Az Orbán-kormány döntése volt, hogy rajta tart minket az orosz gázpórázon

• Szél Bernadett független parlamenti képviselővel, az ellenzéki összefogás klímapolitikai programjának szerzőjével a választási kampányról beszélgettünk, és arról, hogy hogyan hatott erre az orosz-ukrán háború.
• A Pest 2. választókerületben Menczer Tamással szemben induló jelölt szerint Paks 2-t azonnal föl lehetne mondani, az pedig, hogy Magyarország ennyire függ az orosz földgáztól, az Orbán kormány tudatos döntése és elhibázott politikája volt.
• Ezt a függőséget viszont Szél Bernadett szerint csak kormányváltással lehet feloldani.

Egy hét van a választásokig. A kampány hajrája még hátra van, de az eddigiek alapján hogyan értékeli az idei kampányt?

Az egyik az, hogy még jobban felértékelődött a terepmunka szerepe. Pest 2. választókerületben, ahol indulok, erre kifejezetten koncentráltunk. Még jobban csökkent a média szabadsága, és az Ebesz megfigyelőinek jelentése szerint pedig teljesen átláthatatlan és nyakló nélküli a kormánypártok költése.

Ha lehet, még egyenlőtlenebbek most a viszonyok, mint a korábbi kampányok idején, és ezért nőtt meg a terepmunkának a jelentősége is. Az is fontos tényező, hogy most teljesen más formációban, egyesülve indul az ellenzék. Megtörtént az előválasztás, ami lehetőséget adott, hogy megmérettessük magunkat, ezt nagyon nagy innovációnak tartom. Volt egy népszavazási kezdeményezésünk, amire a Fidesz azzal tudott reagálni, hogy petíciót indított ellenünk, ami tipikusan egy ellenzéki eszköz, vagyis a kormány elkezdett ellenzékként viselkedni. Most, a kampány végén azt látom, hogy mindenki folyamatosan terepen van, és programunkkal közeledünk a választókhoz. A kormány pedig nemcsak, hogy minket szidalmaz, de a szánkba adja, hogy szerinte mi mit gondolunk a világról. Ez is nagyon más megközelítés a korábbi kampányokhoz képest.

A korábbi tapasztalatok alapján mire lehetett számítani, hogy milyen lesz ez a kampány, és ehhez képest milyen lett?

Mindenki azt mondta, hogy minden idők legmocskosabb kampányára lehet számítani. Azzal viszont senki sem számolt, Orbán Viktor maga sem, hogy egy véres háborúval egy időben fogunk kampányolni. Ez jelentősen felülírta az előzetes várakozásokat, egy teljesen új helyzetet teremtett.

A kampány amúgy elég mocskolódó. A Youtube-on egy gyerekműsort sem lehet anélkül elindítani, hogy valamelyik ellenzéki politikust kezdenék el hirdetésben szidalmazni. Az ország tele van minket ábrázoló plakátokkal. Nem tudom, hogy amúgy a kormányoldal mire készült, mi jött volna még a kampányban, ha nem írja felül az egészet a háborús helyzet, és hogy mi jön a kampány utolsó hetében. De ez sem kevés, amit most kapunk. Ellenem is indult egy külön lejárató oldal, ahol nagyon aljas hazugságokat írogatnak rólam.

A kormányoldal kommunikációjában szintlépés történt, ők próbáljak elmondani, hogy mi mit gondolunk. Olyanok hangoznak el, hogy lehet, hogy mi nem is tudjuk, de mi háborút akarunk. Hogy még mi magunk sem tudunk róla. Ez teljes nonszensz. És elég nagy a kormány felülete, ahol terjesztheti ezeket, ezt nem szabad alábecsülni. Ezért is kell személyesen találkozni a választókkal, hogy ezt a képet, amit látnak rólam a tévében, azt szembe tudjam állítani a valósággal. Ez a kampányomnak is a szerves része: úgynevezett valóságpontokat hoztunk létre, ahová elviszünk független sajtótermékeket, kiválasztunk minden egyes alkalommal egy témát, amiről valótlanságokat állít a kormánypárti sajtó, meghívunk ellenzéki politikusokat, most volt például nálunk Karácsony Gergely, beszélgetünk politikai és szakpolitikai kérdésekről, hogy értelmes párbeszéd legyen.

Ezekkel a módszerekkel mennyire lehet ellensúlyozni azt a dömpinget, ami mindenkire árad a tévéből, Youtube-ról, Facebookról?

