A Nyugat sosem látott, valóban bénító szankciókkal reagált Ukrajna orosz lerohanására, ami ellen még a putyini elnyomás és a karhatalmi erőszak ellenére is országszerte folyamatos a tiltakozás. De valójában milyen esélye van egy társadalmi változásnak Oroszországban? Az elmúlt napokban két, az országban és az orosz vezetésben is rendkívül jó forrásokkal bíró ember is megszólalt. Mihail Zigar, a tevékenységét az új orosz törvények miatt a minap beszüntető független tévé, a Dozsgy szerkesztője, A Kreml emberei című nagysikerű könyv szerzője a BBC-nek, Stephen Kotkin amerikai történész, a Princeton Egyetem és a Stanford Hoover Institutionjének tanára a New Yorkernek beszélt, az ő nyilatkozataikból szemezgettem a feltett kérdés szempontjából releváns részeket.
Kotkin szerint Oroszország mostanra már nem is annyira diktatúra, mint despota állam, és mint minden despota, úgy Putyin is azzal küzd, hogy a hatalma megőrzése érdekében meghúzott lépések egyben a rendszerét is gyengítik. Hatalma megtartásához alapvetően szükséges, hogy ne önálló gondolkodásra, így önálló cselekvésre képes emberekkel, hanem bólogatójánosokkal vegye körbe magát. Putyin teljesen önállóan hozza meg a döntéseit. Hogy kap-e ehhez tanácsokat. "Talán, nem tudjuk. Kap olyan információkat, amiket nem akar hallani? Ez elég valószínűtlen. Okosabbnak hiszi magát mindenkinél? Ez nagyon is valószínű. Elhiszi a saját propagandáját? Ez is valószínűnek tűnik" - mondta. Zigar is osztja ezt a véleményét, ő hatalom belső körét csak "kollektív Putyinnak" hívja, vagyis szerinte a belső kör tagjai nem önálló szereplők, csak az elnöki akarat kiterjesztése. "Nem látok semmi potenciált a belső körben, hogy képesek lennének megpuccsolni".
Kotkin szerint ebből fakad a rendszer gyengesége is. Zigar is úgy gondolja, hogy Putyin nem kap megfelelő információkat, Kotkin szerint ez a félretájékoztatás, vagyis az, hogy csak azt mondják Putyinnak, amit szerintük hallani akar, vezet olyan téves következtetésekhez, amelyek következménye volt az ukrajnai háború megindítása is. Az első napok orosz propagandájából, a véletlenül publikált győzelmi jelentésekből kiderült, hogy ténylegesen Ukrajna szinte azonnali összeomlásával számoltak, nem számítottak a hadsereg heves ellenállására és az ukrán nép ellenszenvére.
Másrészt Zigar szerint egyfajta stratégiai megfontolás is lehet az orosz lépések mögött. Mint mesélte, 2013 táján egy magasrangú forrása azt fejtegette neki, hogy Oroszország nyilvánvalóan lemaradt a technológiai és a gazdasági versenyben, így csak úgy nyerhet, ha minden szabályt áthág, teljesen megváltoztatja a játékszabályokat. Akkoriban ezt nem tudta mire vélni, de most, az atomháborús fenyegetőzés idején azt sem tartja kizártnak, hogy egy III. világháború szintű kataklizmára gondolhatott a forrása, ami a szinte totális pusztítással valóban kiegyenlíthetné az erőviszonyokat.
Kotkin interjújában kifejezetten méltatta az orosz gazdasági szakembereket, akik rendkívüli munkával elérték, hogy Oroszországé legyen a világon a legalacsonyabb államadóság, és hatalmas valutatartalékokat is felhalmoztak. Ám a belső hatalmi harcokban nem a gazdasági elit, hanem az erőszakszervezetekből érkezők, a szilovikok kerülnek ki mindig győztesen - már csak azért is, mert Putyin is erről a vonalról érkezett.
Ennek szerinte az is oka, hogy míg egy populista autokráciában is létezik valamiféle társadalmi szerződés, amely szerint az emberek a gazdasági jólét fejében mondanak le bizonyos szabadságaikról, valójában a hatalom stabilitásának fenntartásához nincs erre feltétlenül szükség. "Ha minden alternatívát fel tudsz számolni, ha be tudod börtönözni, vagy száműzni az összes ellenfeled, akkor minden inkompetenciád, korruptságod, szörnyűséged ellenére hatalmon maradhatsz" - mondta. Vagyis csak ebben kell jónak lenned. "A rezsim, ha képes elnyomni bármilyen ellenállást, akkor pusztán lopásból is fenntarthatja magát" - mondta, hiszen egy ilyen rezsimnek nem a gazdasági növekedés a fontos, hanem a patrónusi rendszer, az elit lojalitásának fenntartása. "Ha a pénz lényegében felbugyog a földből, akkor az elnyomók felszabadíthatják magukat az elnyomottaktól. Mondhatják, hogy nincs szükségünk az adótokra, nincs szükségünk a szavazatotokra. Nincs szükségünk tőletek semmire, mert van olajunk, gázunk, palládiumunk, titánunk. Nulla gazdasági növekedés mellett is fenntarthatják saját jólétüket".
A népszerűségüket pedig mesékkel is fenntarthatják. A cenzúra Kotkin szerint nem csupán arról szól, hogy milyen információktól zárják el a nyilvánosságot, hanem hogy milyen narratívában magyarázzák a világot. Ez a narratíva Oroszország nagyhatalmi státusa, különleges küldetése, amiben a külföldi erők próbálják megakadályozni.
Kotkin szerint bár vannak kétkedők, az orosz küldetéstudat narratívája működik, népszerű. És bár a háború kezdete óta folyamatosak a tiltakozások, ezeket a karhatalom kemény szigorral leveri. Ha csak a számokat nézzük, az elmúlt három hétben már több mint 14 ezer embert hurcoltak el. De ha úgy számolunk, hogy csak minden tizedik tiltakozót hurcoltak el, ez 140 ezer tiltakozót jelent egy 144 milliós országban, vagyis tömegről igazán nem beszélhetünk. Zigar szerint Putyin rezsime ellen az elmúlt húsz évben folyamatosak voltak az erőszakkal levert tüntetések, ez alapján egyáltalán nem lát esélyt arra, hogy egy tömegmozgalom képes lenne elmozdítani az elnököt a hatalomból.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!