Almatiban folyamatosan lőnek, de most még csak annyi látszik biztosnak, hogy a Nazarbajev-korszak véget ért

A hét közepére végképp eldurvult a helyzet Kazahsztánban. Az üzemanyagok – ezen belül a cseppfolyósított autógáz – árának drasztikus emelkedése miatt kezdődött tiltakozások a hatalmas ország teljes területének összes nagyobb városában egyre hevesebbé válnak, ezen belül különösen Almatiban keményedik a helyzet. Már szerdán teljesen egyértelműen politikai tartalmú megmozdulások zajlottak – a kormány leváltása semmit sem segített –, amelyek helyenként erőszakossá váltak, és ez másnapra csak fokozódott.

Annak ellenére, hogy Kaszim-Zsomart Tokajev elnök előbb Mangisztau régióban és Almatiban, majd az egész országban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdetett, a tiltakozók nem mentek haza, folytatták a demonstrációkat.

Egyebek közt Kazahsztán legnagyobb városában előbb a polgármesteri hivatalt ostromolták meg, majd az elnöki rezidencia ellen vonultak, sőt ideiglenesen a repülőteret is elfoglalták. A szintén jelentős lakosságú településen, Taldikorganban késő este többszöri próbálkozás után a tömegnek sikerült ledöntenie a nagybetűs Nemzet nagybetűs Vezetőjének, Nurszultan Nazarbajevnek a szobrát.

Éjszaka több helyen véressé vált a küzdelem, a tüntetések fosztogatásokba torkolltak, aminek bevásárlóközpontok, szupermarketek és bankok látták kárát, így ezek egy része Almatiban és másutt már ki sem nyitott csütörtökön, míg a bankaautomaták előtt hosszú sorok alakultak ki, már csak azért is, mert az internet korlátozása miatt a nyitva tartó üzletekben kizárólag készpénzzel lehetett fizetni.

Tokajev elnök szerda este leváltotta a kazah biztonsági tanács vezetőjének pozíciójából Nazarbajevet, emellett bejelentette, hogy a hadsereg bevonásával antiterrorista műveleteket kezdenek, valamint a helyzet rendezése érdekében katonai segítséget kért a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől. Az Oroszország által dominált szervezetnek, amelyet ODKB-nak is rövidítenek, jelenleg a következő posztszovjet államok a tagjai még: Fehéroroszország, Kirgizisztán, Örményország és Tádzsikisztán.

Miután a KBSZSZ soros elnöki tisztét Örményország tölti be, Nikol Pasinjan miniszterelnök közölte, hogy készek részt venni békefenntartó feladatok ellátásában Kazahsztánban. Ennek jegyében több állam katonái meg is érkeztek időközben az országba, az oroszok légidesszantos zászlóaljakat küldtek. A teljes képhez tartozik, hogy a KBSZSZ-es csapatok teljes létszámát 3600 főben maximálták, és ezek harci cselekményekben nem, csak objektumok őrzésében vehetnek részt elvileg.

Az antiterroristának nevezett műveleteket a kazah rendőrség és hadsereg, illetve a különleges erők hajtják végre, az összecsapások éjszaka kezdődtek, ekkor már éles fegyvereket is bevetettek, az első hírek tucatnyi egyenruhás és nagyobb számú demonstráló haláláról, valamint sebesültek százairól szóltak.

A harcok csütörtökön Almatiban új lendületet vettek, a lövöldözés közép-európai idő szerint késő délután is folytatódott a szimbolikus és a stratégiai jelentőségű objektumok környékén, amilyen többek közt a tévétorony. Hivatalos adatok az áldozatok számáról ekkor már – és még – nem igazán érkeztek, vagy ha igen, ellentmondanak egymásnak.

A KBSZSZ bevonása úgy vált lehetségessé, hogy a retorikában felbukkant a külföldről szított lázadás fogalma, a szövetség alapszabálya ugyanis belső ellentétek esetére nem tette volna alkalmazhatóvá ezt a megoldást. Ennek okán az Egyesült Államok részéről Jen Psaki fehér házi szóvivő majdhogynem hamarabb utasította vissza az USA szerepével kapcsolatos orosz vádakat, mint hogy azok ténylegesen megfogalmazódtak volna.

Az elemzők sötétben tapogatóznak, amikor arra próbálnak választ kapni, hogy mi zajlik Kazahsztánban. Miközben a részben felfegyverzett tömeg mozgása időnként meglepően szervezettnek tűnik, és több helyen tényleges utcai harcok folynak, a rezsimmel elégedetlen fiatalok békés és spontán kezdődött demonstrációkról beszéltek orosz független lapoknak.

Az is hatalmas kérdőjel, hogy mindez kinek áll érdekében, és hogy politikai értelemben mi is történt. Azóta, hogy a 81 éves Nurszultan Nazarbajev közel három – vagy ha a szovjet időszakot is figyelembe vesszük: három és fél – évtized után 2019 tavaszán lemondott első számú vezetői tisztéről, kettős irányítás volt Kazahsztánban. A Nemzet Vezetője úgy ment, hogy maradt – erről itt elérhető korábbi cikkemben írtam részletesebben –, az új elnöknek, Kaszim-Zsomart Tokajevnek emiatt korlátozottak voltak a hatáskörei.

Ennek minden jel szerint vége. Azzal, hogy a biztonsági tanács éléről menesztették, Nazarbajev hatalmának legfontosabb gyakorlati része megszűnt. Szobrának taldikorgani ledöntése ilyen módon többszörösen is szimbolikus. Annál inkább, hogy Tokajev menesztette Nazarbajev unokaöccsét is a KGB igazgatóhelyettesének a pozíciójából, akit korábban lehetséges elnöki utódként emlegettek. Hogy a Nazarbajev família tagjai most hol tartózkodnak, nem tudja senki, egyes források szerint az idős exelnök Oroszország, svájci ingatlanvagyonáról elhíresült lánya Kirgizisztán felé hagyta el Kazahsztánt magánrepülőgéppel.

A Nazarbajev-korszak tehát befejeződni látszik, de annak kapcsán semmi sem belátható, hogy mi jön utána. Sőt az sem világos, hogy idáig vezető fejleményekben mekkora szerepe volt Tokajevnek – vagy végső soron akár az oroszoknak. Az tény – a Dozsgy tévécsatornának erről beszélt Konsztantyin Zatulin, az orosz duma FÁK-ügyekben illetékes prominense –, hogy Nazarbajev az elmúlt évtizedekben hiába tűnt Vlagyimir Putyin legnagyobb barátjának, valójában inkább akadályozta a kazahsztáni orosz tőkebefektetéseket, mintsem támogatta, és politikailag is igyekezett tartani a távolságot a két állam között, őrizve hazája és autoriter rezsimje függetlenségét.

A következő időszak velejét e tekintetben csak a konszolidáció után ismerjük meg, ám ettől még nagyon messze vagyunk. Csütörtökön legalábbis – az almati gépfegyversorozatok és robbanások hangját hallva – hatalmas butaság lenne azt állítani, hogy a hatalom kontroll alatt tartja a folyamatokat.