Illúzió lenne azt gondolni, hogy az ilyen személyes találkozás, helyi kampányolás mennyiségben ugyanazt tudná produkálni, viszont azért a személyes találkozásoknak igenis van ereje. Pilisszentivánon mondta egy úr, hogy a mostani országgyűlési képviselővel (Csenger-Zalán Zsolt fideszes képviselővel) egyszer sem tudott egy jót beszélgetni, velem pedig már épp másodszorra tud. Szerintem így van értelme a politikának, az embereket pedig érdeklik a helyi ügyek.

Az ellenzék és a kormányoldal mennyire tudott jól reagálni az orosz-ukrán háború kitörésére a kampány szempontjából?

Én úgy reagáltam erre, hogy a szívem majd’ megszakadt. Ezt nem láttuk jönni. Putyinról tudtuk, hogy mindenre képes, a Krím példájából láttuk, hogy nem tiszteli a határokat, de hogy egy véres háborút elindít, az teljesen szürreális volt első látásra, mégis megtette. A kormány reakciója felháborító volt, rögtön elkezdett rólunk hazudozni, a háborút is az ellenzék mocskolására használta. Orbán Viktor pedig egyszerűen nem mondta ki azokat a dolgokat, maiket más, kultúrált országok vezetői kimondtak. Ilyenkor nagyon fontos, hogy milyen szavakat használ egy kormányfő. Ő nem tette meg azt, amit mások igen.

De persze nincs is ebben szabad keze, mert 2014-től a paksi szerződéssel végképp elkötelezte magát Putyinnak. Azóta ő nem egy önálló aktor a politikában, hanem Putyin szövetségese. Az is beszédes volt, hogy Orbán Szerbiába ment, a szintén Putyin-barát ottani kormányfőhöz, míg más közép-európai országok vezetői Kijevbe mentek Zelenszkijhez. Szétváltak az utak.

Az ellenzék szolidaritással reagált a háborúra. Adományokat gyűjtöttünk, segélykonvojt indítottunk Budaörsről. Ezen kívül mi kezdettől fogva a keleti nyitás politikájának erős kritikáját képviseltük. Azt gondoljuk, hogy Magyarországnak a lehető legteljesebb mértékben függetlenné kell válnia Putyintól. Nem szabad vele stratégiai szövetségben maradni. Ezt pedig csak az ellenzék tudja megcsinálni, senki más.

Az is kiderült, hogy most mennyire jó lett volna, ha Magyarországnak lenne egy jól működő menekültügyi rendszere, és a menekültügyet nem politikai heccelésre használja fel a kormány? Én jártam a tranzitzónában többször is, tiltakoztam is a menekültügyi rendszer felszámolása ellen. Most látszik, hogy ez is egy téves irány volt a kormány részéről. Az elmúlt 12 év fő politikai irányai porba hullottak.

Vannak olyan politológusok, akik azt mondják, hogy a kormány üzenete ebben a háborús helyzetben, hogy legyen béke és Magyarország maradjon ki a háborúból, sokkal könnyebben érthető és jobban rezonál a választókkal, mint az ellenzék üzenete Orbán és Putyin viszonyáról, ami előzetes tudást igényel és morális érvelésekre épít.

A mi üzenetünkben semmi komplikált nincsen. Azt mondjuk, hogy az európai közösséggel szerves egységben kell együtt mozognunk és a NATO felé az elkötelezettséget meg kell erősítenünk. Mert Putyinnal szemben az euroatlanti szövetség tud igazán védelmet nyújtani, annak nem mer nekimenni.

Orbán Viktor pedig most eljátszhatja a béke nagykövetét, de ő Putyin barátja, egy agresszor barátja, ez a bélyeg rajta van. És rajta is fog maradni, mert az egész politikáját erre építette, fölhasználta a kétharmados hatalmát, hogy Putyinnal - és Hszi Csin-pinggel - a lehető legmélyebb szövetséget kösse meg.

Orbán a másik irányba ment, amivel pedig most próbálkozik, az pedig egyszerűen nem hiteles. És lehet, hogy a Pesti Srácok címlapját meg a Híradót át tudják írni, de szerintem a Fidesz szavazótáborának is komoly fejtörést okozott, hogy hogyan kell ehhez a helyzethez viszonyulni.

