Alekszandr Lukasenko Phenjanba repült, de Mar-a-Lagóba vágyik – és egyre nagyobb az esély, hogy el is juthat oda

„Yeah, they’re a bunch of pussies.” Állítása szerint ez volt az egyik fontos mondat, amivel John Coale-nak, az amerikai elnök Belarusz-ügyi különmegbízottjának sikerült levennie a lábáról Alekszandr Lukasenkót az első találkozásuk alkalmából. Coale erről a McCain Intézet konferenciáján beszélt, mondandójának lényegét az emigrációban szerkesztett fehérorosz Zerkalo.io foglalta össze. A „rakat picsa” kifejezéssel a különmegbízott a nyugat-európai politikusokat illette, miután Lukasenko hosszan panaszkodott amiatt – szintén trágárkodva –, hogy Európával képtelenség szót érteni. Innentől a fehérorosz elnök rokonszenve meg volt szerezve.

Coale szerint ugyanis a Lukasenko szívéhez vezető út a megértő odafigyelés és a többórás beszélgetések mellett káromkodásokkal és vodkaivással van kikövezve. Volt ebéd Minszkben, mesélte, ahol nyolc tószt hangzott el – az első személyesen Donald Trump tiszteletére –, mindegyik egy-egy feles fölött, és a jelenlévők nagy része berúgott, mint a csacsi. A különmegbízott azt mondja, ő józan maradt, mert amikor a főnök nem figyelt, ügyesen kiöntötte a poharak tartalmát az asztal alá.

Tény, hogy az elmúlt hónapokban a káromkodós-vodkázós-bratyizós stratégia nem kevés eredményt hozott. A Belaruszban bebörtönzött ellenzékiek közül több százan nyerték vissza a szabadságukat, köztük a legismertebbek zöme is, Szergej Tyihanovszkijtól Viktor Babarikón, Marija Kolesznyikován és Alesz Beljackijon át Nyikolaj Sztatkevicsig.

Coale legutóbb múlt héten járt Minszkben, és ezen útjának köszönhetően nem kevesebb, mint 250 politikai fogoly hagyhatta el börtönét. Ilyen sokukat egyszerre még soha nem engedték szabadon Belaruszban, mióta a 2020-as tiltakozások után új szintre keményedett a diktatúra. További sajátosságuk is volt a fejleményeknek, az, hogy bár tizenöt embert papírok nélkül átzavartak a fehérorosz–litván határon – ahogy korábban is tették –, most többségük a hazájában maradhatott. Eddig ez egyáltalán nem volt jellemző, a kiengedett ellenzékiek az előző, tavaly decemberi akció során is külföldön, akkor Ukrajnában találták magukat.

Lukasenko persze nem ingyen jó fej, és nem is csak azért, mert a különmegbízott hajlandó az övéhez hasonló stílusban szidalmazni a hanyatló Nyugat-Európát. A politikaiak szabadon bocsátásának rendre megkéri az árát.