Amikor a magyar sajtószabadságról esik szó, a legtöbbször annak a méricskélése felé megy el a beszélgetés, hogy
a.) el lehet-e küldeni a francba Orbán Viktort anélkül, hogy elhurcolnának
b.) NER-es vagy független sajtótermékből van-e több és azoknak mekkora a nézettsége/hallgatottsága.
Pedig a sajtószabadság igazi megsemmisítője nem a 622-dik, a Várból szerkesztett megyei újság, hanem a 2010-ben megszavazott Médiatörvény. Mert az nemcsak a közszolgálati médiát szabályozza - na nem mintha annak a propagandaszervvé alakítása ne lenne önmagában is szomorú dolog - hanem a piaci, elvben szabad médiát is.
A törvénnyel létrehozott Médiatanács ugyanis a gyakorlatban élet-halál ura a médiapiac azon részében, amire a magyar államnak bármilyen ráhatása van. Márpedig szinte minden szeletére van neki.
A Klubrádió mostani cinikus kicsinálását is az tette lehetővé fizikailag-ügyrendileg, hogy ebben a kvázi mindenható a Médiatanácsban most már 11 éve csak kormánypárti delegáltak ülnek.
Hogy az istenbe lehetséges ilyesmi? - kérdezik joggal a médiaügyek finom részleteiben járatlan olvasók, vagyis a normális emberek.
Amint a Fidesz 2010-ben hatalomra került, az egyik első komoly intézkedése az új médiatörvény elfogadása volt. Ez hozta létre a lényegében kvázi médiaminisztériumként működő médiahatóságot, az NMHH-t, aminek a legfontosabb, a magyar médiát a gyakorlatban irányító szerve a Médiatanács, ami 1 elnökből és 4 tagból áll.
A cinizmus - és a botrány - ott kezdődött, hogy a törvényt eleve úgy fogalmazták meg, hogy ennek a gyakorlatban csak fideszes tagjai lehessenek. Az elfogadott szabályok szerint ugyanis ezt a 4+1 embert egy olyan parlamenti bizottság jelölheti, amelyikbe minden parlamenti frakció egy-egy tagot jelöl, akiknek annyit ér a szavazata, ahány tagú a frakciójuk. Ha elsőre nem tudnak megállapodni egy konszenzusos jelöltlistában, új kör jön, de ekkor már kétharmad kell az új lista elfogadásához. Mivel a Fidesznek kétharmada volt, kilenc évre tiszta fideszes közszolgálati testület állt fel 2010-ben.
Csakhogy a törvényben feketén-fehéren ott szerepel, hogy a Médiatanács tagjait nem lehet újraválasztani, az időközben meghalt exelnök kivételével ma mégis ugyanazok ülnek benne, mint 2010-ban.
Hogy a Rogán Antal trágyaszóró traktorába lehetséges ez?
Úgy, hogy hiába az újraválasztás világos tiltása, a jogszabály átmeneti rendelkezései közé becsempésztek egy pontot, ami azt mondja ki, hogy “a Médiatanács elnöke és tagjai megbízatása megszűnése időpontjának az újonnan megválasztott elnök és tagok megbízatásának kezdetét kell tekinteni”.
Magyarul ha valamiért nem sikerülne új ötösfogatot választani, akkor mégis maradnak a régiek. Korlátozás nincs, vagyis ha mondjuk sose sikerül újakat megszavazni, akkor az eredeti tanácstagok életük végéig azok maradnak.
Na de hogy a Rogán Barbara dupla gerendelyes vázú altalajlazítójába történhet meg az, hogy a parlamenti bizottság 2019-ben ne tudja megszavazni az új tagokat, ha egyszer a fent vázolt szabály miatt a Fidesz második körben azt szavaz be, akit csak akar?
Úgy, hogy amikor eljött az idő, az ország urai szabályos parlamenti puccsal megtrollkodták a saját sarkalatos törvényüket.
Azt csinálták ugyanis, hogy a Fidesz egyszerűen nem állított jelölteket. Így nem volt kiről szavazni, vagyis életbe lépett az átmeneti rendelkezés és a kipróbált pártkomisszárok maradtak.
Így lehetséges, hogy a teljes magyar köz- és magánmédiát egy állampárti delegáltakból álló testület irányítja-fegyelmezi-bünteti a Fidesz uralomra kerülése óta.
Mivel a Klubrádió politikai okokból a bögyükben volt, ráadásul a 2010 óta eltelt időben egy csomószor volt pofájuk beperelni a döntéseiket, jó ideje világos volt, hogy ezért pártbüntetés jár. Az utóbbi években a büntetés jellemzően az volt, hogy a csatorna szinte hétről hétre élt, ideiglenes frekvenciaengedélyekkel, folyamatos fenyegetettségben, hadd kapjanak legalább gyomorfekélyt.
Legkésőbb az Index tavaly nyári megsemmisítése óta világos, hogy Orbán Viktor annyira megijedt a 2022-es választási vereség távoli, elméleti, halvány sanszától is, hogy nyílt tűzparancsot adott ki minden olyan médiumra, ami még mozog és szerinte veszélyt jelenthet a győzelmére. Márpedig Orbán nyíltan hiszi és hangoztatja, hogy a független média az ellenzék ügynöke, vagyis mindenki célpont, akinek nem Rogán Antalék diktálják le a Minszterelnöki Kabinetirodáról., hogy mit kell írni.
A Médiatanács cinikus döntése egy általánosabb, Magyarországot különösen élhetetlen hellyé tevő tendencia illusztrációja is emellett. Ez alapvetően egy ellenőrző-szabályozó testület. De a hozzállása olyan, mint amilyenné az életünk kereteit megszabó szinte összes testület, hatóság és ügyosztály hozzállása lett mostanra:
ha nem haver, akkor szopassuk meg.
Emiatt az őrjítő gyakorlat miatt annyira idegesítő az élet a nem ennyire átpolitzált ügyekben is. Az ország urai és hű kiszolgálóik ugyanis annyira belejöttek a trollkodásba, hogy akkor is úgy maradnak, amikor még az ő szemszögükből nézve is abszolúte ártatlan ügyekről van szó.
Nincs menekvés!
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!