Orbán két válság között kormányzott, és a kétharmados hatalmás nem arra használta föl, hogy Magyarországot erősebbé tegye. Ő maga írta meg, teljesen jogszerűtlenül a vakcinára regisztráló állampolgároknak, hogy mennyire függünk Oroszországtól, hogy a gázellátásunk 90 százaléka onnan jön. De ez az ő döntése volt. Lázár János volt az uniós forrásokat felügyelő miniszter, amikor addig ugrált a kormány az Európai Bizottságnál, hogy a lakóházak energetikai felújítására kapható, óriási forrásokat átirányítsák a közintézmények felújítására. Így az Orbán-kormány felelőssége, hogy soha nem látott mértékben fűtjük az utcákat orosz gázzal. A klímaválság kapcsán lehetőség lett volna arra, hogy jelentős forrásokkal felújítsuk a magyar épületállományt, leginkább a régi családi házakat.

Ezek alatt a kádárkockákat kell érteni?

Igen, lényegében. Magyarországon az összes ingatlan 70 százaléka ilyen épület. Nagyon sok mindent lehetett volna csinálni, új standardokat adni az építésekre, hogy korszerűbb legyen az épületek energetikai kialakítása, vissza nem térítendő támogatásokat adni a felújításra, hogy ne legyen erre szükség önrészre, amit kevesen engedhetnek meg maguknak, stb. A járvány kapcsán lehívható uniós támogatások nagy részét is klímacélokra kell költeni, de azt se jól tervezte meg a kormány. A szélenergiát betiltották, pedig Magyarországnak abban jobb adottságai vannak, mint napenergiában, és a megújulók közül a szél termel a legolcsóbban. A norvég alapokból fél százalékot kellett volna hagyni, hogy egy civil szervezet ossza szét, de ezt sem hagyták, így ezek a támogatási összegek is elvesztek.

Azért is nőtt az orosz gázfüggőségünk, mert a kormány sorra hagyta ki ezeket a lehetőségeket, hogy ezt csökkentsük. Emellett lehetett volna diverzifikálni a gázellátást, hogy ne csak Oroszországból, hanem más forrásból is érkezzen hozzánk földgáz.

Ezt a függőséget kormányra kerülve az ellenzék mennyire tudná oldani? Ez az ellenzéki programnak is egy fontos eleme, ön pedig Ukrajna orosz inváziója után Szabó Szabolccsal és Hadházy Csabával benyújtott egy határozati javaslatot a Parlamentnek, amelyben többek között az orosz gázfüggőség csökkentését követelik.

Azt, hogy mennyire vagyunk függők, politikai döntés kérdése, az EU pedig most, a háború alatt meghozta a döntést, hogy öt éven belül lekapcsolja az európai gázellátást Oroszországról. Ez az a pillanat, hogy Magyarországnak is azt kell mondania, hogy ennek véget kell vetni. Borzasztó, hogy egy háborúnak kellett rádöbbentenie minket, hogy Putyinra nem lehet építeni, hogy le kell jönni az orosz gázpórázról. De most van politikai lehetőség arra, hogy ezt meglépjük, hogy lehívjuk azokat az uniós forrásokat, amik lehetővé teszik a gázfüggőség csökkentését. Ehhez viszont kormányváltás kell.

Egy ilyen mértékű függést persze nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni, mi sem akarjuk, hogy szenvedjenek a magyar családok. De szigetelési programmal csökkentjük az energiafelhasználást, más forrásból szerzünk be gázt, megnézzük, hogy jelentősen növeljük a megújulók arányát az energiatermelésben - ez jelenleg nagyjából 21 százalék, mi 35 százalékra akarjuk emelni. Az is célunk, hogy még 2050 előtt elérjük a magyar gazdaság klímasemlegességét, hogy 2030-ra már ne csak 40, de 60 százalékkal csökkentsük az 1990-es szinthez képest a kibocsátásokat. Mi már egy ideje szeretnénk elérni ezeket a célokat, de azt érzem, hogy a világ most, a háború miatt is abba az irányba fordult, amerre mi, akik zöld politikával foglalkozunk évtizedek óta, elindultunk.

Az előbb említett határozati javaslatban azt is követelték, hogy Ukrajna orosz megszállása miatt “Magyarország szüntesse be az Oroszországgal – különösen a Roszatommal és leányvállalataival – a nukleáris területen folytatott valamennyi együttműködést”, vagyis a kormány állítsa le a Paks 2 beruházást. De le lehetne állítani így, egyik napról a másikra, egy politikai határozattal?

