Meghiúsították Putyin tervét, kegyetlen vérontás a válasz

• Váratlanul érte az orosz hadsereget a hősies ukrán ellenállás. Gyors kapitulációban reménykedtek.
• Moszkva újratervezés után vérontással válaszolt: már civil épületeket és infrastruktúrákat is bombáznak, ami háborús bűncselekmény. Több ezer katona mellett legalább 220 áldozata van már az inváziónak.
• Nyugati elemzők szerint Vlagyimir Putyin elmeállapota kiszámíthatatlan, rég nem biztos, hogy akár saját szempontja szerint racionálisan cselekszik.
• Oroszország addig lövi, amíg le nem győzni Ukrajnát.

Egy héttel az orosz invázió megindulása után minden jel arra utal, hogy az ukrajnai hadművelet nem Moszkva eredeti tervei szerint halad. Ukrajna elkeseredetten védi állásait, Oroszország nem hátrál, mindez pedig a háború elhúzódásához, és még több civil áldozathoz vezethet.

Vlagyimir Putyin ősztől kezdve több ütemben nagyjából 150-190 ezer katonát és sok száz harci járművet sorakoztatott fel Ukrajna és Oroszország határain, nem csak a keleti szakaszon, de az északi fehérorosz területeken, és a déli Fekete-tenger partvidéken is. 2021 utolsó heteiben az Egyesült Államok kormánya már majd' minden nap figyelmeztetett, hogy hírszerzői jelentéseik szerint Oroszország átfogó támadásra készül Ukrajna ellen. Moszkva tagadott. Az ukrán kormány ekkor még nem tapasztalt közvetlen fenyegetést.

Az orosz haditerv középpontjában a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság álltak. A szakadár államok a 2014-ben kezdődő orosz-ukrán konfliktus idején váltak ki Ukrajnából. Területük kisebb mint Luhanszk és Donyeck megye területe, ezért demarkációs vonalat húztak a felek; ennek egyik oldalát az oroszok támogatta szakadár népköztársaságok, a másikat az ukrán seregek által felügyelt területek foglalták el.

Az EBESZ, Oroszoszág és Ukrajna által ratifikált minszki békeegyezmény csak ideiglenes békét teremtett, az elmúlt években is rendszeresek voltak az összetűzések a demarkációs vonal mentén, de komolyabban sokáig nem eszkalálódtak.

Február 22. hajnalán az oroszok hivatalosan azért indultak meg a „békfenntartók” Kelet-Ukrajnába, mert a hadvezetés szerint a Donyecki és Luganszki Népköztársaságokat folyamatosan lőtték az ukránok. Kijev tagadott, és a nyugati kormányok is úgy látták: Oroszország csak casus bellit keres a "békefenntartáshoz". Moszkva komplett összeesküvés-spirált húzott fel csak azért, hogy később tudja mivel indokolni bevonulását.

Ezeknek az előzményeknek a háború első hete után azért van még mindig különös jelentősége, mert minden jel szerint

Putyin úgy számolt, hogy sikerül a luhanszki és donyecki területi kérdéssel elaltatnia a nyugati szövetségeseket, miközben titokban hónapok óta Ukrajna teljes, több irányból történő lerohanására készült. Az oroszok nem álltak meg a népköztársaságok határán - és nem álltak meg Donyeck és Luhanszk határán sem. Putyin a meglepetés erejében bízott, és három fronton támadott. Megkezdődtek a hadműveletek a délkeleti határnál, az Azovi-tenger partszakaszain, ahol több orosz hadtest megindult Mariupol irányába, mialatt északon T-80-as tankok törtek be az országba és megkezdték Harkiv ostromát. ű

A terv az volt, hogy néhány nap alatt leszerelik az ukrán katonai infrastruktúrát, gyorsan letörik az ellenállást, elfoglalják Harkivot és Kijevet, viszonylag kevés civil veszteséggel megdöntik az ukrán kormányt, és oroszbarát bábkormányt neveznek ki. Putyin úgy kalkulált, hogy az orosz hadsereg kellő erőfölényben van az ukránnal szemben, pár nap alatt be tud vonulni Kijevbe, a NATO pedig nem fog merni katonákat küldeni a konfliktuszónába ilyen rövid idő leforgása alatt, az eszkaláció és egy nukleáris krízis fenyegetése miatt.

