Urfi Péter

A kormánypárti napilap információi szerint a Nemzetközi Judószövetség elnöke meghívta a hétvégén kezdődő világbajnokságra Vlagyimir Putyin orosz elnököt, aki már 2017-ben is ott ült Orbán Viktor mellett a Papp László Budapest Sportarénában.

„A szombati megnyitón aligha lesz itt, mert akkor már komoly biztonsági ellenőrzések zajlanának az arénában, de a jövő héten is befuthat. Meghívásának tényét rövid keresés után az orosz sajtóban is megtaláltuk, Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője is megerősítette a TASZSZ hírügynökségen keresztül. A szóvivő arról egyelőre nem tudott nyilatkozni, hogy az elnök ellátogat-e Budapestre” - írja a Magyar Nemzet.

A napilap szerint „a vb-n feltűnhet” Matteo Salvini, az olasz Liga párt elnöke, korábbi belügyminiszter is, és „így a cselgáncsos csúcstalálkozó mellett akár egy politikai is összejöhet Budapesten a világbajnokság égisze alatt.”

Június 15-étől az önkormányzatok a korábbi, a veszélyhelyzet előtti rendnek megfelelően ülésezhetnek - ismertette a Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány rendkívüli jogrendért felelős munkacsoportjának döntését szombaton az MTI-vel.

Gulyás Gergely elmondta: a döntés értelmében június 15-ével megszűnik a polgármestereknek a veszélyhelyzetben a törvény által biztosított teljhatalma. Hozzátette, az ehhez szükséges jogszabály-módosítást még szombaton aláírja Orbán Viktor miniszterelnök, és az a hévégén megjelenik a Magyar Közlönyben.

„Fontosnak tartjuk, hogy amikor az élet visszatérhet a normális kerékvágásba, akkor az önkormányzatok működése is visszatérhessen” - jegyezte meg.

A demokrácia szempontjából fontos lépés lenne, ha az önkormányzatok végre visszakapnák minden jogkörüket – mondta a Népszavának Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, miután Orbán Viktor arról beszélt: a polgármesterek követelik, hogy állítsák vissza az önkormányzatok normális működését. A napilap arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányfő épp azután jelentette be a működési rend helyreállítását, hogy a Fidesz kirohant Karácsony Gergely főpolgármester és Baranyi Krisztina polgármester ellen, akik a veszélyhelyzet adta jogkörükkel elneveztek négy utcát a Fudan Egyetem tervezett helyén.

Péntek délután Dobrev Klára egri kampányeseményén megjelent három ellentüntető, akik szóváltásba kerültek a miniszterelnök-jelölt híveivel, mire egyikük gázpisztolyt fogott a vele szemben álló DK-szimpatizánsra.

A rendőrök előállították a három férfit. A DK pedig „A Fidesz fegyveres provokátorokat küldött Dobrev Klára egri utcafórumára!” felütéssel adott ki közleményt.

Dobrev Klára azóta több posztban is foglalkozott az esettel.

„Látjuk, hogy ki áll nyerésre: aki fegyveres provokátorokkal akar a változás útjába állni, az fél, retteg. Van is mitől. A tisztességes sokaknak elegük van a kiváltságos kevesek luxusba áztatott uralmából. És igen: hiába fognak fegyvert a fejünkhöz - akár szó szerint is - vissza fogjuk venni a hazánkat!” - írta péntek este.

Egy órával később hozzátette: „Kérdeztétek tőlem, hogy abbahagyom-e az országjárást, miután az egyik DK-sra néhány órája fegyvert fogtak Egerben. Dehogy hagyom! (...) Minket DK-sokat pedig nem lehet megfélemlíteni! Folytatom az országjárásomat, addig nem állok meg, amíg be nem járom a legkisebb helyet is az országban.”

Szombat koradélután pedig többek között azt írta: „Ide vezet az a gyűlöletpolitika, amit Orbán Viktor már több mint egy évtizede űz az országban. Ez növekedett azokból a magvakból, amelyeket a hazaárulózással, a másik magyarságának a megkérdőjelezésével, a folyamatos, magyar és magyar közti háborúskodással vetett el a lelkekben. Orbán tudja, hogy rendszerének legnagyobb gyengesége éppen a mi erősségünk. Hogy mi nem parancsolunk, hanem kérdezünk.”

