Francia modellügynökök évtizedekig abuzáltak fiatalkorú lányokat, de védi őket az elévülési idő

Egykori modellek egy csoportja azt szeretné elérni, hogy Franciaországban töröljék el azt a törvényt, mely szerint szexuális zaklatás vagy erőszak miatt csak meghatározott ideig lehet feljelenteni valakit.

A francia törvények szerint a 20 évnél régebbi incidensek elévülnek, szerintük viszont a nemi erőszak nem olyasmi, aminek van „lejárati ideje”. Közülük a leghíresebb Carré Otis, aki a ‘80-as, ‘90-es években volt a csúcson, de köztük van Lesa Amoore, Ebba Karlson, Thysia Huisman és Laurie Marsden is.

Mindannyian azt állítják ugyanis, hogy karrierjük során a francia modellügynökeik visszaéltek a helyzetükkel, és zaklatták őket, sőt volt, akit többször is megerőszakoltak. Mindezt úgy, hogy többen még 18 évesek sem voltak akkor. Eddig legalább 14 nő tett bejelentést a francia rendőrségen arról, hogy Gérald Marie, az Elite modellügynökség akkori európai elnöke zaklatta vagy megerőszakolta őket. Otis 2011-ben megjelent önéletrajzában írta meg először, hogy Marie számtalanszor megerőszakolta, amíg a felesége külföldön volt. Azt mondja, a modellügynökségtől máig senki sem kért bocsánatot tőle.

Mások Jean-Luc Brunelt, a Karin Models, majd az MC2 vezetőjét vádolják nemi erőszakkal. Neki Jeffrey Epsteinnel is volt kapcsolata, valószínűnek tűnik, hogy lányokat szállított neki. Mindkettőjükről évtizedek óta keringenek ezek az állítások, és mindketten kitartóan tagadják a vádakat. Marie ügyében még csak vizsgálódik a rendőrség, Brunel viszont előzetes letartóztatásban van, mivel fiatalkorúak elleni nemi erőszak a vád.

Linda Evangelista, aki a ‘80-as években rövid ideig Marie felesége volt, azt mondta, amikor tavaly megjelentek az első hírek Marie viselt dolgairól, hogy fogalma sem volt, mit művelt a férje a háta mögött, de hisz az áldozatoknak, és bármit el tud képzelni a férfiról.

Marie 25 éven át az egyik legbefolyásosabb figurának számított a divatvilágban. Olyan szupermodellek tartoztak az európai „istállójukba” (milyen beszédes is ez a megnevezés azt illetően, hogy minek tekintették a fiatal nőket), mint Naomi Campbell, Eva Herzigova, Claudia Schiffer, Heidi Klum vagy Monica Bellucci. Karrierek múltak rajta és a jóindulatán, és rengetegen keresték a kegyeit, mivel az Elite Model Look nemzetközi modellverseny is nagyon fontos ugródeszkának számított ebben az iparágban.

A férfi szexuális ragadozó volta már jóval Otis vádjai előtt nyílt titoknak számított. Már a ‘90-es évek közepén azt mesélte egy Christine Bolster nevű fiatal modell egy lapnak, hogy Marie 15 éves korában megerőszakolta őt.

Majd egy 1998-es BBC dokumentumfilmben lefilmezték, amint arról beszél, hogy reméli, elcsábíthat majd néhány versenyzőt az Elite Model Lookon, az ügynökségbe modellként beépült riportert, Lisa Brinkworth-t pedig zaklatta, és pénzt ajánlott neki szexért.

Akkor rövid időre felfüggesztették, de végül még a BBC-nek kellett elnézést kérnie, és nem vetíthették le többször a filmet. Bár a fő pixisből kiesett, Marie még most is egy párizsi ügynökség, a Oui elnöke és részvényese.

A meghallgatáson Brinknworth is részt vett, és ő is bejelentést tett Marie ellen a francia rendőrségen - elmondta, hogy ő már idősebb volt, mint az Elite-nél akkor megismert tizenéves lányok, és még így is áldozatul esett Marie zaklatásának, ezért el sem tudja képzelni, azok a fiatal modellek mennyire elhagyva érezhették magukat.

Miután az exmodellek hónapokon át kitartóan felszínen tartották a témát, végre sikerült elérniük, hogy Nathalie Goulet szenátor vezetésével törvényhozók egy csoportja meghallgassa őket. Otis a meghallgatáson is elmondta, hogy neki évtizedekbe telt, mire képes volt beszélni a vele történtekről. Szerinte a francia igazságszolgáltatási rendszer nem az áldozatok érdekeit szolgálja, és „a szexuális abúzusra vonatkozó törvényeket a témára vonatkozó kutatások és az áldozatok megélt tapasztalatai szerint kellene átalakítani” az egész világon. Otis egy olyan törvényt szeretne, mint a New York államban életben lévő Child Victims’ Act, melynek értelmében ha az erőszak fiatalkorú személy ellen valósult meg, elévülési idő nélkül lehetőség van a felelősségre vonásra.

Goulet egyetértett az exmodellekkel abban, hogy az elévüléssel kezdeni kell valamit, és azt ígérte, előterjeszti a témát. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy „maradjanak realisztikusak”, mert ha sikerül is módosítást elérni, az nem a múlt ügyeire, hanem a jövőre fog vonatkozni.

A találkozó után Sara Ziff, a New York-i székhelyű, modellek érdekérvényesítésével foglalkozó Model Alliance vezetője - maga is exmodell - azt mondta, hogy

„a divatipar sajnos ma is ugyanolyan, mint harminc éve volt”.

A divatiparban ugyanis legalább olyan szinten, ha nem súlyosabban jelen van a szexuális zaklatás, mint a filmiparban - sok lány 13-14-15 évesen kezdi a karrierjét.

Ráadásul legkésőbb a MeToo idején számos híres fotósról, szerkesztőről, modellügynökről derült ki, hogy nekik teljesen kiszolgáltatott modelleket zaklattak és erőszakoltak meg, ám olyan szintű ügy egyikből sem lett, mint Harvey Weinsteiné. Bizonyos emberek pár évre parkolópályára kerültek - Terry Richardson, Mario Testino vagy épp Patrick Demarchelier -, született egy-két intézkedés a fotózások rendjéről, arról, hogy hány éves kortól dolgozhatnak a lányok, de a nagy szembenézés elmaradt. Az abúzusokról szóló beszámolókban visszatérő elem volt, hogy a modellek hiába szóltak az ügynökeiknek arról, hogy akivel dolgozniuk kell, zaklató hírében áll, a pénz és a presztízs, a kliens vagy a magazin fontosabb volt számukra, mint az, hogy a modell hogy érzi magát. Bírják ki, különben mehetnek a süllyesztőbe, mondták.

Ha minden igaz, a következő hetekben kiderül, hajlandók-e lépni az ügyben a francia törvényhozók, és ha igen, mekkorát.

(Forrás: BBC, New York Times, NPR)