Oroszországnak 900 ezres hadserege van, ezt 2 millió tartalékossal tudja kiegészíteni; az ukrán hadsereg 209 ezres, vészhelyzet esetén 900 ezer tartalékost tud mozgósítani. Moszkva anyagi erőfölénye is brutális: négyszer annyi tüzérségi eszközük, ötször annyi tankjuk, és tízszer annyi vadászgépük és bombázójuk van mint az ukránoknak. Ez számszerűen több mint 12 ezer tankot, 30 ezer orosz harci járművet és 1500 repülőt jelent.

A terv mégsem jött be, elsősorban a következők miatt:

1. Putyin elhitte saját propagandáját

Putyin és a Kreml hosszú évek óta hirdeti, hogy Ukrajna nem egy létező állam, és minden jel szerint az orosz elnök elhitte saját propagandáját a nem létező ukrán nemzeti identitásról is. Az orosz csapatok sokkal jelentősebb ellenállással találkoztak, mint arra számítottak, és nem csak a hadsereg, de a civil lakosság részéről.

Az ukrán kormány tízezerszámra osztogatja a gépfegyvereket polgárainak, és Molotov-koktélok tömeges készítésére biztatta a lakosságot. Megtiltották a felnőtt férfiaknak az ország elhagyását.

Moszkva úgy gondolta, néhány tízezer katonával pár nap alatt átszalad Ukrajnán. Ezzel szemben a hadvezetés már az invázió harmadik napján kénytelen volt felszólítani „minden határon állomásozó egységét”, hogy a következő napokban vonuljon be Ukrajnába.

2. Gyors nyugati reakció

A szövetségesek katonai reakciója gyors, határozott és - majdnem teljesen egységes - volt. Németország a világháború óta először járult hozzá, hogy német fegyvereket szállítsanak háborús övezetbe, és azonnal 1000 tankelhárítót és 500 légvédelmi rakétát küldött az ukrán határhoz.

Uniós országok mellett Nagy-Britannia és Törökország is katonai támogatást ajánlott Ukrajnának. Az USA újabb 350 millió dollár értékben támogatta Ukrajnát tankelhárító fegyverekkel, kézifegyverekkel, személyes védelmi felszereléssel és lőszerrel. Az Európai Unió 500 millió eurós keretet hozott létre az ország katonai támogatására.

Egyedüli probléma a fegyverek leszállításának logisztikája - nem véletlen, hogy az uniós vezetők kiakadtak, miután Magyarország nem járult hozzá a szállítmányok átengedéséhez.

Alighanem Moszkva is számított arra, hogy a nemzetközi közösség páratlan szankcióhullámmal sújtotta Oroszországot, de a csomag mérete - és sebessége - talán még Putyint is meglepte. Kirakták bankjaikat a SWIFT-rendszerből, és amerikai pénzügyi rendszerből, befagyasztották az orosz kormánytagok, oligarchák és a Bank Rossziji orosz jegybank nyugati országokban tartott vagyonát.

3. Hatékony ukrán információs hadviselés

Talán a legmeglepőbb, hogy mennyivel hatásosabban használja a nyilvánosságot a védekező ukrán állam. Hiába híresztelték orosz álhírek az ellenkezőjét, Zelenszkij elnök kitartott Kijevben; harcias videói és erős mondásai pedig ("Lőszerre van szükségem, nem fuvarra" / "Lehet, hogy most látnak engem utoljára") feltüzelték a nemzetközi és belföldi közvéleményt.

