„A párizsi bőrét eltávolítjuk és az uborkával együtt ledaráljuk”

Nem nehéz rájönni, hogy a címben olvasható, rémálomnak beillő mondat nem egy horrorfilm nyitóképe, hanem egy recept kezdete, méghozzá Frank Júlia párizsis palacsinta-receptjének első mondata az 1991-ben kiadott Hírhozó Konyha 5. számának Ötletfazék című, 100 receptet tartalmazó füzetéből. A napokban két ilyen füzetet kaptam ajándékba egy barátomtól, aki tudja, mennyire rajongok a vegetával, virslivel, konzerv májkrémmel és párizsival dúsított receptekért és ételfotókért.

Frank Júlia receptfüzeteiben pont ezeket lehet megtalálni: Májkrémes makarónikocka, töltött szafaládé, bundás csülök, vagy zsákbamacska köpönyegben. Utóbbi lényege, hogy egyforma méretűre kell vágni pár répát, zellert, karalábét és egy 20 dekás párizsirudat, hogy aztán ezeket palacsintatésztába mártva, olajban kisüssük, a vendégek pedig mustárba mártogathassák. Arról nem esik szó a receptben, hogy ki nyer: az, akihez a rántott párizsi kerül, vagy az, aki sikeresen elkerüli azt.

De térjünk vissza a párizsis palacsintához, mert tudom, hogy sokan már elviselhetetlen izgalommal várják a recept befejezését, pedig valójában semmi különöset nem kell csinálni az uborkás párizsis masszával, mint összekeverni egy adag palacsintatésztával, kisütni, majd szépen megenni. Esetleg úgynevezett reszelt sajtot tenni rá és feltekerni, de ezt a vegetás receptek országában senkinek sem kell mondani, jön csípőből.

Horváth Ilonától a panírporon keresztül a színes tévéig

Én is olyan családban nőttem fel, ahol alapműnek számított Horváth Ilona szakácskönyve, a mai napig abból csinálom a meggyes piskótát, és bármennyire is sokáig ellenkeztem, rá kellett jönnöm, hogy a beigli-receptje is jobban működik, mint azok, amikben évekig reménykedtem, hogy jók lesznek. Persze Horváth Ilonának is van virsli- meg párizsisaláta-receptje, de egyrészt a körülbelül huszadik kiadásnál járó könyvének alapját az ötvenes években írta, másrészt a hasonló receptekért már feltehetően nem ő, hanem F. Nagy Angéla a felelős. Legalábbis a könyv 1973-as, hetedik kiadásában már az szerepel, hogy a könyvet ő szerkesztette és dolgozta át. (Horváth Ilona 1969-ben meghalt.)

Ettől függetlenül viszont úgy tűnik, nem F. Nagy Angéla – akinek első férje egyébként Örkény István volt, unokája pedig Kaminski Fanny – az igazi felelőse annak, hogy végérvényesen a szafalédás/virslis/párizsis receptek országa lettünk, hanem ha csak a számokat nézzük és azt, hogy pár évtized alatt 129 receptkönyve jelent meg, akkor Frank Júlia, aki a hetvenes évek végén annyira akart egy színestévét, hogy úgy döntött, márpedig ő igenis tud recepteket írni.

„Emlékszem, megkérdeztem a férjemet, hogy nem akar-e egy színes tévét. Döbbenten nézett rám, egy vasunk sem volt, honnan lenne pénzünk színes tévére? Ez 1978-ban történt. Én viszont már tudtam, hogy honnan lesz, mert láttam egy pályázatot, amin egy borzalmas panírporral kellett ételt készíteni, és a fődíj egy színes tévé volt. Megvettem a panírport, ezerféle módon kipróbáltam, és beküldtem negyven receptet a pályázatra. Már el is felejtettem a dolgot, amikor hívtak a tévéből, hogy be kellene menni a Főzőcske, de okosan! című műsorba, hogy átvegyem a nyereményt. Így lett színes tévénk, egy Orion, ami akkoriban igazi kuriózum volt” – erről évekkel ezelőtt beszélt egy nlc-interjúban, és innen datálja azt, hogy kitalálta, ezzel akar foglalkozni.

Olcsó, ízletes vacsora

Annak ellenére is, hogy elmondása szerint 24 kiadótól is elhajtották az első szakácskönyvével, és végül csak a Mezőgazdasági Kiadóval tudott szerződést kötni egy könyvről a sertés házi feldolgozásáról, miközben addig még disznóvágást sem látott. De ez sem érdekelte, elment pár disznóvágásra, majd megírta a 600 oldalas Disznótorban című könyvét, amit „vidéken vettek, mint a cukrot”.