Az EP-ben Deutsch Tamásék, a Fidesz képviselői is megszavaztak egy, a miénknél sokkal hosszabb és részletesebb állásfoglalást, amiben szankciók is szerepelte. Mi abból kivettünk olyan tételeket, amelyekről azt gondoljuk, hogy azokat Magyarország számára fájdalommentesen, szimbolikus, politikai és gazdasági szempontból is vállalhatóan és azonnal meg lehetne valósítani.

És igen, én azt állítom, hogy azonnal meg lehetne lépni azokat a pontokat, amiket beleírtunk a javaslatba, és nemhogy nem fájna mindez Magyarországnak, de könnyebbséget is jelentene. Paks 2 ugyanis jelenleg egy pénznyelő. És ami a legnagyobb bűne ennek a projektnek - túl azon, hogy százmilliárdokat beletettünk - hogy amíg ezzel foglalkozunk, addig az alternatív energiatermelés bővítésére nem jut elég politikai figyelem. Az is egy alávaló politikai döntés volt, hogy a szélenergiát ellehetetlenítette a kormány az országban és napelemadót vezetett be. Ezek az elmúlt évek súlyos hibái, amik mind Paks 2-nek csinálták a helyet.

Az, hogy Magyarország hogyan fog együtt élni az atomenergiával, szerintem nyitott kérdés, a kormányváltásra készülő ellenzékben is. Az én álláspontom ebben ismert, de azt is gondolom, hogy erről a kérdésről egy szakmai és társadalmi vitával adós a mostani kormány. De a Paks 2, ez a konstrukció, ami minket Putyinhoz, egy agresszorhoz köt, súlyosan felelőtlen politikai hazardírozás Magyarország szempontjából.

Januárban beszélgettem Holoda Attilával, az ellenzéki kampány energiapolitikai felelősével, aki akkor azt mondta, hogy kormányváltás esetén az új kormány leülne az oroszokkal, hogy átnézze a Paks II-ről szóló szerződést és átgondolja, érdemes-e azt felmondani. Ez egy egészen más hozzáállás, mint hogy mondjuk fel a szerződést, és kész. Mi változott azóta?

Holoda Attila ezt még a háború előtt mondta. Ez változott. Szerintem most már Márki-Zay Péternek és az egész egyesült ellenzéknek ez az álláspontja. A Roszatommal nagyon sok probléma van. Az egy nukleáris cég, amely nukleáris energiától az atomfegyverekig mindenben ott van, ami nukleáris fenyegetésként előkerült a háborúban. Békeidőben teljesen vállalható álláspont volt, hogy az ellenzék kormányra kerülve átnézné a szerződést, nem menne bele rögtön valami olyanba, amibe bele se tudott látni korábban. Ne feledjük el, hogy senki sem láthatta a Paks II. szerződését Jávor Benedeken és rajtam kívül. Mi is csak egy ún. Titokszobában nézhettünk bele a szerződésbe és tehettünk föl kérdéseket - a mint azóta kiderült, Pegasus kémprogrammal megfigyelt - Aszódi Attilának. Tehát emiatt is óvatosan fogalmazott eddig az ellenzék, mert nem láthatta a szerződést. A háború viszont megváltoztatta a helyzetet.

A paksi bővítésről mondjuk legalább szavazott a parlament, nem úgy, mint a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítéséről, amivel kapcsolatban szintén perelek. Ennek a szerződésnek már csak a titkosításáról adott ki rendeletet a kormány, a parlament elé sem került a kérdés. A két projekt között eltelt hat év. Egyszer már megnyertem a pert, hogy a kormánynak ki kell adnia a vasútvonalról szóló szerződést, de ennek ellenére sem adják ki. Amikor pedig a bíróság arra kérte a kormányt, hogy bizonyítsa, miért nem érdeke a kormánynak, hogy az állampolgárok láthassák a szerződést, a külügyminisztérium a bíróságnak beadott egy Open document, vagyis nyílt dokumentum nevű, de 10 évre titkosított, mandarin nyelvű dokumentumot, benne a Kínai Kommunista Párt érveivel, hogy miért nem kellene nyilvánossá tenni a szerződést. Ezután a bíróság azt mondta, hogy tessék csak nyilvánosságra hozni a szerződést, amikor is a kormány a Kúriához fordult. Most itt tart ez az ügy.