Az ukrán védekezés heroikus epizódjai - mint a Kígyó-szigetről faszba küldött orosz hadihajó, az orosz katona SMS-ének beolvasása az ENSZ-közgyűlésen, a puszta kézzel ellenálló civilek - bejárták a világot, és erősítették a rokonszenvet a védekező ukránok iránt. Ezen nem változtat az sem, hogy a Kígyó-szigeti védőkről később kiderült, életben maradtak. Tudatos taktikának tűnik, hogy Zelenszkij elnök rendszeresen úgy szól az orosz katonákhoz és civilekhez, mint akik maguk is áldozatai a háborúhoz.

Az orosz propaganda azzal próbálta megadásra késztetni az ukrán bakákat, hogy milyen jó dolguk lesz a hadifogságban. (Még a magyar putyinista beszélő fejek is azt sulykolták, hogy a higgadt orosz katonák ellenállás nélkül haladnak befelé Ukrajnában.) Bármennyire agresszíven terjednek is ezek az anyagok, elavult benyomást keltenek az ukrán információs hadviseléssel szemben.

Sárba ragadt orosz tankok

Egyáltalán nem véletlen, hogy a gagyi hatású orosz propagandaanyagokat épp pénteken kezdte terjeszteni a (másnap Európa-szerte betiltott) Russia Today. Azt terjesztették, hogy hogy mint kés a vajon, úgy haladnak a megszálló csapatok; nincs ellenállás, mindenki jobb ha megadja magát. Valójában ekkor - pénteken, az invázió második estéjén - már világos jelei voltak annak, hogy elakadt a gyors letámadás. A gépfegyveres és putyinsmoothies ukránok élükön Zelenszkijjel meglepték és megfékezték az oroszokat.

Heves harcok törtek ki az északkeleti Szumi megyében, délen a Krím-félsziget mellett, Herszon városánál is. Szombatra virradóra Harkovban, Odesszában, Lvivban, Herszonban, Luckban és Umanban is légiriadó hangja szólt, de egyik várost sem tudták teljesen elhódítani az oroszok - egyedül a déli országrészben fekvő Melitopolból jöttek olyan hírek, hogy a támadók mélyen behatoltak a városba. Az egymástól független hírszerzői források mind nagy orosz veszteségekről számoltak be.

Dmitrij Peszkov kormányszóvivő aznap este azt nyilatkozta: azért torpantak meg csapataik, mert tárgyalni akartak az ukrán vezetéssel, de a visszautasította miatt másnap újra teljes erőbedobással fognak támadni. A Kreml némileg kétségbeesetten próbál időt nyerni az információs háborúban, mialatt újratervezték a stratégiát. Az amerikai hírszerzési források szombaton már azt jelezték, hogy az orosz elnök több tízezer új katonát vetett be és behívatta a tartalékosokat is.

Délen az oroszok haladtak előre: vasárnap bevették a 45 ezres Nova Kakhovkát Dnyeper folyó partján, másnap elfoglalták Bergyanszk kikötővárost, majd megindultak két irányba: nyugatnak Herszont, keletnek Mariupol felé. Északon viszont komoly ellenállásba ütköztek.

Rakétatűz alá vették Kijevet, 500 páncélossal indultak neki a fővárosnak, de Javelin tankelhárító rakéták tucatjaival találták szembe magukat már a külterületeken, és nem jártak sikerrel. Hiába szerezték meg az irányítást Harkiv felett, a helyi önkéntesek százaival megerősített tartalékos erők visszavágtak és visszahódították a várost. Bejárták a világsajtót a képek, amin az ukrán csapatok megsemmisítettek egy orosz menetoszlopot Harkiv egyik külterületén.

Vasárnapra majdnem minden pénzügyi és diplomáciai szankció életbe lépett; megindultak az uniós fegyverszállítmányok Ukrajnába, Törökország lezárta Boszporuszt az orosz hadihajók előtt - sürgetni kezdte az idő az oroszokat. A növekvő feszültséget jelezte, hogy miközben összesen két ukrán kisvárost tudott elfoglalni, és NATO-katona a közelében sem járt még Ukrajnának, Putyin máris megkezdte a nukleáris fenyegetőzést.