Ugyanebben az interjúban büszkélkedett el azzal is, hogy 129 receptkönyve jelent meg, amelyek nagy része valójában egy-egy ma is megvásárolható, 159 forintos receptfüzet: „A legfinomabb palacsinták, A legfinomabb káposztás ételek, A legfinomabb burgonyás ételek, A legfinomabb nemzetközi fogások – természetesen egy amerikai zászlóval megtűzdelt hamburgerrel a borítóján. De jelent meg füzete Lángosparti címen is, és ő írta a Nagy fritukönyv című receptgyűjtést is, amiben nyilvánvalóan minden olajban, fritőzben sül.

Feltehetően utóbbiban is szerepel a bundás hagymafejek receptje, amiben egész vöröshagymákat ránt ki olajban, de alap, hogy van receptje arra az esetre is, ha valaki virslit akarna kirántani – a lényeg, hogy a panírban legyen mustár meg vöröshagyma. Jó, de mit lehet még kirántani? Mondjuk tormával és juhtúróval megkent sonkaszeleteket, feltekerve. Vagy tojást: a főtt tojást palacsintatésztában süti ki, de mielőtt olajba dobná, a biztonság kedvéért még belehempergeti egy kis reszelt sajtos zsemlemorzsába is. A recept szerint vegeta nem kell hozzá.

Kell viszont vegeta a paradicsomos tejfölszendvicshez, amit úgy indít, hogy olajon megpirítja a konzerv paradicsompürét, majd összekeveri tejföllel, zsemlemorzsával, zúzott fokhagymával és vegetával, hogy aztán ezzel kenje össze a kenyereket. „Egy csésze teával olcsó, ízletes vacsora.” És kinek mi jut eszébe a tejfölös metéltről? Az biztos nem, hogy a tejfölt először tojással keverjük habosra, majd hozzáadjunk három evőkanál sárgabaracklekvárt. Nem baj, mert Frank Júliának eszébe jutott. Ahogy eszébe jutott, hogy leírja a majonézes burgonyakocsonya receptjét is, ami tényleg annyiból áll, hogy a majonézt összekeveri mustárral meg porcukorral, ebbe főtt krumplit reszel, majd zselatinporból zselét készít, és ezt a majonézes mustáros krumplis masszát összekeveri és megdermeszti a hűtőben, hogy aztán kockákra vágva, fogpiszkálókat beleszúrkodva tálalja a kedves vendégeknek.

Vegetás Szomszédok

De azt is megtanulhatjuk tőle, hogyan kell fakanállal tojásos zsemlemorzsa-masszát tuszkolni egy-egy meghámozott szafaládé közepébe, vagy hogy nem kell megijedni, ha csak egy kis tésztánk meg marhamájkrém konzervünk van otthon, mert abból máris lehet csinálni egy májas makarónikockát, a lényeg, hogy kerítsünk valahonnan egy kis tojást meg tejfölt és ezeket verjük jó habosra a májkrémmel, mielőtt ráöntjük a főtt tésztára.

Jó-jó, de mi van, ha csak májkrémünk van, de tésztánk nincs, csak paprikánk? Semmiképp se menjen le senki a boltba egy kifliért, érdemes inkább hagymával mustárral, zsemlemorzsával meg tojással – természetesen habosra – keverni azt a kis konzervnyi májkrémet és beletömködni a paprikába, aztán jól kisütni.

Frank Júlia a már említett nlc-interjúban azt mondta, legjobban a kísérletezést szereti, és hát mindenki láthatja, hogy semmi sem megy félre, még ő is, mert úgy fogalmazott: „Szerencsére pontosan megérzem, mi mihez passzol, melyik fűszer adja meg a legjobb ízt, borzasztóan élvezem.” Frank Júlia állítása szerint a színes tévés vágya előtt „alig-alig” főzött, akkor is Horváth Ilona könyvéből, de egyszer „egy házibuliban rakott krumplival lepte meg barátait, ami annyira jól sikerült, hogy többen elkérték a receptjét, ez hozta meg a kedvét az íráshoz”.

Frank Júlia receptjei gyakorlatilag úgy működtek, mint a Szomszédok. Ha egy ország lakossága évtizedekig heti egyszer szinte kötelezően azt nézi, hogy egy lakótelepen élő pár tucat ember hogyan utálja egymást, szépen lassan mindenki hozzászokik ahhoz, hogy utálja a másikat. Így szoktunk hozzá ahhoz is, hogy a magyar gasztronómia alapja a vegetás virsli.