Trigger warning: nem működik a trigger warning

(Nem csak számítógép-rajongóknak szóló) PC-ügyi fejleményekkel jelentkezünk. A New Yorker az egyre nehezebben tartható trigger warning-ról írt cikket, alaposan belerondítva a safe space-ekbe. (A cikk szerzője, aki bűnügyi jogot tanít, nem használja a trigger warningot, de megjegyzi, hogy minden nehézségekkel küzdő diák – ideértve a mentális betegségeket is, mint a PTSD – bármikor fordulhat az iskola fogyatékossági hivatalához.)

Hogyan triggerelődött az ifjúság?

2015 óta ismertebb szélesebb körben a trigger warning, azaz a figyelmeztetés, hogy egy tartalom olyan részleteket tartalmaz, amik esetleg érzelmileg megviselhetik a befogadót.

A trigger warning az évezred elején kezdett el megjelenni feminista weboldalakon, hogy figyelmeztesse az olvasókat az olyan súlyos témákra, mint a szexuális zaklatás, a gyerekek bántalmazása vagy az öngyilkosság, és ezzel csökkentse a kockázatát annak, hogy egyes olvasók a poszttraumás stressz zavar (PTSD) tüneteit mutassák.

A használata folyamatosan nőtt az interneten, főleg a közösségi médiában, majd az egyetemisták – akik megszokták, hogy az interneten figyelmeztető jelzéseket látnak – elkezdték arra kérni az oktatókat, hogy az óráikon is legyen trigger warning.

2014-ben az Oberlin College a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos útmutatójának részeként kidolgozott egy szabályt, ami azt tanácsolta az oktatóknak, hogy „értsék meg a kiváltó tényezőket, kerüljék el a szükségtelen kiváltó okokat, és adjanak ki trigger warningokat”. Azt írták, a kiváltó ok, ami „valami traumatikus eseményt idéz fel az egyénben”, „szinte mindig megzavarja a diák tanulását”, és egyesek emiatt „nem érezhetik magukat biztonságban az osztályteremben”. Az Oberlin végül elvetette a szabályt, miután a tantestület jelezte, hogy a jelzendő felkavaró dolgok listája potenciálisan végtelen.

Kate Manne filozófus 2015-ben a New York Times-ba arról írt, hogy a trigger wagning célja, hogy akik bizonyos témákra érzékenyek, felkészülhessenek az olvasásra, és így jobban tudják kezelni a reakcióikat. Szerinte ugyanis az, ha a diákokat figyelmeztetés nélkül dobják be a mélyvízbe „ahhoz hasonlít, mintha időnként pókot dobnának az arachnofóbra”, ami inkább akadályozza, mint lehetővé teszi a tanuláshoz szükséges, racionális lelkiállapotot.

2016-ra az NPR 800 főiskolai és egyetemi tanárt megkérdezve azt mutatta ki, hogy minden második tanító használja a trigger warning-ot. Azóta ezek kulturálisan is mainstreammé váltak, nemrég például a londoni Globe Theatre előre figyelmeztette a közönségét, hogy a Rómeó és Júlia témája felkavaró, öngyilkosság és kábítószer-használat is van benne. (Cambridge-ben már 2017-ben arra kezdték el figyelmeztetni a diákokat, hogy William Shakespeare művei felkavarók lehetnek.)

Általában nincs kőbe vésve, mit kell trigger warninggal ellátni, de a Michigani Egyetemnek van egy útmutatója az „inkluzív oktatási tervekhez”. Olyan témáknál javasolják a trigger warningot, mint a „halál/haldoklás”, „terhesség/szülés”, „vetélés/abortusz”, „vér”, „állatkínzás/állatok halála” és „étkezési zavar/testgyűlölet”.

Az egyetem szerint az a „helyénvaló”, ha a tanár szól a hallgatóknak, hogy: „Ha aggódik amiatt, hogy a tananyagban olyan konkrét dolgokkal találkozik, amiket még nem jelöltem meg, és szeretné, ha figyelmeztetéseket adnék, akkor látogasson el hozzám, vagy küldjön nekem egy email. Mindent megteszek, hogy előre jelezzem a triggereket.” Ha a tanárok „elmulasztják megjelölni azokat a tartalmakat, amiket a tanuló kiváltó okként azonosíthat”, kérjenek „őszintén bocsánatot”, és ígérjék meg, hogy máskor jobban járnak el – javasolják.

A trigger warning csődje

Mivel a trigger warning feltételez valamiféle érzelmi reakciót (főleg a PTSD-nél), pszichológus kutatók elkezdték tanulmányozni, hogy a figyelmeztetések tényleg hasznosak-e.

