Márki-Zay Péter és az entellektüelek forradalma

Ha most vasárnap lennének a választások, akkor könnyen lehet, hogy Márki-Zay Péter az eufória hullámain tovább emelkedve kapásból legyőzné Orbán Viktort. Hiszen alig néhány hét alatt mindenkit legyőzött, aki szembejött, előbb Jakab Pétert kiszorítva befért a legjobb háromba az ellenzéki előválasztás első fordulójában, aztán a siker adta pluszenergiákra támaszkodva rá bírta bírni Karácsony Gergelyt, hogy lépjen vissza a javára, majd simán verte a második körben Dobrev Klárát. Tette ezt hangsúlyozottan konzervatív vidéki polgármesterként – de elsősorban a budapesti baloldali-liberális szavazatoknak köszönhetően. A vidék hiába tartott ki többé-kevésbé a mozgósításban változatlanul erős Demokratikus Koalíció-jelölt mellett, a fővárosi és főváros környéki választópolgárok zöme rendszerváltó hangulatba emelkedvén úgy döntött, mer a kisebbnél lényegesen nagyobbat álmodni.

Igen ám, csakhogy a 2022. áprilisi választások nem most vasárnap lesznek, hanem 2022 áprilisában.

Ellenzékváltás helyett ellenzékivezér-váltás

Első ránézésre úgy tűnhet: Márki-Zay Péter villámgyorsan leváltotta az ellenzéket szőröstül-bőröstül. Kívülről jött emberként a magyar belpolitika markáns szereplői közül előbb a Jobbik és a Momentum, majd az MSZP-P, végül a DK jelöltjét is könnyedén elintézte, így lesz belőle a kihívók közös listájának éllovasaként miniszterelnök-jelölt jövő tavasszal. Végre valami új kezdődhet, mondja erre a több évtizedes belpolitikai állóháborúba belefáradt – vagy az ifjú koránál fogva abba belenőtt, másmilyen közéletet még soha nem is látott – választó, második ránézésre azonban nem árt pontosítani, mintegy a tisztánlátás végett: MZP nem az ellenzéki pártokat küldte nyugdíjba, hanem a frontembereiket gyűrte maga alá.

A majdani közös listán, amelyet még nem ismerhetünk – ezt a következő hetekben-hónapokban fogják összeállítani, érdekes lesz figyelni, hogy mennyire viharos körülmények között –, ezeknek a pártoknak az emberei lesznek ott, miközben a miniszterelnök-jelöltnek azért is meg kell küzdenie, hogy a megunt arcok helyére legalább részben frissebb figurák kerülhessenek. Arról nem beszélve, hogy az egyéni képviselőjelöltek mind megvannak, és bár akadnak közöttük újak is bőven, gyakorlatilag valamennyien a szóban forgó pártokhoz kötődnek.

A taktikai szavazás diadala

A szóban forgó pártoknak továbbra is megvan a maguk filozófiája, nézetrendszere, pozíciója a politikai skálán, ami nem annyira egyezik Márki-Zay Péter elhelyezkedésével ugyanott. Az egész előválasztás egyik legérdekesebb nóvuma, hogy a második fordulóban ennek minimális jelentősége sem volt. Az a fajta taktikai szavazás, ami a 2018-as választások idején csak korlátozottan működött, most fölényes diadalt hozott MZP-nek. A finom kezű entellektüelek forradalma volt ez – a horpadt mellű szociológusoké és a jól megtermett publicistáké –, ami hangulatában visszaidézi a rendszerváltás történéseit. Akkor is volt egy rövid periódus, amikor azt lehetett hinni, hogy a politika értelmiségi műfaj, és függetlenül attól, hogy mit és hogyan gondol a világról, a közös ellenséggel szemben mindenki részt vehet benne egymás oldalán, sőt ez a pillanat a beláthatatlan hosszúságú jövőre is kiterjeszthető.

Hogy a nézetek különbözőségének zárójelbe tétele ezúttal is fenntartható-e mondjuk a kormányváltásig, az még nem egyértelmű, ahogy az sem dőlt el, hogy a fent említett mindenkibe mennyien sorolódnak bele ténylegesen. Az előválasztás két fordulójában összesen 850 ezren vettek részt, ez rengeteg – duplája annak, amennyivel előzetesen kalkulált az ellenzék –, de még mindig jóval kevesebb, mint ahány választót a Fidesz aktuális ismereteink és korábbi tapasztalataink szerint mozgósítani képes.

A centrális erőtérnek végleg vége, béke poraira

MZP konzervatív mivolta és imázsa annak ellenére kulcskérdés, hogy a klasszikus jobb-bal felosztás egyre értelmetlenebbé válik napjainkban. Ez ugyanis az utolsó szög a Fidesz-féle centrális erőtér koporsójában. Amikor Orbán Viktor évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy az akkor épp szélsőségesen jobbos Jobbik elől radikális bevándorlóellenes üzeneteivel és politikájával elszívja a levegőt, azzal rövidebb távon rengeteget nyert – messzebbre ne menjünk, egy választást is –, ám egyúttal maga fogott hozzá a hosszabb távú sikereket garantáló struktúra lebontásához. Azóta visszaépült a kétpólusú szisztéma, tehát újra az a kérdés, hogy a Gyurcsány Ferenctől és Orbán Viktortól kb. egyformán távol sínylődő választópolgárok – más néven: bizonytalanok – elhiszik-e még valakinek, hogy képes lenne képviselni őket is. Esetleg annak ellenére, hogy Gyurcsány még mindig ott van a brancsban.

