Kocsis Máté: „Töredezett ez a sportág, rendkívül sok konfliktus feszíti, itt az alkalom, hogy ezt felszámoljuk”

Az Orbán Viktor-i gigantikus sportrendezvény-szervezési projektek közül a legkudarcosabb zajlik épp Magyarországon, és bár a lényege még hátravan – a férfi kézilabda Európa-bajnokság döntőjét vasárnap játsszák –, a tanulságok levonásának napokkal korábban eljött az ideje, mint ahogy azt a legtöbben szerették volna. Az történt ugyanis, hogy a tavaly még világbajnoki ötödik magyar válogatott alaposan meglepve a közvéleményt már a csoportkörből sem jutott tovább.

Az említett konzekvenciákról az eddigi legérdekesebb elemzést Vass Gábortól, a korábbi válogatott játékostól olvashattuk, aki Svájcban él és dolgozik, és aki a 24.hu által készített interjújában azt mondta, „irreálisan túlfizetett, rosszul versenyeztetett, teljesítménykényszer nélküli sportolókkal nem lehet előrelépni”.

Az persze kérdéses, hogy egy mégoly brutális kudarc után – ami különösen kellemetlenül mutat a néhány évvel ezelőtti vizes világbajnokság és a tavalyi futball Eb sikerének tükrében – máris indokolt-e temetni az egész sportágat, amelynek nemzeti csapata egy évvel ezelőtt még jól szerepelt egy világversenyen, de nyilvánvaló, hogy adja magát a mélyebbre ásás igénye. Joggal merülhet fel, hogy a kormányzat által felépített szisztéma – az annak középpontjában álló taóval és a kapcsolódó létesítményfejlesztési őrülettel – valóban azt a hatást hozza-e, amelyről kezdeményezőjük ábrándozik.

Emberkísérlet

Az egyértelmű, hogy a magyar miniszterelnök a versenysportot nem pusztán azért szereti, mert rajongja a győzelmet minden területen, hanem azért is, mert komoly identitásteremtő és -erősítő szerepe van. Ezen túlmenően az is nyilvánvaló, hogy a Kádár-korszakból ránk maradt romos és korszerűtlen futballpályák és sportcsarnokok helyett felépített sportkomplexumokban, stadionokban, arénákban – és újabban dómokban – elvileg különb körülmények között képezhetők azok a sportolók, akik eredményeik és az ezekből fakadó élmények révén hozzátehetik a magukét ehhez az identitásteremtéshez és -fokozáshoz.

Csakhogy időközben kiderült az is – legalábbis így tűnik –, hogy a szisztéma egyfajta emberkísérletként kezdett el működni. Miszerint azok a sport- és klubvezetők, valamint sportolók, akiket a szóban forgó forrásokkal elárasztanak – ezek nagyságrendileg különböznek a tao és az irányított szponzoráció előtti lehetőségektől –, egyrészt szeretnek több pénzt keresni, mint korábban, másrészt ha már van miből, akkor szívesebben nyernének, amíg lehet, mintsem, hogy hosszú távú stratégiákban, tehetségfejlesztésben, a magyar válogatottak igényeinek feltétlen kielégítésében gondolkodnának.

Mindez nem csupán a kézilabdában érhető tetten – ahol a Bajnokok Ligája-szereplő topcsapatokban magyar játékosok kis túlzással mutatóban szerepelnek, és érdemi játékidőt ők sem mindig kapnak –, hanem a többi látványcsapatsportban is, a főként szem előtt lévő futballban éppúgy, mint mondjuk a jégkorongban. A sztori egyik leágazása az, hogy a legjobbak már nem is mennek el légióskodni, hiszen itthon többet kereshetnek, akár úgy is, ha a padon ülnek, mivel a kezdőben inkább van helyük a külföldieknek. A másik leágazás, hogy itt-ott már az utánpótlásban sem a magyar tehetségeknek adnak lehetőséget, helyettük légiósokat szerződtetnek, mert muszáj megnyerni az U21-es vagy az U18-as bajnokságot is.

Nem ezt az Európa-bajnokságot kell vizsgálni

Kocsis Máté, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke – a kormányzó Fidesz parlamenti frakciójának vezetője – és Juhász István szakmai bizottsági alelnök a belvárosi Scruton Közösségi térben próbálta megfejteni az Európa-bajnokság kudarcának okát, és bár a legmélyebb mélységekbe nem ereszkedtek le, a felmerülő problémák egy részébe belekaptak.

