Schmidt Mária: Nagyüzemi módon kasztrálják a férfiakat

Egy szempillantás alatt jutott el Schmidt Mária a klónozott Dolly báránytól odáig, hogy hamarosan a magzatok nemét, szerveit is ki lehet majd cserélni. A Terror Háza igazgatója, egyben nemzeti-konzervatív potentát a IV. Budapesti Demográfiai Csúcs „Nők a családokért” szekciójának nyitásaként mondott olyan szédítő beszédet, amiben mindenki megkapta a magáét, a szakértőkráciától kezdve a MeToo-n át a muszlimokig. A cél valami olyasmi lehetett, hogy megvédje a család mundérjának a becsületét, és ebben még a többszörös önellentmondás sem zavarta meg.

Több nap telt már el a Fidesz új kedvenc témájának emlegetése nélkül, ezért Schmidt nem teketóriázott, rögtön kijelentette, hogy

ha a magzat nemét meg lehet változtatni születés előtt, akkor már az sincs messze, hogy a szülők születés után akarják a gyerekük nemét megváltoztatni, amivel egész életükre orvos- és gyógyszerfüggőségre ítélik az utódaikat. (Ilyen áttörésről egyébként még nem hallottam, csak, hogy kromoszómák alapján lehet tudni, melyik embrió milyen nemű, de mindegy.) Bingó, ideje volt, hogy valaki újra beleverje az orrunkat abba, hogy a béranyaság, a génmanipuláció, a nemváltoztatás mind-mind a család intézményét fenyegeti.

Ezután azt a filozofikus kérdést tette fel, hogy közjó-e a gyermek? Mert ha igen, akkor a politika és a köz fog dönteni a gyermek neméről is, na de akkor mi marad a szülőnek - merengett Mária. Szerinte az új gyermekvédelmi törvény pont azért íródott, hogy a felelősség a szülőnél maradjon. Nyugaton már olyan is van, riogatott, hogy az iskola és az orvos nem is tájékoztatják a gyermekkel kapcsolatos döntésekről a szülőt! Példát ilyenre nem mondott.

„A nyugati világ legnagyobb problémája a szex,”

vett egy éles kanyart hazánk nagy gondolkodója, és szerinte, hogy másról ne kelljen beszélni, új tabukat állítanak fel. Mint mondta, a '70-es években a szexuális forradalom véget vetett az álszentségnek, elkezdett normalizálódni a szexualitás (a melegjogi mozgalmakról elegánsan megfeledkezett, pedig azt biztos nem sorolná ide), hogy aztán rögtön az elköteleződéstől való félelemnél és a pornóiparnál kössön ki. És ha ez mind nem járulna hozzá a „normális szexualitás” ellehetetlenüléséhez, egyfolytában, kényszeresen a pedofíliáról és a nemi erőszakról beszél a nyugat. Ember legyen a talpán, akinek ezután még van libidója.

Apropó, erőszak! Az igazgató asszony szerint a MeToo a férfiakat alapból szexuális ragadozónak tekinti, a nőket pedig mindig védtelennek és ártatlannak. Schmidt ezt a mozgalmat a megkésett emancipáció túlzó, hisztérikus termékének látja, ami leképezi az atomizált, önző társadalmat.

A dogmatikus, erőszakos feministák az uralkodó szerep mellett most már az áldozatszerep előnyeit is maguknak követelik, és mindenféle jogszabállyal akarják körbebástyázni a szexet. „Nagyüzemi módon kasztrálják a férfiakat” - mondta.Miközben szerinte a nők megnyerték a 20. századot, így hát okuk sem lehet áldozatnak feltüntetni magukat.

Ezután felvázolta, hogyan alakultak a nőszerepek és a családmodellek a II. világháború után Nyugaton és a szocialista országokban. Miközben arról beszélt, hogy a szocializmus rákényszerítette a nőkre, hogy egyszerre teljesítsenek munkaerőként, anyaként és feleségként, és kifejezetten mély sérelemként emlegette az '50-es évek abortusztilalmát, a végére mégis azt hozta ki, hogy ezzel Magyarország és a Szovjetunió utódállamai 30 év előnyre tettek szert az emancipációban a nyugati országokhoz képest, ahol csak a '80-as évektől kezdve jelent meg a kétkeresős családmodell.