Én megpróbáltam kikérni a Paks 2-t előkészítő dokumentumokat, a hatásbecsléseket is, hogy megtudjuk, milyen információk alapján döntött a kormány, hogy belevág ebbe, majd perre is mentem a dokumentumokért. Süli János, aki már miniszterként felügyeli a projektet, a bíróságon azt állította, hogy neki nincsenek meg ezek a dokumentumok. Komolyan, ez volt az érv, hogy a projektért felelős miniszter, nem rendelkezik annak a beruházásnak a háttérdokumentumaival, aminek a megvalósítésért felel. Ezzel húzzák az időt.

Holoda Attila érvelése az volt, hogy azért kell óvatosan hozzáállni a paksi bővítés felmondásának kérdéséhez, mert az ilyen szerződéseknek komoly anyagi vonzata van, költséges lehet egyik pillanatról a másikra felmondani.

Amennyire belelátunk, nem így működik a konstrukció. Én nem láttam abban a szerződésben olyat, ami ráfizetést jelentene, ha most rögtön felmondanánk. Olyat viszont láttam benne, ami alapján ráfizetés, ha benne maradunk.

A projekt nagyon belassult. Mészáros Lőrinc cége 3,5 milliárd forintból vagy egy kicsit többől is nagyjából egy portát épített a helyszínen. Annyi pénzből, amiből a magyar bölcsődei dolgozók béremelését meg lehetett volna oldani. Ráadásul szakmai vélemények szerint a tervezett új reaktorok elhelyezkedése sem ideális, mert egy aktív törésvonal fölött van, jobb lenne arrébb vinni egy kicsit. De az Isten szerelmére, a Magyar Atomenergiai Hivatal, amely a megvalósítás biztonságáért felel, nem adta meg a létesítései engedélyt a projektnek. Ez nem véletlen. Egyszerűen nem merik ránk szabadítani a projektet ebben a formájában.

Nagyon beszédes a finnek helyzete. Ott is épített volna egy atomerőművet a Roszatom, de most, a háború kitörése után a finnek egy perc alatt felmondták a szerződést. Már korábban is voltak problémák, mert nagyon más a finnek és Európa kultúrája, hogy hogyan kell egy ilyen projektet menedzselni, és más a Putyini Oroszország hozzáállása. A finnek úgy fogalmaztak, hogy ők először elrendeznék a papírokat, utána építenek, az oroszok meg azt mondták, hogy építsük meg, aztán majd lepapírozzuk. Ez így nem megy, egy családi házat nem építünk ilyen felelőtlenül, nemhogy egy atomerőművet.

Paks 2-nél nemzetbiztonsági és nukleáris biztonsági problémák is fölmerültek. Nem vagyok nukleáris szakember, nem is akarok annak látszani, de olvasom, amit a szakemberek írnak, és azt gondolom, hogy minden itt élő állampolgárnak joga van az egészséghez és a biztonsághoz, és igenis van szavunk abban, hogy mi épülhet az országban. Ezért kell a teljes transzparencia. Jól mondta Holoda Attila, hogy első körben le kell ülni és átbeszélni a szerződést, de első körben nem az oroszokkal, hanem a magyarokkal.

Amit Paks 2 termelne, és amit a kifutó, a 2036-ig üzemelő Paks 1 termel, azt ki lehet váltani megújulókkal? Mindig felmerül, hogy a megújuló energia persze nagyon jó dolog, de nem úgy működik, mint egy folyamatosan termelő szén- vagy atomerőmű, hogy mindig stabilan ugyanannyi áramot tud szolgáltatni.

A megújuló energiának már jóideje kétharmados támogatottsága van Magyarországon, de ez teljesen más rendszerszemléletet igényel. Az emberek nagyon sarkos véleményt hajlamosak megfogalmazni ebben a témában, attól függően, hogy hol tanultak, milyen tanároktól, mit hallottak a témában. Az általam ismert progresszív szakmai szemlélet szerint abszolút kiváltható Paks megújulókkal. Az idő nekünk dolgozott, sokkal olcsóbbak lettek a megújuló technológiák. De ehhez szemléletváltás is kell, az, hogy megváltozzon, hogyan viszonyulunk a technológiához. Hogy ne csak fogyasztók, hanem termelők is legyünk, hogy energiaközösségeket hozzunk létre. Az én választókerületemben például több polgármester jelezte, hogy milyen jó lenne, ha lenne, ha a településének lenne egy kis napelemparkja, ami ellátná a települést. A világ tehát változott, bár Orbánék megpróbálták ezt visszatartani, sőt, visszaforgatni az idő kerekét.