Dobrev Klára ennek a közönségnek a megszólítására nyilván semennyire sem lett volna alkalmas, Márki-Zay Péter ellenben a zavaró körülmények ellenére az lehet. A cinikusokat és a nihilistákat ugyan ő sem érheti el, de azokat a centristákat vagy jobbközép identitásúakat igen, akik nem bírják már elviselni az Orbán Viktor-féle primitív-decizionista harci jobboldaliságot. Nem véletlen, hogy a Fidesz Márki-Zay identitásának kikezdésével indított az előválasztás másnapján azonnal, frontális támadásra utasítva a papagájkommandót – képviselőstül, influenszerestül, médiástul –, nyakra-főre baloldalizva a győztest, ahol csak lehet. Az állítások igazságtartalma nem számít, az akciónak mélysége nincs, csak a szélessége és az intenzitása fontos. A mozgósítás nem állhat le, a harci szellem nem bújhat vissza a palackba.

Nem mellesleg: a jelöltnek ráadásul nem elég a centristák kedvében járnia, meg kell még hódítania azokat is, akik Dobrev Klárát eddig jobban szerették, és megtartani a taktikai szavazókat, akik számára számítanak a baloldali vagy liberális értékek. Mivelhogy MZP-t nem csupán a kormányoldal igyekszik innentől mindennél élénkebben amortizálni, hanem a természetes kopás is árthat neki. Végtelen hosszúságú beszédeiben mindig benne van a hibázás lehetősége, ilyenkor nagyon könnyű olyat mondani – főként aktuális emberi jogi tematikákat érintve –, ami elidegenítheti a heterogén közönség egyes népesebb szubkultúráinak szereplőit is.

Fidesz vagy nem Fidesz?

Ebből és a többi körülményből is kiindulva: az idő nem biztos, hogy MZP-nek dolgozik. Amikor 2018 előtt időközileg nyert Hódmezővásárhelyen, a puszta eredménnyel is elhitetve, hogy az ellenzéknek lehet keresnivalója a küszöbön álló országgyűlési választásokon, a Fidesznek egy-két hónap elég volt, hogy a tanulságokat levonva reagáljon, és az intenzív mozgósítás révén mégis besöpörje az újabb kétharmadot. Most fél éve van erre, és tudja, hogy az előválasztás ugyanaz nagyban, ami három és fél évvel ezelőtt Hódmezővásárhely volt kicsiben. Még egyszer, elsősorban városi, ezen belül is fővárosi történet: a szavazók mintegy 30 százaléka volt budapesti, miközben a választók csupán 18 százaléka él a fővárosban, és az sem kétséges, hogy aki részt vett az előválasztáson, az rendkívül elkötelezetten óhajtja-akarja a változást.

Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, Márki-Zaynak és az ellenzéknek azokat is el kellene érnie, akikkel a Fidesz puszipajtási viszonyban van, és akikre elsősorban támaszkodni szokott. Akik nemhogy nem néznek politikai műsorokat a népszerű YouTube-csatornákon – szemben az előválasztás aktív közönségével –, hanem magáról az internetről is annyit sejtenek, hogy azonos a Facebookkal. Az ő lelkükért és a finom kezű entellektüelekével azonos értékű szavazatukért régóta harcol a kormánypárt dinamikusan, és komoly sikereket ér el ezen a téren. Ha valaki tisztában van vele, hogy mit jelent a közösségimédia-alapú tömegdemokrácia a 2020-as években, az akkor is Orbán Viktor és a csapata, ha nem sokat merengenek a klasszikus demokratikus szabályok és keretek sanyarú sorsa felett.

Ezzel együtt egy biztos: míg 2014-ben és 2018-ban az volt a választások kérdése – ha kérdések voltak ezek reálisan –, hogy ha nem Orbán Viktor, akkor kicsoda, addig most ezen nem kell gondolkodni. Hacsak nem borul fel a látványosan összerakódott építmény valamilyen különleges ok miatt, ez azonban – sarlatánság ilyesmit vélelmezni, vagy sem – többé-kevésbé valószínűtlen. A vonatkozó kérdés tehát ezúttal kétségkívül ez: Fidesz vagy nem Fidesz? Ha ezt sikerül ilyen élesen, intenzíven, hangsúlyosan napirenden tartani, és a választópolgárok különböző rétegeinek elérését nagymértékben javítani széles e hazában, akkor lehet esélye Márki-Zay Péternek és a rendszerváltás utáni Magyarország legszínesebb koalíciójának a négyszeres miniszterelnökkel és pártjával szemben. A kétharmad dilemmáját viszont egyelőre ne is feszegessük.