Tehát bár belekényszerítettek minket ebbe a zsonglőrködésbe, a magyar nők emberfeletti teljesítményével megszilárdult a szerepek összeegyeztethetősége.És természetesen nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az Orbán-kormány 2010 óta egyre kiterjedtebb ellátórendszert biztosít az anyáknak.

A nyugat-európai országok és az Egyesült Államok tehát csak ugatja az egyenjogúságot, ami a magyar nőknek generációk óta természetes és megkérdőjelezhetetlen volt. Majd a rendszerváltás után felbukkantak itt a nyugati feministák, hogy copy paste-eljék a saját bénácska „átnevelési programjukat”, amivel Kolumbiában, Irakban, Afganisztánban is felsültek - miközben „a magyar nők mind virtuózok”, mert szülnek, dolgoznak!

Schmidt Mária ezután áttért arra, hogy megváltozott a gyermekvállalásról alkotott felfogás is, mely szerint „az egyéni kiteljesedést gátló, a fogyasztást korlátozó tényező a gyerek” - mondta. (Nem járt mostanában babaáruházban.) Sőt egyesek a környezetkímélésre hivatkozva nem vállalnak gyereket! Így viszont semmi sem fogja összetartani a társadalmakat.

Ezen a ponton az EU-t a „nyugati progresszorok otromba kísérleti laboratóriumának” nevezte, melyben nincs saját azonosság vagy arculat, és melyben „a többség értékrendje hátrányba került”. A „szakértőkrácia” csak moralizál, elvont problémákkal foglalkozik, arra biztatja a polgárokat, hogy ne a saját jövőjükkel foglalkozzanak. Európa a kultúra egykori fellegvárából turisták által kiüresített posvány lett, nincsenek filmek, könyvek, semmi.

Itt látta elérkezettnek az időt egy kis muszlimgyalázásra is, és feltette a kérdést, hogy a szakértelem nélkül betelepített muszlimok mihez kezdenek majd magukkal ott, ahol a robotizáció rövidesen egyébként is elveszi az emberek munkáját - bizonyára nem konzultált Palkovics miniszterrel, aki úgy egy órával Schmidt előtt arról beszélt ugyanezen a csúcstalálkozón, hogy nem kell félni a robotizációtól, mert az még munkahelyeket is teremthet.

Hiába kesergett Schmidt Mária néhány perccel korábban azon, hogy megszűntek a nagycsaládok, a muszlim nagycsaládokat már iszonyú problémának láttatta. Majd gyorsan felsorolta, mi baj van még velük, a nők elnyomásától kezdve a az unokatestvérek közti házasságon és a becsületgyilkosságokon át addig, hogy „a homoszexualitást provokációnak tekintik” (!!!), meg antiszemiták is. Miért óvatoskodik a nyugat a betelepített muszlimokkal , miközben más országokban magabiztosan elköveti a „világnézeti erőszakot” és amerikanizálja a társadalmakat? Itt szó volt még valami LMBTQ harvardi tojásfejűekről is, meg hogy az írástudás, ami nemsokára az egész világon elterjed, individualizációhoz, modernizációhoz és a gyerekszám csökkenéséhez vezet, de ekkorra már teljesen szétesett a gondolatmenet.

Zárásként Schmidt Mária kijelentette, hogy

„a 21. század feminizmusának nem lehet más célja, mint azt tudatosítani, hogy az anyaság érték”, és hogy ez „az igazi női hivatás”.

Szerinte a hit a családok megtartó ereje a szellemileg kiüresedett, ateista, nihilista, neomarxista-neoliberális elittel szemben. „Csak aki remél, az szül gyermeket”, márpedig az a fontos, hogy hit és család legyen.