Kocsis szerint például nem ezt az Európa-bajnokságot kell vizsgálni, messzebbről indulnak a sok vitától terhelt sportág problémái, amelyek egy része szőnyeg alá lett söpörve. Az egész mögé kell tekinteni, utána porciózható ki a felelősség. Azt mondta, indulatból nem fognak döntéseket hozni, Nagy László férfiválogatottért felelős alelnököt sem készülnek lefejezni, a vizsgálat után kiderül, ki milyen hibákat követett el, és mikor.

Ezzel együtt kiderültek különös dolgok. Így többek között az, hogy a válogatott nem élt a lehetőséggel, hogy a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) világszínvonalú infrastruktúráját használja, emellett a frissiben elkészült MVM Dome-ban sem óhajtott edzeni előzetesen, továbbá a felajánlott sportpszichológiai felkészítést is elutasította. Ez utóbbi kapcsán a személyre szabott profilok elkészültek ugyan, a fejlesztésre azonban már nem tartottak igényt.

A NEKA több ponton is szóba került, az MKSZ-elnök elmondta, furcsának találja, hogy a 2013 óta működő akadémia egy játékost sem adott a magyar válogatottba – az Eb-re is csak egyet, őt a szerb csapatba –, és a női nemzeti együttesbe sem kerülnek be sokan az intézményből, itt is egy sportolóról van szó összesen. „Töredezett ez a sportág, rendkívül sok régi konfliktus feszíti, itt az alkalom, hogy ezt felszámoljuk” – mondta Kocsis. Az utánpótlás ügyében az is elhangzott, hogy a 2014-es ifjúsági Európa-bajnokságon a magyar együttes még két ki-ki meccset játszott a franciákkal, de mostanra viszont komoly különbség alakult ki, úgy, hogy abból a csapatból egy játékos volt most ott a magyar válogatottban, a franciáknál hat, ők valamennyien klasszisok. A magyar játékosok juniorkorukban elvesznek – ez sem kézilabdás sajátosság egyébként.

Ellentmondások és ellenérdekek

Ezek után a válogatott és a klubok érdekei közötti ellentmondások dilemmája is felmerült. Juhász István azt mondta, a nemzeti csapat sportszakmai érdekei jelentik a prioritást, Kocsis meg azt, hogy a klubok önálló gazdasági társaságok, amelyeket nem lehet utasítani, hogy kiket szerződtessenek és őket hogyan szerepeltessék, legfeljebb a finanszírozáson keresztül tudnak hatni. De a játékosoknak is olyan programot kell adni, ami építi őket. „A válogatott játékosok mögött legyen program és edzésterv, amit hajtsanak is végre” – mondta, majd a női kézilabdára áttérve felidézte, hogy Győrben a norvég légiósok akkor, amikor a többiek már zuhanyoznak, még kint maradnak a pályán, és megcsinálják egyéni programjukat, nem csoda, hogy fizikumban, eltökéltségben, mentálisan előbbre tartanak.

A klubokkal kell kötni egy dealt a közös programról, és az is tisztázandó, magyarázta, hogy a magyar játékosok motiválatlansága az Európa-bajnokságon mivel volt magyarázható. Hogy hogyan lehet motiválatlannak lenni 20 ezer néző előtt, vagy megijedni ennyi embertől, akik nekik szurkolnak.

Az elnök szerint nagyobb a veszteség, mint hogy nem jutottunk tovább a csoportból, és 7 telt házas meccs helyett csak 3-at rendezhettünk. Kocsis elsősorban a szurkolókat sajnálja, akik hatalmasat csalódtak, de a játékosokat is, akik „elsétáltak életük lehetősége mellett”. Ennek a csapatnak a történetében nem lesz már hasonló esély többé.

A létesítményt viszont így is érdemes volt felépíteni szerinte – hogy mennyibe került, 128 milliárd forintba, arra nem tért ki, de azt állította, maga az Európa-bajnokság nyereséges lesz, a bevételeket 16-17 milliárd forintra becsülte –, minthogy 27-féle sportágat szolgálhat ki ezentúl, további nagyobb sport- és kulturális rendezvények is lesznek itt tehát. Neki legyen mondva: egy NHL-meccset például nem kérdés, hogy a 444 szerkesztőségéből is többen megnéznénk, ha már felépült ez a dóm. A világ legjobb hokistáinak fizetéséhez legalább nincs semmi közünk.