Az 56 éves H. László ellen embercsempészés és más bűncselekmények miatt három elfogatóparancsot is kiadtak, mire a rendőrök hírt kaptak arról, hogy érdemes körbenézni az újpesti lakásban.

A férfi felesége azt állította, hogy férje már egy éve Németországban van, de amikor a rendőrök átvizsgálták a lakást, ez történt:

Miután a fürdőszobában kialakított rejtekhelyen megtalálták, a férfit a büntetés-végrehajtási intézetbe vitték. (police.hu)

Harminc évvel ezelőtt, 1991. június 2-án indult Magyarországon az első InterCity-vonat Miskolcra. Azóta a hazai távolsági szolgáltatás alapját jelentő járatokat évente közel 10 millióan választják, és a szolgáltatás színvonala rendületlenül emelkedik - írja magáról magabiztosan a MÁV.

Az InterCity vonatok megjelenéséig, a MÁV hálózatának nagy részén a távolsági szolgáltatás alapját a sebes- és gyorsvonatok jelentették, a fontosabb úticélok pedig expresszvonatokkal voltak elérhetők. A 30 évvel ezelőtti első IC-szerelvényt az akkori színvonalon igen korszerű, nagy teljesítményű mozdony húzta. A vonat része volt egy első osztályú és négy másodosztályú, valamint egy étkező-bisztró kocsi.

Mára naponta közel 250 IC vonat közlekedik és évente 10 millió utas használja a hálózatot. A vasúttársaság járműállományában több mint 350 IC forgalomra alkalmas kocsi van, és ez a szám az IC+ gyártásnak köszönhetően folyamatosan nő.

A politikusi nyilatkozatok helyett inkább nézzük az igen informatív történeti áttekintést az eddig is idézett közleményből: a miskolci után

• 1992-ben indult meg az emelt színvonalú távolsági közlekedés Budapest és Nyíregyháza között. Mára országszerte szállítanak az InterCity vonatok utasokat, és a határokon túlra is lehet utazni a nemzetközi EuroCity és InterCity járatokon. A vonatoknak nevei is vannak, amiket általában városok római kori neveiről, tájegységekről és híres személyekről kaptak.
• 1994-ben tovább nőtt az IC-kkel elérhető nagyvárosok száma, innentől Budapestről Szegedre és Pécsre is gyorsan és kényelmesebb lett az utazás ezekkel a vonatokkal.
• 1995-től Győr, Szombathely, Sopron és Tatabánya; 1997-től Kaposvár, Békéscsaba és Zalaegerszeg is a hálózat része lett. Sőt, Balatonszentgyörgyön IC-autóbusz is csatlakozott Keszthely felé átszállást biztosítva. Fontos, hogy ekkor elindult az első InterPici vonat is Miskolc és Tiszaújváros között, amik a fővonali InterCity vonatokhoz csatlakozva nyújtottak jó minőségű, gyors kapcsolatot a regionális vonalak nagyobb településeire. Az IP-k néhány évvel később már Miskolc, Békéscsaba, Zalaegerszeg, Debrecen, Nyíregyháza, Püspökladány, Dombóvár és Szekszárd, Baja térségében, de egy ideig Budapest és Esztergom között is közlekedtek.
• Az ezredforduló újdonsága volt a teljes második generációs InterCity-flotta elkészülte, ezáltal a hálózat mérete is tudott nőni, szinte minden fontosabb vonalon közlekedett már InterCity vonat, egyfajta prémium termékként, hiszen a leggyorsabb és legkényelmesebb eljutási lehetőséget jelentette az érintett célállomások felé. Ezeknek az új kocsiknak a klíma vagy légjavító berendezései az IC-vonatok egyik legfontosabb tulajdonságává váltak.
• 2006-ban jelentős mérföldkőhöz érkezett az InterCity-hálózat fejlődése, ekkor vezették be Kelet-Magyarországon az ütemes menetrendet. Ez könnyen megjegyezhető, mindig azonos percben történő indulásokat, egyenletes követést, kiszámíthatóbb, tervezhetőbb csatlakozásokat, egységes kínálatot jelent, számottevően könnyítve ezzel az utazást. Ugyanebben az évben jelentek meg a budapesti Keleti, illetve Nyugati pályaudvarról induló, majd Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc érintésével a fővárosba visszatérő, egységes összeállítású, madarakról és virágokról elnevezett kör-IC vonatok, amiken a klimatizált utastér volt, és fedélzeti tájékoztatás segítette az utasokat. Ekkor mutatkoztak be a hibrid InterCity vonatok is, amik Budapest és Szeged között közlekedő olyan járatok, amiken az InterCity és a gyorsvonat egyesítve közlekedik azért, hogy két nagyváros között egész nap óránként lehessen IC minőségben utazni. A könnyebb megjegyezhetőség és a brand kialakítása érdekében egyes vonalakon az ott közlekedő járatok egységes nevet kaptak (pl.: Bakony, Göcsej, Balaton, Tópart, Békés IC), a jövőben cél ennek kiterjesztése más vonalakra is.
• 2017-ben, több év tervezés és előkészítés után indult el a sorozatgyártás az új IC+ személykocsiból, amely teljesen új fejezetet nyitott a hazai InterCity-közlekedés történetében.
• 2019-ben elkészültek az első belföldi forgalomra szánt IC+ személykocsik, amelyekkel lehetőség nyílt a hálózat fejlesztésére és kiterjesztésére a Közép- és Nyugat-dunántúli vonalakon. Ekkor indult el a Bakony InterCity vonat Budapestről Veszprémen át Szombathelyre, valamint a Göcsej InterCity vonat Zalaegerszegre.
• 2020–ban a Balaton déli partján is elindult az egész éves óránkénti InterCity közlekedés Keszthelyre és Nagykanizsára.

