Olvad a jég, fagy a béke: az Északi-sarkkörön is egymásnak feszül az USA, Kína és Oroszország

• Az Északi-sarkvidék sokáig afféle geopolitikai természetvédelmi terület volt: hideg, távoli, mindenki igyekezett úgy tenni, mintha nem érné meg összeveszni rajta. Ez az időszak véget ért.
• Az Arktisz tökéletes példa arra, hogyan fonódik össze a klímaváltozás és a geopolitika. Ahogy a sarkvidéki jég visszahúzódik, új tengeri útvonalak jelennek meg, amelyek potenciálisan gyorsabbak és hatékonyabbak lehetnek a jelenlegieknél, miközben fokozatosan bővül a hozzáférés olyan kulcsfontosságú erőforrásokhoz is, mint a kőolaj, a földgáz, a kritikus nyersanyagok és a ritkaföldfémek.
• Ezzel párhuzamosan nő a sarkvidék katonai hasznosítása iránti érdeklődés is, részben az Ukrajna elleni orosz háború következményeként.
• A folyamatok közvetlen hatással vannak a globális kereskedelemre, a környezeti stabilitásra és a nemzetközi biztonságra.

Miért került Grönland és az arktiszi régió a nagyhatalmak célkeresztjébe? Mi értelme versengeni egy lényegében élhetetlen körülményeket nyújtó jeges területért?Nem Donald Trump az első amerikai elnök, aki meg akarja szerezni Grönlandot, de Trump mindenkinél gyakrabban és hangosabban hajtogatja, hogy kell neki a sziget. Sokáig csak félig-meddig hitt neki a világ, a venezuelai akció óta viszont kevesen kételkednek ebben. Ha degradálós kedvünkben vagyunk, azt is kérdezhetnénk, hogy ha ez egy nagy darab jég, néhány tízezer lakossal a hátán, akkor mit számít, hogy ki ellenőrzi? Bár Grönland kis túlzással tényleg csak egy nagy darab jég, néhány tízezer lakossal a hátán, ettől függetlenül a szabad rablás időszakát (talán) már meghaladta a világ, és bőven nem csak az Egyesült Államok területének növeléséről és az ezzel járó vélt vagy valós elnöki dicsőségről van szó, a valóság jóval összetettebb.

Grönland Dánia autonóm területe, stratégiai szempontból kritikus helyen fekszik, Észak-Amerika és az Arktisz között, így a sarkvidékért folyó küzdelemben egyre nagyobb szerepet tölt be.