Egyre nagyobb a morgolódás orosz oldalon a nagy keleti offenzíva kudarca miatt

Látszólag teljesen összeomlott az orosz hadsereg nagy keleti offenzívája. Az eredetileg Luhanszk és Doneck megyék egészének megszállására, a keleti arcvonalat tartó ukrán főerő széles bekerítésére indított akciót egy hónap után már csak Luhanszk megye megszállására, lényegében Sziverodoneck városának elfoglalására korlátozták, de az elmúlt napok fejleményei alapján egyelőre az is kétséges, hogy egyáltalán erre képes lesz-e az orosz hadsereg. Az Institute for the Study of War elemzői szerint emiatt már egyre hangosabban morgolódnak az oroszpárti háborús bloggerek.

A legismertebb, a katonai becenevén Igor Sztrelkovként ismert FSZB-tiszt, Igor Girkin, az MH17-es lelövetésének egyik fő felelőse, a "Donyecki Népköztársaság" egykori, Putyinnal 2016-ban összebalhézott védelmi minisztere szerint például az orosz haderő tervei annyira nyilvánvalóak voltak, hogy az ukránok felkészülten várhattak minden támadást. Értékelése szerint az orosz csapatok így lényegében a végkimerülés szélén állnak, mert "az ellenség által rájuk kényszerített szabályok szerint" kénytelenek harcolni.

A szakadárok oldaláról korábban elhangzott kritikák szerint az orosz hadsereg a hadászat alapszabályait is figyelmen kívül hagyja. Azok alapján ugyanis beásott védelem ellen minimálisan is háromszoros erőfölényben lévő haderőnek van legfeljebb esélye sikerre, ehhez képest Donyeck városánál 1:1 arányban állnak szemben ukrán és orosz erők, utóbbiak így kísérlik meg áttörni a kiépített védelmet.

Ezek alapján, bár független forrásból képtelen ellenőrizni, nem tűnik hihetetlennek Petro Andejuscsenko, a mariupoli polgármester tanácsadójának értesülése arról, hogy Donyeck városában már az offenzíva elakadása miatt mozgósított helyiek rokonai is lázonganak.

Nem mozdulnak

Az biztos, hogy az orosz offenzíva nem áll jól. Az ukrán erők harkivi ellentámadása, amely már egy ponton az orosz határon túlra szorította vissza a várost ostromló erőket, lényegében megakasztotta a széles átkarolás kulcsfontosságú orosz műveletét, a kitörést az izjumi zsebből. Az orosz erők Harkiv alól ugyan nem vonták úgy ki a csapataikat, mint korábban a vesztes kijevi csata után - minden bizonnyal azért, hogy lőtávolon kívül tartsák a tüzérséget legfontosabb utánpótlási központjuktól, az orosz területen Harkivhoz legközelebbi nagyváros, Belgorodtól -, de ez olyan erőiket köti le, amiket a kitöréshez kellett volna használniuk. A donyecki fronton a fent már említett okokból semmilyen érdemi eredményt nem értek el az offenzíva első hónapjában, így most lényegében Sziverodoneck bekerítésével próbálkoznak.

Ezt nehezíti, hogy az ukránok több kierőszakolt folyamátkelésüket is megakadályozták, az egyik során legalább egy teljes orosz zászlóaljharccsoportot felszámolva. Másrészt az ukrán erők az ostromolt város környékén berobbantották azokat a hidakat és utakat, amelyeken át az orosz erők átkarolhatnák a várost. Az oroszok így most dél felől Bahmut irányába előre törve igyekeznek elvágni az egyetlen főutat, ami Sziverodonecket Ukrajna távolabbi részével köti össze.

Beássák magukat

Az orosz támadóműveletek állását jól jellemzi az is, hogy a másodlagos délnyugati fronton, Mikolajiv és Herszon megyék határán, illetve Zaporizzsja megye megszállt részeint az orosz erők inkább beásták magukat, védelmi pozíciókat vettek fel. Vagyis további hódítás helyett a háború során eddig megszerzett területek megtartására koncentrálnak. Ilyen védműveket mélyebben is kiépítenek a megszállt részeken, az északra húzódó fronttól viszonylag távol eső Melitopoltól délre (!) is beásták magukat.

Ukrán értesülések szerint a helyzet még ezeken a megszállt részeken se nyugodt, a zaporizzsjai megyei katonai közigazgatás tudomása szerint egy ismert zaporizzsjai kollaborátor nemrég az oroszok által kinevezett helyi kormányzót gyanúsította meg lopással. Az ISW szerint az ilyen konfliktusok, a megszállók csoportjai közti rivalizálás arra utal, hogy az orosz hatóságoknak nem voltak kész terveik a megszállt részek kezelésére.

Mariupol vége

A legmegrázóbb hétfői fejleménynek ugyan már csak mérsékelt hatása lehet a fronthelyzetre, szimbolikus jelentősége annál nagyobb. 82 nap harc után Mariupol védői tűzszünetet alkudtak ki az oroszokkal, a megállapodás részeként 264 sérültjüket orosz ellenőrzésű területre szállították kezelésre. A kissé zavaros hírek alapján elképzelhető, hogy az Azovsztal acélgyár bunkereibe visszaszorult utolsó ukrán védők maradéka is kapitulálhat - a gyár területén a becslések szerint hatszáz ukrán katona lehetett a hétfői evakuáció előtt, tehát közel felüket már kórházba szállították.