A bizonytalan és titkolózó szavazók jobban haragszanak a teljes elitre, mint az Orbán-kormányra

• Sokszor úgy beszélünk a bizonytalan szavazókról, mintha egyformák lennének, de valójában a bizonytalanság is sokféle lehet.
• Van, amiben az ellenzékiekre, másban inkább a fideszesekre hasonlítanak.
• Komoly gondokat látnak a demokrácia, a korrupció, az oktatás, az egészségügy és az egyenlőtlenségek terén, de nem feltétlenül a kormányt hibáztatják.
• Egy részük a Fideszre, egy részük az ellenzékre fog szavazni, de nehéz megjósolni, milyen arányban.
• Bemutatjuk egy új kutatás első eredményeit.

Márki-Zay Péter részben azzal az ígérettel nyerte meg az ellenzéki előválasztást, hogy konzervatív, vidéki polgármesterként képes lesz megszólítani a bizonytalan szavazókat is. A második fordulóban sokan elvi meggyőződéseik ellenére szavaztak rá, gondolván, hogy így növelhetik az ellenzék esélyét a Fidesszel szemben. Gazda Albert ezt a jelenséget nevezte az entellektüelek forradalmának.

A bizonytalan szavazók megnyerése azóta is gyakori témája a kampánynak. De kiket értünk egyáltalán bizonytalanok alatt?

Sajnos bonyolultabb a helyzet annál, hogy egységes tömbként kezeljük őket, valójában a bizonytalanság is sokféle lehet.Erről alapos képet adnak a Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitás Kutatási Centrumának most publikált eredményei, amelyek egy tavaly október-novemberben végzett, nagymintás, ötezer fős kutatáson alapulnak. (Összehasonlításképp: a közvéleménykutató cégek általában ezer fős felmérésekkel dolgoznak.)

Szabó Andrea, a kutatócsoport tagja szerint nem is bizonytalanokról, hanem ismeretlen preferenciájú emberekről érdemes beszélni, akik három csoportra bonthatók:

• passzívok: szinte biztosan nem mennek el szavazni (ők vannak a legtöbben)
• aktív bizonytalanok: terveznek szavazni, de nem tudják, kire
• aktív titkolózók: terveznek szavazni, tudják is, hogy kire, de nem árulják el.

A passzívokat nagyjából elfelejthetik a politikusok, ami azt is jelenti, hogy két viszonylag szűk rétegért megy a harc.

Ezt a két csoportot kiegészítették egy harmadikkal, akik szintén el fognak menni szavazni, de nehéz megfejteni, mik a szándékaik. A kérdőívben mindenkitől külön megkérdezték, melyik párttal szimpatizál, és melyik listára szavazna: ezek az emberek az egyik kérdésnél bizonytalankodtak vagy titkolóztak, a másikra mégis egyértelmű választ adtak. Szabó szerint „ők hajlíthatók, megváltoztathatják a preferenciájukat”. (Az ábrán őket „aktív ismeretlenből pártválasztók” néven jelölték, mi az egyszerűség kedvéért nevezzük őket átmeneti csoportnak.)

Ez a három csoport a népesség 18 százalékát alkotja, őket próbálhatják a pártok magukhoz csábítani. Kérdés, hogy a fideszes vagy az ellenzéki tömbre hasonlítanak-e inkább.

Lássuk, mi húzza őket inkább a fideszesekhez:

• az aktív bizonytalanok és az aktív titkolózók is kiemelten elégedettek az életükkel (ebben jobban hasonlítanak a fideszesekre, akik elégedettebbek, mint az ellenzéki szavazók),
• az aktív titkolózók hasonlóan optimisták a jövőt illetően, mint a fideszesek.

Amiben inkább az ellenzékiekre hasonlítanak:

• mindhárom csoport baloldalibbnak mondja magát, mint a fideszesek,
• az átmeneti csoport tagjai elégedettségükben és életkorukban is nagyon egybeesnek az ellenzéki tömbbel,
• ők anyagi helyzetükben, munkaerőpiaci helyzetükben is inkább az ellenzékiekre emlékeztetnek,
• az aktív bizonytalanok és az aktív titkolózók fiatalabbak a fideszeseknél (az ellenzékieknél is, de ott kisebb az eltérés),
• utóbbi két csoportra jó anyagi helyzet és magas foglalkoztatottság jellemző (a fideszes és az ellenzéki tömbtől is elszakadnak, de még mindig közelebb vannak az ellenzékihez).
  

