Európa továbbra is rengeteget fizet Oroszországnak

"Mi finanszíruzzuk Oroszország háborúját a megvásárolt gázzal és olajjal" - mondta Finnország miniszterelnöke, Sanna Marin, a múlt heti EU-csúcs egyik szünetében.

"Ha egyik napról a másikra leállna az orosz energia importja, akkor heteken belül áram és fűtés nélkül maradnánk. Hány napig tűrnék az emberek, hogy nem tudnak autóba ülni, hogy eljussanak a munkahelyükre, hogy ne legyen áram az óvodákban, és meddig bírnánk ki, hogy a kórházaink ne működjenek?" - ezt pedig Annalena Baerbock német külügyminiszter nyilatkozta, amikor számon kérték, hogy Németország miért ellenzi az energetikai szektort érintő szankciók bevezetését. Baerbock érvelésével ért egyet többek között a holland és a magyar kormány is.

Egy francia kutatóintézet számításai szerint havonta átlagosan 20 milliárd euróért vesznek az EU-s tagállamok gázt, olajat és szenet Oroszországtól, összesen. Az év végére a tagállamok ezzel a tempóval körülbelül annyit fizetnek ki Oroszországnak, amennyit az orosz jegybank nyugaton befagyasztott eszközei érnek.

Ahogy egyre több áldozata van a háborúnak, egyelőre egyre több energia érkezik Oroszországból Európába. A március 12-i hétvégén több gáz érkezett Európába Oroszországból, mint ebben az évben bármely más napokon. A nyugat-európai tőzsdéken csökkent is a földgáz ára. 2021 nyarától az oroszok jelentősen csökkentették a szállításaik, ezzel felverték a gáz árát, de a háború kitörése óta egyre több gázt visznek az EU-ba.

Az oroszok ellen a lehető legkeményebb fellépést követelő balti országok közül Lettország a múlt héten komoly szénszállítmányt vett át Oroszországból, de mentek szénnel teli hajók Nagy-Britanniába is, ahol a kormány döntése szerint idén év végéig leállítják az olajimportot.

Oroszországból olajat venni most a legjobb üzletek közé tartozik a világon. Néhány nyugati multi sajtókampányok és a közvélemény nyomására leállt az orosz olaj vásárlásával, és logisztikai nehézségek is adódnak, hiszen a Fekete-tenger veszélyes vidékké vált, ahol nehéz az óriástankerekre biztosítást kötni.

E problémák nyomán az oroszok nagy kedvezménnyel árulják az olajukat. A háttérben dolgozó közvetítő kereskedők, illetve a nyugati közvélemény nyomásának kevésbé kitett cégek jelentős kedvezménnyel vehetnek most úgynevezett Urals típusú orosz nyersolajat. Az Urals az elmúlt napokban mintegy 30 százalékkal volt olcsóbb a nyugat-európai tőzsdéken kereskedett Brent olajnál.

Urals olajat vásárol a Mol is - a háború előtt is főként ezt vette - és ez is segíti a magyar kormányt abban, hogy a hatósági árat ki tudja kényszeríteni a magyar benzinkutakon. Hogy mennyire bonyolult a világ, és milyen fontos az üzlet háború idején is, azt jól mutatja, hogy a Mol az orosz nyersolajat jórészt egy olyan vezetéken keresztül veszi, ami áthalad Ukrajnán. Tehát az ukrán kormány egyszerre követeli az EU-tól az energiaimport leállítását, de nem akadályozza a szállítmányok célba jutását.

Az EU-s tagállamok vezetői a múlt heti versaillesi csúcstalálkozójukon elvetették, hogy az Oroszország elleni szankciók közé felvegyék az energiahordozók bojkottját, de azért az Európai Bizottságot megbízták, hogy egy leválási tervet dolgozzon ki részletesen. Ezt május végéig kellene bemutatnia a Bizottságnak. Jól mutatja az EU-s vezetők sürgősségi rangsorát, hogy a rezsicsökkentési lehetőségekről márciusban várnak jelentést a Bizottságtól, és a 24-i csúcstalálkozójukon azt már meg is akarják vitatni. Az energetikai leválás átbeszélése viszont a júniusra csúcsra marad.