A társasági adóztatás globális kiterjedésű reformjának előmozdításáról állapodtak meg Londonban tartott szombati értekezletükön a világ hét vezető ipari hatalmának (G7) pénzügyminiszterei. A „történelmi jelentőségű egyezség” alapján az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Japán, Németország, Franciaország és Olaszország pénzügyminiszterei támogatják azt az alapelvet, amely 15 százalékos szinten határozná meg az országok számára célként kitűzött társaságiadó-kulcs minimumát.

Ez nyomást helyez a világ összes fejlett gazdaságára, hogy ők is adóztassák meg jobban a multikat.

Add ide az adót!

A brit pénzügyminiszter kiemelte: a G7 fő célja, hogy a vállalatok „a megfelelő helyen fizessék a megfelelő adókat”, vagyis hogy a globális cégek ott adózzanak, ahol áruikat vagy szolgáltatásaikat forgalmazzák. A lépés leginkább az olyan óriáscégeket érintheti, mint az Amazon és a Google, és azt remélik tőle a kormányok, hogy dollármilliárdok folynak be a koronavírus okozta válság miatt megcsappant központi költségvetésekbe.

Délelőtti cikkünkben azt a két friss példát hoztuk fel, hogy

• bár tavaly közel 315 milliárd dolláros profitja volt a Microsoft ír leányvállalatának, de a cég nem fizetett ezután egy fillérnyi társasági adót sem, mivel adózási szempontból Bermuda szigetére van bejegyezve;
• az Amazonnak pedig 2020-ban 44 milliárd eurós bevétele volt Európában, de egy cent társasági adót sem fizetett.

A cél, amitől egyelőre még messze vagyunk, az lenne, hogy a multik ne tudjanak elbújni az adófizetési kötelezettségeik elől, vagyis hogy ne adóparadicsomokba legyenek bejelentve, hogy adózzanak azokban az országokban, amelyekben eladják a szolgáltatásaikat, és amelyek így természetesen a bevételeiket is biztosítják.

A G7 ezért akar globális minimumadót.

Délelőtt még nem volt egyértelmű, hogy a végleges megállapodásba a „minimum 15 százalék” formula kerül bele, de végül ennyire lőtték be a társasági adó mértékét.

A minimumadó globális elterjesztése azt a célt szolgálná, hogy az országok ne kezdjenek ráígérni egymásra az egyre kisebb adókulcsokkal, amivel multikat lehet csábítani, és amivel így egy-egy ország jól járna, de mindenki más rosszul.

Magyarország nem kér belőle?

