A háború miatt eddig csak messzebb került az irániaktól a szabadság

Február 28-án, amikor Amerika és Izrael háborút indított Irán ellen, Donald Trump rövid videóüzenetet tett közzé. Az amerikai elnök ebben többek közt az iráni néphez is szólt:

„Kézzelfogható közelségbe került a szabadságotok órája. (...) Ne hagyjátok el az otthonotokat, odakint veszélyes. Mindenhol bombák fognak hullani. Amikor végeztünk, döntsétek meg a kormányotokat! Generációkon át ez lesz az egyetlen lehetőségetek.”

Több mint két héttel később, amikor a bombák még mindig hullottak, és Amerika egyre jobban belegabalyodott legújabb közel-keleti kalandjába, egy amerikai újságíró megkérdezte Trumpot, hogy az iráni nép miért nem hallgatott rá, miért nem vonultak az utcára. Amire az elnök ezt válaszolta:

„Bejelentették, hogy aki tiltakozik, azt lelövik. A tüntetőknek nincs fegyvere. Nagyon nehéz dolguk van, megértem őket”.

Az ellentmondás nyilvánvaló, a kérdés inkább csak az, hogy az amerikaiak miért nem számoltak azzal, hogy az általuk indított háború milyen következményekkel lehet a közel fél évszázada egy teokratikus diktatúrában szenvedő iráni népre. Ahogy a Hormuzi-szoros lezárását és az Öböl-államok elleni válaszcsapásokat is előre meg lehetett jósolni – amely fejlemények Trump szerint teljesen váratlanok –, úgy annak is komoly esélye volt, hogy egy amerikai-izraeli bombázás az iráni rezsim további keményedésével, egyúttal pedig az ellenzéki álmok évtizedekre visszavetésével jár.