Bizottság: 2027-re mondjunk le az orosz energiáról

Az Európai Bizottság kiindulópontja szerint 2027-re lehetne elszakadnia az EU-nak az orosz energiától, hogy az ne legyen nagyon megterhelő az európai gazdaságnak. Német és amerikai kutatóintézetek szerint az EU GDP-jét majdnem annyira megterhelné egy azonnali elszakadás, mint amennyire megterhelte 2020-ban a járvány, az ipari termelők jelentős részének kényszerleállása miatt. Ezt Európa nem akarja vállalni.

Az oroszoknak nagyon fontos az energia exportja. Eddig innen származott Moszkva legtöbb bevétele, és a gazdaság sok más területét érintő szankciók kivetése óta különösen felértékelődött az energia szerepe. Ez onnan is látszik, hogy miközben az EU megbüntette az orosz állami bankokat, és nagyban hozzájárult ezzel a rubel elértéktelenédéséhez, az oroszok válaszul nemhogy elzárták volna a gázt Európa felé, hanem még fokozták is a szállításokat. Pedig mint a fenti becslésekből látszik, a gáz elzárásával komoly kárt tudnának okozni az EU-nak.

A legegyszerűbben az olaj- és a szénvásárlásokat tudná az EU kiváltani más forrásokból, mert ezeket a termékeket viszonylag könnyű szállítani, és sokat termelnek belőlük máshol is. Egész biztos, hogy az elszakadás emelné a benzin és a vegyipari termékek, illetve az áram árát, de a végrehajtása az elemzők többsége szerint közepes megrázkódtatással lehetséges. Hogy az orosz olaj kiesése kevésbé rendítse meg a világgazdaságot, az USA tárgyalni kezdett Venezuelával, hogy feloldaná a blokádjukat, ha a világpiacra dobnák a készleteiket.

Az sem véletlen, hogy Szaúd-Arábia éppen most engedte meg magának 81 politikai fogoly kivégzését: nincs abban a helyzetben a nyugati világ, hogy emberjogi ügyeket kérjen számon a nagy kitermelőktől. Az USA-ban is növekedhet a kitermelés, ha az olaj ára stabilan emelkedik, mert a nem hagyományos (értsd drágábban termelő) kutakat megint érdemes lesz teljes fokozatra kapcsolni, illetve a leállított fejlesztéseket folytatni.

A gázzal már sokkal nehezebb a helyzet. A szállítása bonyolultabb, és Európa keleti oldala szinte csak orosz gázzal működik. Elsősorban fűtésre és a gyárak energiaszükségletének kielégítésére, kisebb részben pedig áram termelésére használják.

A Bizottság szerint 2023 elejére az orosz gáz kétharmadáról (100 milliárd köbméterről) képes volna lemondani az EU, bár ez a legtöbb elemző szerint nagyon optimista forgatókönyv.

A bizottsági terv szerint jövő év elejéig 50 milliárd köbméterrel lehetne növelni az EU-ba érkező LNG (cseppfolyós állapotúra hűtött, hajón szállítható földgáz) mennyiségét - főként amerikai és katari forrásokból. A becslés meglehetősen optimista, mert hiába lenne képes az EU még ennyi LNG-t fogadni a jelenlegi, és hamarosan megépülő termináljain, ha a nagy LNG-termelők hosszú távú szerződésekkel már 2024-ig előre eladták a gázuk jó részét, Ázsiába. A szabadpiacon maradt mennyiségért pedig nagy lesz az árverseny. Az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség) becslése szerint reálisabb, ha az európaiak csak 20 milliárd köbméter gyorsan bevonható LNG-vel számolnak egyelőre.

Abban a Bizottság és az IEA elemzői is egyetértenek, hogy a meglévő vezetékeken további 10 milliárd köbmétert lehetne évente behozni még az EU-ba, Norvégiából, Azerbadjzsánból és Algériából.

