Hatalmas fekete pont jár Orbán Viktornak a reggeli interjúért

Mint olyan újságíró, aki péntek reggelente rendszeresen ügyeletben van, két dolgot szoktam csinálni: főzök egy kávét, és nagyjából összeírom, hogy milyen témákat érint majd nagy valószínűséggel Orbán Viktor, hogy gyorsan tudjam összefoglalni, mit kell tudni ezekről a témákról azon kívül, amit a miniszterelnök elmond a kedves hallgatóknak.

Ez annyiban nem nehéz, hogy vannak állandóan visszatérő témák (mint mondjuk Brüsszel ekézése), és olyan, az egész hetet meghatározó kormányzati mondások, amik már a péntek reggeli eszmefuttatás előtt is dőlnek a csapból. Valójában a péntek reggeli interjú általában csak ezeknek a mondásoknak a szintetizálása szokott lenni, néhány erősebb odamondással, érzékletes képpel, és évszaktól függő mennyiségű torokköszörüléssel.

A ma reggeli listámon természetesen szerepelt a januári rezsiharc (a tegnapi Kormányinfón már sokat megtudtam róla), az örök kedvenc téma, Ukrajna és Brüsszel megregulázása, a Tisza párt konvergenciaprogramjának kontextusba helyezése, de mindenek előtt azt tippeltem, hogy a NEMZETI PETÍCIÓ fogja uralni a beszélgetést, hiszen mégiscsak ez a legújabb, Brüsszel megfékezésére kieszelt kormányzati eszköz, ráadásul tegnap kezdték el kézbesíteni, Orbán Viktor meg nagyon szereti hangoztatni, hogy az ilyen nemzeti konzultálgatások segítik őt abban, hogy Brüsszelben képviselje a magyarok érdekeit.

Ehhez képest mi történt? Egyszer sem hallottam a miniszterelnök szájából elhangzani a nemzeti petíció szóösszetételt!

Ami már csak azért is fura, mert a miniszterelnök tegnap maga ragadott borítékot, hogy kézbesítse az első küldeményt, amiről három videót és egy képgalériát is közzétett, és a ma reggeli első Facebook-posztja is erre a rendkívüli kezdeményezésre (soha vissza nem térő lehetőség, hogy irányított kérdésekre adhassunk irányított válaszokat) hívta fel a figyelmet.

Igaz, annyiban nem volt könnyű dolga a miniszterelnöknek, hogy a témákat feldobó riporteri kérdések közt sem szerepelt egyszer sem olyan, ami erre az újszerű kezdeményezésre hívta volna fel a figyelmet.

Lássuk tehát, mivel kellett beérnünk.

Rezsiharc a hideg ellen: többek közt kiderült, hogy az egy dolog, hogy az állam átvállalja a januári fűtésszámla 30 százalékát de ha nem lenne nálunk alapból rezsicsökkentés, akkor az extrém hideg miatt a magyar családok „százezerszám kerültek volna fizetésképtelen helyzetbe”. Aztán azt is megtudtuk, hogy az energiaszámlázási rendszer egy „feneketlen kút”, „ép eszű ember nem igazodik ki rajta”, ezért egységesen mindenkinek jár a 30 százalékos átvállalás, nehogy valaki igazságtalannak érezze a rendszert.

Brüsszel elleni harc: itt sok minden szóba került, többek közt az is, hogy le kell-e válni az orosz gázról, amit Brüsszel 2027-ig kilátásba helyezett. Természetesen a miniszterelnöki megfejtés szerint nem, mert az romba döntené a magyar családokat. Orbán Viktor elmondása alapján három súlyos nehéz tárgyaláson van túl (az amerikai elnökkel, az orosz elnökkel és a török elnökkel), mindannyiukkal sikerült megállapodnia úgy, hogy az állítása szerint a magyarok érdekeit szolgálja. „És most még Brüsszelt kell megfékeznünk.”

Rezsiharc az ellenzék ellen: Időközben a miniszterelnök arra is figyelmeztetett mindenkit, hogy 2013-14 táján még a DK támadta erővel a rezsicsökkentést (aminek ugye az alapja az olcsó orosz gáz és olaj), de aztán látták, hogy az emberek azzal elégedettek, így abbahagyták, most viszont a Tisza a „rezsicsökkentést eltörölni akaró erő”, csak hogy mindenki érezze a választás tétjét, ezt külön ki is hangsúlyozta:

„Nincs abban semmi túlzás, hogy az egyik tét, hogy marad-e a rezsicsökkentés”, a nemzeti kormány megtartja, a „brüsszeli kormány” eltörli - riogatott kora reggel a miniszterelnök.