Sarokba szorított megtorlás

A szorongatott helyzetbe került orosz vezetés bekeményített. Megérkeztek az első hírek arról, hogy Kijevben, Harkivban és Mariupolban az orosz seregek célba vettek civil épületeket. Az a döntés született, hogy polgári lakosságra sem lesznek tekintettel. Ezzel akarják sürgetni tudják Kijev kapitulációját.

Harkivot, a második legnépesebb ukrán várost a Kreml eredetileg könnyű célpontként azonosította; alig 40 kilométerre fekszik a határtól, túlnyomórészt orosz ajkú lakosság lakja. Elhelyezkedése stratégiai jelentőségű: ha elesik, Kijevig semmi nem áll az oroszok útjába. Egyben kereskedelmi és kulturális központja.

Itt kezdődtek az igazi kegyetlenségek, már hétfő késő délután. Válogatás nélkül kezdtek rakétázni lakóházakat, civil épületeket.

A Twittert ellepték a brutális videók halott és megcsonkított emberekről harkovi utcákon. Szétbombázták a regionális önkormányzat és a helyi egyetem épületét is. Előbbi az épület tövéből így nézett ki:

A tüzérség és a légierő egyszerre vett célba lakóépületeket. Bevetették a polgári lakossággal szemben a nemzetközi konvenció szerint tiltott kazettás bombákat is, és BM-21 Grad rakétasorozatvetőkkel lőttek lakóházakra is. Hétfőn már legrohadtabb fegyvereit kezdte bevetni az orosz sereg. Aznap estére 20 fölé nőtt a civil áldozatok száma, csak Harkivban, köztük gyerekek és nők is voltak. Másnap a BBC több tucat civil halottról írt. SU 25-ös bombázógépekkel bombázták várost szerdára virradó éjjel, a reptér mellett találat ért civil lakónegyedeket, három iskolát és egy szállodát is. Az indiai nagykövetség valósággal rimánkodott, hogy mindenki hagyja el a várost.

Szerda kora reggeltől kezdve óta óriási tűzerővel támadja Mariupolt is az orosz hadsereg. A Fekete-tenger partján fekvő, félmilliós kikötővárost északról, keletről és nyugat felől is rakétázni kezdték.

Minden kivezető utat elvágtak. A városból érkező hírek szerint nem lehet már menekülni sem.A kikötővárosban kezdték támadni először a lakossági infrastruktúrákat. A zömében orosz anyanyelvűek lakta Mariupolban az orosz támadások nyomán szerdára virradó éjjel megszűnt az áramszolgáltatás, és több kerületben víz sincs. Az alpolgármester Szerhi Orlov szerint egész nap folyamatosan ágyúzták a várost. Az egyik kerületét mostanra szó szerint eltörölték a föld színéről. Orlov azt mondta,

„a halottakat sem tudjuk összeszedni, annyira heves tűz alatt vagyunk.”

Emiatt azt sem tudják emiatt egyelőre megmondani, hogy hányan vesztek oda a bomzásokban. A beszámolók, ahogy Magyari Péter írta, a csecsenföldi Groznij elleni 1995-ös orosz "taktikát" látták visszaköszönni Mariupolban:

addig lövik a várost, amíg semmi sem marad belőle.

A kritikus infrastruktúrák támadása folytatódott keleten és délen is: az ukrán belügy jelenleg is próbálja evakuálni az embereket a kelet-ukrajnai Vonovakta, Sartana és Talalaivka településekről, ahol 40 ezer ember maradt áram és élelem nélkül. Ez lehetett a kulcs a déli Herszon város elfoglalásához is.

Kijevben is taktikát váltottak az oroszok. A több tíz kilométeres hadoszlop, ami már kedden megindult a főváros felé, nem hatolt be a lakóövezetbe, jelenleg is külkerületeken kívül állomásozik, és tüzérségi illetve rakétatámadásokra rendezkedett be.

Szétbombázták a tévétornyot, százezreket elvágva egyetlen információforrásuktól. A támadásban legalább öten meghaltak. Egy szülőotthont is találat ért. Tízezrek maradtak fűtés nélkül, miután megrongálódott egy távhővezeték. Csütörtökre virradóra négy újabb nagy robbanás rázta meg Kijevet.

