Orbánnak Kecskeméten is meggyűlt a baja a tiszás ellentüntetőkkel

„Fáklyával nem lehet tapsolni, úgy tudnak bíztatni, ha bólogatnak” – szólította meg Orbán Viktor nyílt színi országjárásának hetedik állomásán, Kecskeméten a beszéde iránt érdeklődőket, majd kénytelen volt mondandóját rögtön egy másik közönségnek címezni: azoknak, akik Bács-Kiskun megyei város főterén inkább „Árad a Tisza”, „Ruszkik haza!” bekiabálásokkal, füttyögéssel, huhogással, dudálással és egyéb rendbontással várták a miniszterelnököt.

A hátsó sorokban gyülekező tiszások láthatóan a „dinamikus duó” mindkét tagját kizökkentették a megszokott kerékvágásból.

Az Orbán előtt színpadra lépő Lázár János is vesződött egy sort a „hőbörgőkkel", akiket szerinte Magyar Péter küldött, hogy „szétverjék” az esti rendezvényt. „De nem fogjuk hagyni” – mondta Lázár, mire fel is zúgott egy ismerős jelszó: a „nem hagyjuk”, amit most nem az ellenzék, hanem a 16 éve kormányzó Fidesz hívei skandáltak.

„Vannak itt érdeklődők, hátul meg vannak, akik azért jöttek, hogy elrontsák az estünket” – vette át a szót a miniszterelnök, aki hosszú évekig zárt magtárakban, kordon mögött és szűrt közönség előtt tartott beszédeiben elszokhatott attól, hogy ellenszurkolókkal találkozzon.

Kecskemét főterén így olyasmire kényszerült, amire az utóbbi időben nem nagyon volt példa: mint egy tekintélyét vesztett pedellus, úgy utasítgatta rendre a bekiabálókat, a beszéd közben többször is visszatért rájuk, egy ponton pedig már inkább nekik, mint a saját közönségének beszélt.

A kötelező körök persze most sem maradtak el, Orbán országjárásának előző állomásaihoz hasonlóan Kecskeméten is elszámolt az elmúlt négy év vállalásaival: kimaradtunk a háborúból, nem adtunk pénzt Ukrajnának, meglett (meglesz majd teljesen) a 14.havi nyugdíj, a fiatalok lakáshoz jutottak, a családtámogatási rendszer Európa szerte párját ritkítja, Kecskemét lett az európai ipar egyik legmodernebb központja, „megdupláztuk a közvagyont” – sorolta Orbán.

Közben azonban egy pillanatra sem engedte el a hátsó sorokban zajongókat. Azt mondta:

„Remélem, meggyőztem a tiszásokat, és még szereztem is néhány szavazatot.”

Majd több „életvezetési tanácsot” is megosztott Magyar Péter táborával: először arra kérte őket, ne engedjék, hogy megkeményedjen a szívük, „mert április 12-én amikor megnyerjük a választást, […] kiderül, h mindannyian magyarok vagyunk és össze kell fognunk. Nehogy ne tudjatok majd együttműködni” – figyelmeztetett, majd hozzátette: megérti a tiszásokat, hogy hatalomra akarnak kerülni, állást, pozíciót és pénzt akarnak azok, akik hátul kiabálnak.

A felfokozottabb hangulat Orbánt is keményebb vállalások felé sodorta. A Panyi Szabolcs által nyilvánosságra hozott Szijjártó–Lavrov-beszélgetésre reagálva szégyennek és elfogadhatatlannak nevezte, hogy lehallgatták a magyar külügyminisztert, és azt mondta, „ezért elégtételt fogunk venni”.

De az ukrán vezetést sem kímélte: míg korábban még a kárpátaljai magyarok helyzete miatt óvatosabban fogalmazott, most már nyíltan azzal fenyegetett, hogy leállítják a Magyarországon áthaladó gáz- és villanyszállításokat Ukrajna felé, hogy letörjék az ukrán olajblokádot.