Most kezdődik a tánc a Fidesz gazdasági hátországában

Amikor a 2014-es választások után Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, az addig parádésan teljesítő cége, a Közgép gyorsan kipukkadt, Simicska el is adta, a helyét előbb a Duna Aszfalt, majd Mészáros Lőrinc cégei vették át.

Amikor Homlok Zsolt elvált Mészáros Lőrinc lányától, az addig jól menő építőipari cége pillanatok alatt elfelejtette, hogy is kell ezt csinálni, és onnantól nem nagyon kapott munkákat.

A NER lényege és esszenciája az állami források eltérítése volt a párt és a hátország érdekében, utóbbiba beleértve a lojalitásért járó személyes jólétet is. Hogy papíron ki üzemeltetett egy céget, az nem számított, a lényeg az volt, hogy a politikai közösséghez tartozzon, ezért is történhettek meg olyan abszurd fordulatok, mint a fenti két példa.

Az állam baráti cégekhez irányított eszeveszett mennyiségű, túlárazott állami megbízatást, akik aztán a valódi munkát részben vagy egészben másokkal csináltatták, a pénzből pedig egyrészt működtették a párt gépezetét, másrészt cél lett az is, hogy kitörjenek a közbeszerzések buborékjából, és piaci alapon is működő területekre tegyék be a lábukat. Egy idő után már volt miből pénzügyileg jó ajánlatokat tenni cégekre, aztán ha úgy nem ment, akkor jöttek a másfajta módszerek.

A 16 év állami hátszéllel sok mindenre elég volt, a 16 év alatt megszerzett vagyon iszonyatos mennyiségű. Mészáros Lőrinc (pontosabban a Fidesz gazdasági háttérországa) megkaparintotta az elvileg NER-támogatás nélkül is működőképes Hunguest szállodahálózatot, felépítette az MBH bankot, agrárbirodalma van a Talentissel, és akkor még csak a legnagyobbakat soroltuk. Tiborcz István (=az Orbán család) a fővárosi luxusszálloda-piactól kezdve egyéb fontos és értékes belvárosi ingatlanokon át a bankig, szállítmányozó cégig tulajdonol óriási portfóliókat, és akkor még ott van a többi nagyvállalkozó, Garancsi, Szíjj László, a fideszesekhez kötött, titokzatos magántőkealapok illetve a külföldre menekített, nagyságrendileg is ismeretlen vagyon.

Ne legyünk naivak, a tiszás Vagyonvisszaszerzési Hivatal, még ha ki is tesz majd az ablakba pár szép trófeát, visszacsinál évtizedes koncessziókat vagy alrendszereket, egészen biztosan nem fog tudni mindent visszavenni a NER-től. Egyrészt nagy eséllyel át sem lát majd minden rejtett dolgot, vagy ha igen, nehéz lesz svájci és kajmán-szigeteki bankokkal, külföldi céghálókkal megbirkózni, mint ahogy nem lesz könnyű arra sem választ adni, hogy mi lesz a sok évvel ezelőtt már tisztára mosott pénzekkel. A túlárazott beszerzésből megvett, de utána már saját jogon fialó, valóban működő befektetésekkel.

A következő hónapokban a NER-vagyon körüli folyamatok legalább olyan érdekesek lesznek, mint Orbán politikai jövője vagy a Tisza kormányzása. Fontos kérdésekre kaphatunk majd választ abból, amit látunk.

Kié a minden?