A Bizottság szerint 24 milliárd köbmétert kellene kiváltani a megújulók telepítésének felpörgetésével (napelem- és szélerőművek), ám ez nagyon sok beruházást jelentene, részben a tervezett építkezések felgyorsításával. 14 milliárd köbmétert takarékossággal érne el az EU, a javaslat szerint ehhez minden gázzal fűtött helyiségben egy fokkal le kéne venni a hőmérsékletet. Az IEA adatai alapján a lakásokat, irodákat, üzleteket átlagosan 22 fokon tartják télen Európában, de ha csak 21 fokon tartanák, akkor csak ezzel a lépéssel 10 milliárd köbméter orosz gázt ki lehetne váltani a következő télen. Ez tipikusan olyan javaslat, ami papíron jól hangzik, de kizárt, hogy a betartatását ellenőrizni, és megsértőit szankcionálni lehetne. További 3,5 milliárd köbmétert pedig bioetanollal, azaz növényi eredetű üzmenyaggal kellene kiváltani a brüsszeli tervek szerint.

A terv merész, de ha végre lehetne hajtani, az 2023-tól valóban nagy kárt okozna az orosz államnak. Nemcsak a kieső bevételek miatt, hanem azért is, mert Oroszország nem tudna mit kezdeni a fölöslegessé vált gázával. Kína felé közel sincs akkora kapacitású vezeték, ami ezt a kieső 100 milliárd köbmétert el tudná vezetni, LNG termináljai alig vannak, míg a bányák bezárása költséges és kockázatos lenne.

Lemondani a klímacélokról

A legegyszerűbb, és praktikusan leginkább kivitelezhető megoldás az orosz import jelentős csökkentésére a szénerőművek termelésének felpörgetése volna. Ezzel a leginkább szennyező, a globális felmelegedést fokozó módszerrel akár 40 milliárd köbméter orosz gázt ki lehetne váltani a 155 milliárdos orosz importból, meglehetősen gyorsan. Csakhogy ez azt jelentené, hogy az EU lemondana a klímacéljairól. Hogy ez a megoldás működhessen, ahhoz az EU-s szén-dioxid kvóta rendszeren is kellene módosítani, mert enélkül rettenetesen megdrágulna az áram. A kvótarendszert a szenes erőművek fokozatos kivezetésére találták ki, nem a termelésük növekedésére.

Szintén segítene az orosz függés oldásán, ha Németország nem akarna lemondani az atomenergiáról. Az idén januárban leállított három, és az év végén bezárni tervezett további három erőmű rendszerben tartása is megoldás lehet, bár erről a Berlinben kormányzó Zöldek egyelőre hallani sem akarnak. Úgy tűnik, hogy még a szenet is inkább engednék erősíteni a német energiatermelésben, csak az atomot ne kelljen visszakapcsolni.

Magyarországnak nem lenne egyszerű feladvány

A Magyarországon elhasznált olaj 90 százaléka, míg a gáz több mint 80 százaléka Oroszországból érkezik. Így Magyarországnak különösen nehéz feladat az orosz energiafüggőség csökkentése.

A Barátság kőolajvezetéket a horvát tengerpartról induló Adriával lehetne pótolni, ez elvileg lehetséges, de mindenképpen át kellene alakítani a beszerzési rendszert. További feladata volna a Mol-nak, hogy átállítsa az orosz olajra optimalizált százhalombattai finomítóját, más kémiai tulajdonságokkal bíró olajra.

Magyarország előtt 2018 elején megcsillant a remény, hogy egy új romániai mezővel jelentősen csökkenteni lehessen az orosz gázfüggést, de ebből végül semmi sem lett, erről itt írtunk részletesen. Tavaly szeptember végén 15 évre leszerződött az MVM a Gazprommal évi 4,5 milliárd köbméter megvásárlására. Orbán Viktor idén februárban ennek 5,5 milliárdra bővítését kérte Moszkvában Putyin elnöktől. A magyar gázpiac alig egy hónapja még évtizedes távlatban az orosz forrással számolt.

Vezetéken minden szomszédos ország felől lehet már gázt szállítani Magyarországra Szlovénia kivételével, kérdés, hogy a szomszédos országokban honnan lenne elegendő nem orosz gáz a magyar igények kielégítésére. Jelenleg csak a horvátországi LNG-terminálból érkezik nem orosz eredetű földgáz, annak a kapacitása évi 2,6 milliárd köbméter, és ebből 1 milliárdot máris az MVM vesz meg, és még 300 milliót a MET. A jelenleg Ausztria, Szlovákia és Szerbia felől érkező gáz mind orosz mezőkről származik.