A 2018 és 2021 között megjelent kb. tucatnyi pszichológiai tanulmány eredményei alapján a trigger warning nem csökkenti a negatív reakciókat a felkavaró anyagoknál a diákokban, az erőszak áldozataiban vagy a PTSD-vel diagnosztizáltakban, sőt egyes tanulmányok szerint még az is lehet, hogy növeli.

Az egyik idén megjelent, a Harvardon készített kutatás megállapította, hogy azok között, akik azt mondták, úgy vélik, a szavak árthatnak, a trigger warning-ot kapók nagyobb aggodalomról számoltak be a felkavaró irodalmi részeknél, mint azok, aki nem kaptak figyelmeztetést. (Azok között, akik nem hisznek abban, hogy a szavak kárt okozhatnak, a kiváltó figyelmeztetések nem növelték jelentősen a szorongást.)

A tanulmányok zöme szerint a trigger warning-nak nincs érdemi hatása, két tanulmány viszont arra jutott, hogy azok, akik trigger warning-ot kaptak, jobban szorongtak, mint azok, akik nem. Egy másik tanulmány felvetette, hogy a trigger warning még el is nyújthatja a rossz emlékek miatti szorongást.

A harvardi kutatás szerint a trigger warning felerősíti a traumatizáltak meggyőződését, hogy a trauma nem véletlen vagy periférikus, hanem központi eleme a személyiségüknek. Ez azért lehet aggasztó, mert a traumatológiai kutatók korábban megállapították, hogy az a meggyőződés, hogy a trauma központi szerepet játszik az identitásban, súlyosabbá teheti a poszttraumás stressz-zavart.

Egyébként az is kiderült, hogy a trigger warning nem úgy működik, ahogyan a kritikusai állítani szokták, akik szerint a diákok követelhetik, hogy ne találkozzanak olyan elképzelésekkel, amik megkérdőjelezik a hitüket, főleg a társadalmi igazságosság kérdéseiben. A trigger warning ellenzői szerint a tanárok ezzel a diákok törékenységét ápolja vagy megóvja őket az elméjüket tágító vitáktól. De a vizsgálatok azt mutatják, a figyelmeztetések nem azt eredményezik, hogy a címzettek úgy döntenek, elkerülik az anyagot, hanem inkább hajlamosak voltak haladni benne.

Ha a PTSD-s diákok a trigger warning miatt elkerülnék az anyagot, az mentálhigiénés szempontból is aggasztó lenne, hiszen a klinikai konszenzus szerint a kiváltó okok elkerülése is rontja a PTSD-t. A PTSD terápiáján ugyanis éppen hogy szisztematikusan teszik ki a beteget a traumatikus emlékeknek egészen addig, amíg azoknak a szorongást kiváltó képességük nem csökken.

A tanár nem orvos

Persze a tanároknak nem kell a diákokat egészségügyileg kezelni. Viszont mivel nincs bizonyíték arra, hogy a trigger warning segít, de most már van arra bizonyíték, hogy nem vagy akár fokozhatja is a szorongást, jobb, ha nem is használják. A harvardi kutatók azt mondták: „Klinikai szemszögből nézve sose tegyél semmit, ami nem működik. Pont. Még akkor sem, ha nem árt. Ha nem segít aktívan, a használatának ösztönzése lényegében a klinikai áltudományokba való bekapcsolódást jelentené.”

A cikkben megszólaltatott szakemberek szerint a trigger warning-ot a content note-tal (tartalmi megjegyzéssel) kellene helyettesíteni, ugyanis nem is igazán az számít, minek nevezed a figyelmeztetést, hanem hogy milyen reakciót sugallsz vele. Ezáltal ugyanúgy tisztában lehet azzal a hallgató, hogy mi vár rá, mégis tompítja az élét a felkavaró élménynek.

Az, hogy kit mi mennyire kavar fel, sajátos és nehezen megjósolható, és félrevezető lehet azt hinni, hogy egy lista ezt előre tisztázhatja. Például egy PTSD-s embert nem feltétlenül a traumájáról való beszélgetés kavarhatja fel, hanem inkább egy szag vagy egy hang.

Ha viszont a trigger warning mentálhigiénés szempontból nem jó, akkor mi értelme van? A New Yorker cikke szerint az egész talán csak egy kulturális jelenség, ami csak arról szól, hogy a diákok szeretnék látni, hogy a tanáraik érzékenyek az aggályaikra, vagy legalábbis eleget tesznek a kéréseiknek. Persze a tanár tudományos szabadságában áll triggerwarningozni, de az így tanúsított együttérzés a diákok és a traumát túlélők felé pszichológiai és pedagógiai szempontból is kérdéses lehet.