Vannak olyan optimistább értékelések is, ami szerint az oroszok nem stratégiai okokból álltak meg Kijeven kívül. A BBC szerint elfogyott az üzemanyaguk és az élelem. De az is lehet, hogy a város kivéreztetésére készülnek. Kijevben már 15 ezer ember otthona a város metróhálózata.

Nyugat-ellenes paranoia

A brit védelmi miniszter Ben Wallace már hétfőn azt nyilatkozta, hogy Putyin elszámolta magát, amikor azt hitte, az ukránok tárt karokkal fogadják már őt "felszabadítóként", és ez azért különösen veszélyes, mert az orosz katonai doktrína válasza ilyen esetben az erőszak fokozása, még több katona és fegyver bevetése: "Fel kell készülnünk rá, hogy a következő lépés a városok kegyetlen bombázása, rohamok indítása és szörnyűséges veszteségek."

A legtöbb nyugati elemző között abban is egyetértés mutatkozik, hogy ebben a válsághelyzetben a legnagyobb kockázatot maga az orosz elnök kiszámíthatatlansága jelenti.

Az összes helyzetértékelés kiemeli, hogy a KGB egykori tisztjeként Putyin már fiatalon magáévá tette az orosz titkosszolgálatok konspiratív és mélyen Nyugat-ellenes világképét, és húsz év korlátlan hatalomban eltöltött év során ez a kép egyre csak élesebb lett. Az orosz elnök már a koronavírus-járvány előtt olyan mértékben elbarikádozta magát, hogy saját tanácsadói közül is csak néhánnyal találkozott személyesen, ők pedig rendszerint azt mondják neki, amit hallani akar.

A Covid-19 alatt az elnök még inkább elszigetelte magát. A legújabb fotókon látható, hogy már minisztereivel, vezérkari főnökeivel és titkosszolgáival is csak a kishajó méretű asztalánál hajlandó diskurálni. Teljesen más nézőpontból és logikával szemléli a mostani eseményeket, mint a Nyugat, és ez igaz embereire is.

„Nem fogom értékelni a mentális állapotát, de a retorikája, a cselekedeti és amivel indokolja azokat, ezek mind mély aggodalommal töltenek el bennünket” - nyilatkozta Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára hétfőn az ABC News-nak.

Ez a szemlélet tükröződik az orosz külügyminiszter csütörtök délelőtti nyilatkozatán. Szergej Lavrov arról beszélt, hogy egyes nyugati vezetők háborúra készülnek Oroszországgal szemben.

„A végsőkig folytatjuk az ukrajnai katonai műveletet” - mondta, hozzátéve, hogy nem gondolnak nukleáris háborúra, mert ilyesmi csak a nyugati politikusok fejében fordul meg. Azzal vádolta meg a NATO-t, hogy meg akarja őrizni a felsőbbrendűségét, miközben Oroszország tele van csupa jó szándékkal - csak hát mégsem hagyhatja, hogy aláássák érdekeiket.

Lavrov azt is mondta, nem fogják hagyni, hogy Ukrajna megtartson olyan infrastruktúrát, ami fenyegetést jelent Oroszország számára, és az Ukrajna felől érkező katonai fenyegetést sem tolerálják. Szerinte az amerikaiak aggódnak, hogy elveszítik az ukrajnai „kémiai és biológiai laboratóriumok” feletti ellenőrzésüket, a briteket pedig azzal vádolta, hogy katonai támaszpontokat építenek Ukrajnában.

Az ukrajnai miatt 39 ország fordult feljelentéssel a Nemzetközi Büntetőbírósághoz háborús bűncselekmények gyanúja miatt. A bíróság egyik ügyésze, Karim Ahmad Khan már bejelentette, hogy megkezdi a nyomozást, és erről tájékoztatta a Büntetőbíróság elnökségét is, hogy már neki is látott a bizonyítékok gyűjtésének.

Az ENSZ legfrissebb adatai szerint 227 civil áldozata van már a háborúnak, és 1 millió ember menekült el Ukrajnából egy hét alatt.