Ebből persze még nem következik egyenesen, hogy hova húzzák az ikszet áprilisban, inkább az a reális, hogy a kiszámíthatatlanok egy része a Fideszre, másik része az ellenzékre fog szavazni.

A kutatásból az is kiderül, hogy az aktív bizonytalanok és aktív titkolózók jelentős részben olyan környezetben élnek, ahol az emberek többsége mást gondol a politikáról, feltehetően ezért sem szívesen mondják el a véleményüket. Ez mindkét irányba működik: a nagyvárosokban inkább a fideszesek, a községekben az ellenzékiek rejtőzködnek.

Mi zavarja a sötét ló-csoportokat?

A felmérésben arra is rákérdeztek, milyen veszélyeket és felelősöket látnak maguk körül a magyarok.

A népesség öt százalékát alkotó átmeneti csoport különösen aggódik a demokrácia lebontása és a korrupció miatt, ebben nagyon hasonlítanak az ellenzékiekre. A 6-7 százaléknyi aktív bizonytalanok és titkolózók kevésbé, de még mindig majdnem 60 százalékban sorolták ezt az ország legfontosabb problémái közé.

Mindhárom csoportra igaz az is, 56-70 százalékuk komoly gondokat lát az egészségügy, az oktatás és az egyenlőtlenségek terén. Érdekes, hogy ez a fideszeseket is 56 százalékban aggasztja.

És kiket tesznek felelőssé?

A három kiszámíthatatlan csoport közül az átmeneti tűnik a leginkább Orbán-ellenesnek, ha azt nézzük, hogy több mint felük a kormányt jelölte meg a problémák egyik fő okaként.

A másik két csoportban ez alig éri el a 30 százalékot, igaz, az ellenzéket még kevésbé okolják. Helyettük sokkal jobban haragszanak a politikai és gazdasági elitre általában (több mint 40 százalék).

Az elkötelezett ellenzéki szavazók is több mint 50 százalékban tartják felelősnek az egész elitet, de körükben jóval gyakoribb a kormány hibáztatása.

Ha a bizonytalanoktól elszakadva inkább az összeképet nézzük, kiderül, hogy a válaszadók 60 százaléka az oktatást, az egészségügyet és az egyenlőtlenségeket, 53 százaléka a demokrácia lebontását és a korrupciót is a legnagyobb veszélyek közé sorolta.

Ehhez képest a bevándorlás és terrorizmus (31 százalék), a nemzeti szuverenitás elvesztése (25 százalék) és a világjárványok (36 százalék) jóval kevesebb embert aggasztanak.

38 százalék szerint az általa megjelölt problémákért a politikai és gazdasági elit is felelős. 35 százalék sorolta az Orbán-kormányt, és 32 százalék az ellenzéket a legfontosabb felelősök közé. (Az elemzések és az ábrák itt találhatók.)

Az oroszok

Az orosz-ukrán háború fényében érdekes megnézni azt is, milyen arányban vagyunk hajlamosak Oroszországot hibáztatni az általunk érzékelt problémák miatt.

Az összes megkérdezett 9 százaléka sorolta az oroszokat a fő felelősök közé, a fideszeseknél ez 6, az ellenzékieknél 17 százalék. A bizonytalan-hajlítható-titkolózó-passzív választóknál ez 6-8 százalék körül alakul.

Mitől olyan stabil az Orbán-rendszer?

Mindezek egy 2015 óta zajló, hosszú távú kutatás új állomásának első eredményei. A Mobilitás Kutatási Centrum munkájáról többször írtunk már, legutóbb tavaly áprilisban, miután megjelentek a 2018-as felmérés részletes elemzései. Ezek segítenek megérteni azt is, hogy bizonyos belső feszültségek ellenére miért áll stabil lábakon az Orbán-rendszer:

• A Fidesz mindenhol jelen van, a társadalom tetejétől az aljáig,
• úgy képes átvinni az üzeneteit, hogy nem is kell hozzá közösségeket szerveznie,
• a kisvárosokban pedig egy sajátos, feltörekvő rétegre támaszkodik, mindenki felé közvetítve az érzést: ti is tartoztok valahová.

Ezzel részletesen foglalkoztunk „A tévében és a falunapon, hangosan vagy észrevétlen, mindenhol ott a NER” című cikkünkben.