Azt szokták emlegetni, hogy a megújuló energia tárolása nem igazán megoldott kérdés, ezért nem biztos, hogy teljes egészében ki lehet váltani a mostani erőműveket.

A szakemberek egyre inkább úgy látják, hogy meg lehet oldalni az ellátást, de ehhez idő kell. Viszont ez az érdekünk, ezen kell dolgozni. Magyarországnak nagyon jó megújuló adottságai vannak, meg tudjuk csinálni.

És közben nem szabad elfelejteni, hogy a Mátrai Erőműnek 2025-ig van engedélye, Paks, ahogy mondtuk, 2036-ig működhet. Ráadásul már most aggasztó hírek érkeznek, hogy az aszály miatt nagyon alacsony a Duna vízállása, ami problémát jelent az atomerőműnek, ez pedig a klímaváltozással csak rosszabb lesz. Nagyon sok évet elfecséreltek politikusok azzal, hogy politikai döntés alapján egy régi energiarendszert próbálnak tovább lökni. Ennek része, hogy leszerződtünk Putyinnal Paks 2-re, hogy kimentették Mészáros Lőrincet a Mátrai Erőműből. De az a célunk, hogy a kormányváltással azok a szakemberek kerüljenek előtérbe, akik évek óta mondják nekünk a valóságot, hogy merre lehetne haladni, de a Fidesznél esélyük sem volt.

Az állampolgárok között is minden felértékelődött, ami zöld, mindenkit foglalkoztat a klímaválság. Amikor elkezdtem politizálni, az volt a hozzáállás, hogy helyesek a zöldek, de ez még a jövő problémája. Most pedig tényleg a sarki fűszeres is azzal foglalkozik, hogy az aszály miatt mi lesz a zöldségek árával, mi lesz így. Bekövetkezett az, amiről beszéltünk. És most kell cselekedni, nagyjából ez az évtizedünk van, 2030-ig, hogy nagyon hathatós intézkedéseket tegyünk. És én az a zöld vagyok, aki tiszteletben tartja, hogy a társadalomnak stabilitársa van szüksége, hogy nem tud egyik pillanatról a másikra mindenki átülni az autóból a biciklire, mert az irroacionális.

Éppen ezért nagyon fontos az is, hogy mi történik a közmédiával. Hogy meg tudjuk-e hívni azokat a szakembereket, Ürge-Vorsatz Diánától Holoda Attilán át a globális klímasztrájkot szervező fiatalokig, hogy a valós helyzetről beszéljenek. Sokkal könnyebb úgy alkalmazkodni, ha értjük, hogy mit miért csinálunk, mint úgy, hogy minden ellen lázítás megy a közmédiában, ami zöld, és ha Orbánnak néha eszébe jut, hogy ezzel szavazatokat lehet nyerni, akkor ültetnek néhány fát.

Az embereket tényleg jobban érdekli a klímaváltozás, a környezetvédelem, mint korábban, de közben az is igaz, hogy ha ennek a költségeit a saját pénztárcájukon érzik, akkor már kevésbé lelkesek, lásd a sárgamellényes mozgalmat Franciaországban. Egy kormányváltás után hogyan oldaná meg az ellenzék, hogy ilyen negatív társadalmi következményei ne legyenek az átállásnak, és mégis olyan ambiciózusan csökkentse a kibocsátást, mint ahogy az a programjában szerepel?

Most egy véres háború miatt kikerültünk minden létező komfortzónából, nagyon turbulens folyamatok indultak el. Emiatt is fontos, hogy ne sokkoljuk a társadalmat. Sokkterápia helyett stratégiai váltásra van szükség, amiben nagyon részletesen elmagyarázzuk az embereknek, hogy mit miért csinálunk a klímaalkalmazkodás és a klímakatasztrófa elkerülésének érdekében. Az Európai Unió ezekre a célokra biztosít forrásokat, amiket mi fogunk tudni lehívni, Orbán Viktor ezekhez az összegekhez nem fér hozzá, mert úgy látják, hogy ezeket is csak ellopná. Európa északi és nyugati részén már az adófizetők teszik föl a kérdést a politikusoknak, hogy miért finanszírozzák Orbánt, hogy az ő adóbefizetéseikből széttrollkodja az uniót.

