátomást feladta, hogy valamiféle önreflexió gyakorlására késztesse Vidnyánszkyt, ezért áttért a lemondására.

Először azt kérdezte, hogy amikor felajánlotta a lemondását a Nemzeti Színház két színészét ért baleset után, azt komolyan gondolta-e. Vidnyánszky azt válaszolta igen, de a társulat cserbenhagyásnak élte volna meg, és ő is azt gondolta, menekülés, gyávaság lenne.

- Összegezve, folytatná? - kérdezte Rónai.

- Persze.

Aztán hozzátette, hogy őszre már 5 meghívásuk van külföldre. Rónai Egon ekkor adta fel végleg, és azt mondta, „akkor látom, nincs miről beszélgetnünk”.