A riporter itt felvetette, hogy a Tisza részéről „Kapitány István azt mondja, hogy megoldható egyszerre az orosz energiáról való leválás és a rezsicsökkentés fenntartása”, amit Orbán azzal ütött le:

„De nem mond igazat. Tehát ez lehetetlen. Tehát aki azt állítja, hogy a rezsicsökkentés mai rendszerét és annak a mai mértékét fönn tudja tartani orosz gáz nélkül, az nem mond igazat.”

Brüsszel és Ukrajna elleni harc: „egyre élesebb üzeneteket hallunk Kijevből”, aggódott a riporter, meg is kérdezte, hogy a következő két hónapban akkor erre számítsunk? Érdekes módon a miniszterelnök itt nem tért ki arra a héten nagy visszhangot kiváltó epizódra, miszerint ő maga utasította Szijjártó Péter külügyminisztert, hogy kéresse be Sándor Fegyir ukrán nagykövetet, ami után Kijev valóban élesen bírálta az Orbán-kormány tevékenységét.

Péntek reggeli interjújában Orbán már csak arról értekezett, hogy Brüsszelnek és Ukrajnának is az az érdeke, hogy olyan kormánya legyen Magyarországnak, „amely befekszik Kijevnek is, meg befekszik Brüsszelnek is.” Orbán szerint „Ukrajna uniós csatlakozása semmiképp sem képzelhető el”, hiába szavazott erre csaknem 50 százalék például a Tisza tavaly tavaszi „népszavazásán” is (érdekes, hogy ezt az elemet a miniszterelnök visszahozta, egyébként ez egy pótkérdés volt a Nemzet Hangja konzultáción), de a magyar miniszterelnök úgy véli, nemsokára a többi uniós tagállam állampolgárai is „fel fognak lázadni, rá fogják kényszeríteni a saját országaikat, a saját vezetőiket, hogy ezeket az őrültségeket ne támogassák”.

Mivel Orbán szerint a ukránok nem tudják megvédeni Európát Oroszországtól, ezért az uniós tagállamoknak inkább a saját hadseregeik fejlesztésébe kéne pénzt forgatniuk, és a NATO-határt kell megvédeniük,

„másfelől pedig Ukrajnáról egy olyan megállapodást kell kötni az oroszokkal, amely egyfajta biztonsági sávot, ütközőzónát, biztonsági zónát jelent a mi számunkra.”

Hogy ki és hogyan köti ezt a megállapodást az oroszokkal, azt a miniszterelnök ezen a ponton nem konkretizálta (tippre nem az egyébként az oroszok által megtámadott Ukrajnára gondolt).

Ezután még bejött pár gazdasági szempont, amiből csak azt tudtuk meg, hogy ha Brüsszel odaadná az összes pénzt Ukrajnának, amit Ukrajna kér, akkor a magyar családok úgy eladósodnának, hogy még a gyerekeink meg az unokáink is ezt nyögnék.

Tisza: Természetesen fordultunk itt át az Orbán által a Tisza konvergenciaprogramjának nevezett dologra, aminek a miniszterelnök szerint már szemtanúi is vannak (ez ugye az az ominózus 600 oldalas dokumentum, ami az Indexen jelent meg, és amiről a Tisza elég következetesen állítja, hogy ebben a formában nem létezik, bukott is miatta pert az Index, de a minap szintén ugyanott mesélt róla egy kiugrott tiszás), szóval ez is azt bizonyítja a miniszterelnök szerint, hogy a Tisza azért csinált konvergenciaprogramot, hogy „Brüsszelnek több pénze legyen a háború finanszírozására”.

Gondolhattuk volna, hogy akkor itt már csak rátérünk a Nemzeti Petícióra, ami gátat szabna a brüsszeli ármánynak (amúgy is már csak 5-6 perc maradt az interjúból), ám ekkor riporteri kérdésre váratlan irányt vettünk, és a rendvédelmi dolgozók hathavi fegyverpénze került szóba. Amiről megtudtuk hogy a tervek szerint 3-4 évente tervezte adni a kormány, hogy, hogy nem, most éppen a választás előtt lett esedékes. Ezt persze én teszem csak hozzá, a miniszterelnök leginkább arról beszélt, hogy minden megbecsülés jár a fegyvert viselő rendvédelmiseknek, mert Európa egyik legbiztonságosabb országa vagyunk, amit az is bizonyít, hogy nincsenek új rendőrviccek.

Ennyi fért bele a ma reggeli interjúba, ha van új rendőrvicced, küldd el a [email protected] címre.