A programunkban egy olyan cselekvési stratégiát vázoltunk föl, ami szerint több ponton avatkoznánk be a rendszerbe, de mindenhol olyan mértékben, ami még elviselhető, elfogadható. Nincsenek a programban olyan lépések, amik egyik percről a másikra felborítanák az emberek életét. Viszont benne vannak azok, amiket az emberek maguk követelnek.

Ebben az ügyben kicsit az a helyzet, mint az ellenzéki összefogással: a társadalom előrébb tart, mint a vezető pozícióban lévő politikusok. Nemrég a tatai tónál voltam, ahol civilek tüntetnek, hogy ne lehessen látványberuházást építeni a tóparton. A választókerületemben civilek fogtak össze, hogy egy megalomán beruházást ne lehessen ráerőltetni egy kistelepülésre azzal, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak nevezik. Aggódnak a levegőminőség miatt, elkerülő utakat akarnak. Egy sor olyan projekt van, akár a választókerületemben, akár országosan, amit követelnek az emberek, csak nem kapott figyelmet, mert Orbánnak ezek a szempontok nem számítanak. A megújuló energia térnyerésének is sokkal nagyobb a társadalmi támogatottsága, mint a Paks 2-nek, ezt mutatják a felmérések. A Paks 2-t pedig még a Fideszen belül is bírálták, megosztó téma volt.

A programnak elég ambiciózus környezetvédelmi és klímacélok vannak. Mi ezekből az, amit egy ciklus alatt el lehetne érni, és melyek azok, amiknek a megvalósításához a leghamarabb hozzá kellene kezdeni?

Ezzel vitatkoznék, szerintem ezek nem ambiciózus, hanem szükséges változtatások. Ami ambiciózusnak mondható, az az, hogy a gazdaság széndioxid kibocsátását az 1990-es szinthez képest 2030-ra 60 százalékkal visszavágjuk. Ezért viszont a lakóingatlanok szigetelésével, a közlekedés klímabarát átalakításával sokat lehet tenni. Mi azt vállaltuk, hogy évente 100 ezer lakóingatlan szigetelését teljesítjük.

Az unió pedig erre akar pénzt adni. Független számítások szerint ezermilliárd forint tűnik el Magyarországon a korrupció miatt. Ez nagyon nagy szám, aminek egy része környezetpusztító projekteknek jut, és elszívja a forrásokat fontos helyekről. Budapesten is mennyi ideig tartották vissza a közösségi közlekedésnek járó támogatásokat? Ezeket az összegeket viszont fel lehetne mondjuk a közlekedésben úgy használni, hogy nem azt kell mondani az embereknek, hogy szállj ki a kocsiból és biciklizz, hanem hogy addig fejlesztjük a biciklis infrastruktúrát és a közösségi közlekedést, hogy az embereknek sokkal racionálisabb döntés lesz ezeket választani az autójuk helyett. Érdekeltté kell tenni az embereket abban, hogy a klímabarát alternatívát válasszák, ehhez viszont minőség kell. Leromlott, kiégő buszokkal, borzasztó körülmények között és kevés pénzért dolgozó buszsofőrökkel nem tudjuk átcsábítani az embereket a közösségi közlekedésbe.

A forrásbevonás mellett pedig a rossz intézkedéseket is ki kell vezetni. Azt például, hogy a kormány útdíjassá tette az M1-M7 bevezetőt, ezzel megnövelték a településeken átvezető forgalmat a választókerületemben, lerontották az úthálózatot, megnőtt a károsanyag-kibocsátás, a szállópor koncentráció, lerontották a helyiek életminőségét. Vagy itt egy másik eset Pest 2-ből. Mészáros Lőrinc cégének kamionjai Herceghalomnál parkolnak. A Pest megyei kormányhivatal a Kúriához fordult, hogy a környező települések ne szedhessenek behajtási díjat, a Kúria kis is mondta, hogy 7,5 tonnás és nagyobb járművek után nem lehet díjat szedni. Vagyis Mészáros Lőrinc beszedi a profitot, a kamionok ott dübörögnek végig a 102-es úton. A súlyadók teljes elvonásával a mi térségünkból 1,1 milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól. A kátyuk meg ott maradnak.

Az ilyen szabályozások helyett olyanokat kell hozni, amik a klímavédelem és az emberek szempontjait helyezik előtérbe. Régebben azt tartotta a mondás, hogy a zöld ügy pénzbe kerül. Viszont azt a kérdést is föl kell tennünk, hogy mennyibe kerül, ha nem teszünk semmit. Ez pedig már a magyar társadalom minden szintjén kérdés.

