„Bármelyik Barbie lehet autista, csak lehet, hogy még nem tud róla”
Az egyik legelső sajtóközlemény, amit idén kaptam, arról szólt, hogy a Mattel januárban piacra dobja az autista Barbie-t. Kicsit felvontam a szemöldökömet, hogy mégis mitől lesz autista egy baba, egyáltalán, vannak-e külső, szemmel is látható jegyei egy autizmus spektrum zavarban érintett egyénnek, amiket át lehet ültetni egy játékbabára.
A közleményt olvasva kiderült, hogy a Barbie gyártója igenis megtalálta azokat a külsőségeket, amik alapján szerintük autistának lehet titulálni egy babát.
Mint írják, „az autista Barbie a Barbie Fashionistas kollekció részeként jelenik meg, olyan tudatos designelemekkel, mint a zajszűrő fejhallgató, a fidget spinner vagy az alternatív kommunikációt bemutató tablet”. Ehhez hozzátették azt is, hogy „az új baba fejlesztése több mint 18 hónapon át zajlott az autista közösség bevonásával, hogy hitelesen tükrözze azokat a jellegzetességeket, ahogyan az autista emberek kapcsolódnak a világhoz”. Meg azt is, hogy „a Fashionistas kollekcióban szereplő cukorbeteg, Down-szindrómás és látássérült babákhoz hasonlóan az autista Barbie is az adott közösség iránymutatásával kapta meg nevét és formáját”, ez a kollekció pedig továbbra is „a sokszínűséget és az elfogadást állítja a középpontba”.
Az úgynevezett designelemek mellett a Mattel szerint még annyiban más ez a baba, mint a többi, hogy a „tekintete enyhén oldalra irányul, ami azt tükrözi, hogy az autista közösség egyes tagjai kerülik a közvetlen szemkontaktust”.
Nem én voltam az egyetlen, aki meglepődött a hír hallatán: egy ausztrál – egyébként autista és ADHD-s kutató, egyben influenszer több videót szentelt a témának Instagramon. Az egyik ilyenben viszonylag hosszan beszél arról, miért tartja aggályosnak a babát, ami szerinte sztereotipikusan jeleníti meg, hogy milyennek kell lennie egy „elfogadható autista lánynak”, és ezek a külső jegyek „nem tükrözik az autista lányok valós helyzetét és láthatóságát”. Kristyn Sommer szerint ezzel „csak egy apró, neuronormatív dobozba szorítják őket, miközben egyúttal elpusztítják azt a biztonságos helyet, ahol önmaguk lehetnek: a saját fantáziavilágukat a saját autista Barbie-jukkal”.
Hogy megtudjam, mennyire jogos a fenti kritika a hazai szakemberek szerint, és mennyire valid vagy nem valid külső jegyek alapján sztereotipizálni egy autizmussal érintett személyt, mennyire segít vagy nem segít ez az érintett gyerekeknek, és mennyire szólhat inkább a gyártó cégről, megkerestem a témában két szakembert is: Dr. Hajdu-Tóth Kata Viktóriát a Neurodiverz Műhelyből, valamint Szári Laura gyógypedagógust, az Egy Másik Út Alapítvány munkatársát.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!