Mi jön a kampány utolsó hetében, hogyan próbál hajrázni az ellenzék?

Szerintem minél több választóval kell találkoznunk. Én most kifejezetten fiatalok körében voltam, és örömmel láttam, hogy mozgósító filmet csináltak arról, hogy a fiatalok menjenek el szavazni. Ha jól tudom, 200 ezer új szavazó van az idén. Az előválasztáson is láttam, hogy gördeszkával jöttek a fiatalok szavazni, akik kormányváltást akartak. Ezekre a fiatalokra szükségünk van. És minél több embernek, nemcsak a fiataloknak, el kell mondanunk, hogy mi a valóság, lelkesítenünk kell embereket, mert azt látom, hogy bár sokan érzik ennek a választásnak a történelmi tétjét, de biztosra kell mennünk, hogy el is menjenek az emberek szavazni. Most nagyon sok minden el fog dőlni. A médiatúlsúlyt pedig csak intenzív utcai jelenléttel tudjuk leküzdeni. Azt látom, amerre csak voltam, hogy a jelöltek kopogtatnak, standolnak, piacolnak, fórumokat szerveznek. Kicsit visszatértünk úgymond a gyökerekhez.

Szabó Szabolccsal ön elérte, hogy a Nemzeti Választási Iroda hetente frissítse a választói névjegyzéket, hogy ezzel is ki lehessen szűrni a választási csalásokat. Ez elégséges lehet a választások tisztaságához? És mire számítanak, mennyire lesz jellemző a csalás?

Nem elégséges, bár fontos lépés. De már azelőtt is be lehetett papíron költöztetni embereket, hogy elértük a névjegyzék frissítését. Nekünk az utolsó pillanatig résen kell lennünk. Úgy készülünk szavazatszámlálókkal, hogy minden körzetben ketten bent számolják a szavazatokat, ketten pedig kint, a választóhelységek előtt figyelik, hogy mi történik. Plakátőrségeket is szervezünk, figyeljük, hogy milyen lejárató anyagokat terjesztenek rólunk, és igyekszünk minden lehetséges módon fellépni ellenük. Az önkormányzati lapok különösen érdekesek, én már két ilyen lappal szemben is nyertem eljárást a helyi választási bizottságnál, mert jogszerűtlenül hoztak le az ellenem indulóról szóló anyagokat. Nyilván tudták, hogy ezt jogtalanul teszik, és majd a választások után bocsánatot kérnek. De látszik, hogy minden lehetőséget kihasználnak, hogy az ellenfeleinket kiemeljék, minket pedig mocskoljanak.

A kormánypárti ellenfelem amúgy nem jött el a budaörsi televízió által szervezett vitára, pedig minden más képviselőjelölt ott volt. Pedig a vita az igazság pillanata, ott nem számít, ki mögött mekkora médiabirodalom van, hány ember kopogtat és terjeszt hazugságokat.

És lesz elég szavazatszámláló?

Igen, mi a választókerületemben megvagyunk, de országosan is kétszer annyian jelentkeztek, mint ahány hely van.

Ha mégsem jön össze a kormányváltás, akkor abból milyen tanulságokat vagy következtetéseket vonhat majd le az ellenzéki összefogás?

Én most reggeltől estig, estétől reggelig azzal vagyok elfoglalva, hogy magamat is motiváljam és másokat is, és én ezt szeretném most fő üzenetnek. Tavaly január óta lényegében egyfolytában az utcán vagyok, látom a jelöltjeinken is, hogy győzni akarnak, mindenki teszi, amit tud. Új konstrukcióban indulunk, összefogott az ellenzék, nem tudtak minket szétszedni, folyamatos az utcai jelenlét. A választók is reménykednek és bíznak és hisznek.

Ha pedig lesz kormányváltás, akkor azt fontos elmondani, hogy nem lesz bosszúpolitika a fideszes szavazók, önkormányzatok irányába, hanem közös építkezés. Az a célunk, hogy legyen egy olyan országunk, ahol balos, jobbos, liberális, konzervatív, minden ember békében tud élni, ahol nem céltáblának használjuk egymást. Hitem szerint pedig a kormányváltás után azt fogjuk érezni, hogy kicsit megnyugszunk, kicsit élhetőbb lesz minden, megszűnik a folyamatos hergelés, izgatás. Szerintem nagyon gyorsan lehet egy nagyon élhető országot teremteni.