A magyar kormány nem fogadja el a globális minimumadó bevezetését, miután az Magyarországon adóemeléshez vezetne – mondta Szijjártó Péter május közepén, miután találkozott az OECD megválasztott főtitkárával. A külügyminiszter szerint az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy az adóemelések útja zsákutca, az adócsökkentések jelentik a legjobb ösztönzőt a munkahelyek létrehozására, és a gazdaság növekedéshez.

Ez régi konfliktus. Ahogy a témát alaposan körül járó cikkében Csurgó Dénes emlékeztetett: „az Európai Bizottság még Manuel Barroso vezetése alatt (amikor még Kovács László volt az adóügyi biztos) kidolgozott egy tervet az uniós államok adóalapjainak harmonizációjára, amit Jean-Claude Juncker vezetése alatt beterjesztett. Erről viszont Írország, Ciprus és Magyarország hallani sem akart. Az adóügyek továbbra is tagállami hatáskörben vannak, ez a három ország pedig alapvetően a lefelé tartó adóversenyben látja a nemzetközi sikerét és versenyképességét. Írországot már sokat emlegettük, ami nem véletlen, az ország legnagyobb vállalatai mind amerikai techcégek és gyógyszergyártók leányvállalatai, amelyek alapvetően adóoptimalizáció miatt választották Dublint, de munkahelyeket is hoztak az országba. Magyarország is profinak számít az adóversenyben, a multicégeket a kormány bőkezűen támogatja pénzzel és adókedvezményekkel, 2017 óta pedig nálunk a legalacsonyabb a társasági adó kulcsa, 9 százalék, amire az Orbán-kormány kifejezetten büszke.”

(via BBC, MTI)

A gyermekbántalmazásról adott ki közleményt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK), „a téma iránti társadalmi érdeklődésre tekintettel”. A hazai katolikusok kommunikációjára jellemző módon ezúttal is homályban hagyták, pontosan mire reagáltak, ami remek táptalaja a félreértéseknek, akadálya az őszinte beszédnek, a kívülállók számára pedig sokszor érthetetlenné teszi, amit mondani akarnak.

A közlemény bevezetése mindenesetre az egy-két évvel ezelőtti, összeesküvés-elméletekkel és vádaskodásokkal teli megszólalásokhoz képest sokkal befogadóbb és empatikusabb: „A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a leghatározottabban elítéli a gyermekbántalmazás minden formáját. A gyermekek bántalmazása, az ellenük elkövetett visszaélés súlyos bűn és bűncselekmény, történjék az bárhol: iskolákban, sportklubokban, táborokban vagy családon belül, világi vagy egyházi intézményben. Mélységes együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a múltban ejtett sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.”

A következő bekezdések viszont csak akkor válnak értelmessé, ha valaki tisztában van a valószínűsíthető előzményekkel: az Országgyűlés keddi ülésén elhangzottakkal.

Parlamenti vita lett belőle

„Minden egyházi személyre, illetve egyházi intézményben dolgozóra ugyanazok a büntetőjogi szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra. A Magyar Katolikus Egyház a zéró tolerancia elvét követi minden, a kiskorúak sérelmére elkövetett bántalmazással szemben. Ez arra is kiterjed, ha valakinek ilyen eset a tudomására jut, és azt nem jelenti az illetékeseknek” - írják a püspökök.

Itt alighanem arra utalnak, hogy a „pedofilellenes törvénycsomag” keddi vitájában szóba került a papok szexuális visszaélésének kérdése is. A párbeszédes Tordai Bence például azt hangoztatta, hogy „ebben az országban bizonyos emberek kivételt képeznek”, az egyházi személyeket „bújtatják”, pedig a köztük lévő elkövetőket is el kellene tiltani a gyerekektől. „Ne legyen kettős mérce, a pedofil az pedofil.”

A KDNP-s Nacsa Lőrinc azt mondta, hogy a feljelentési kötelezettség még egyeztetést igényel, az eltussolás azonban jelenleg is benne van a büntető törvénykönyvben. Nincs olyan, hogy papi pedofília, ahogy olyan sincs, hogy mérnöki vagy politikusi pedofília - szögezte le, hangsúlyozva, hogy mindenkire a törvény legteljesebb szigorával kell lesújtani.

Miért nem tesznek feljelentést?

„A Magyar Katolikus Egyház szervezetei minden tudomásukra jutott esetben a Vatikánnal együttműködve a világinál szigorúbb szabályok alapján folytatják le vizsgálatukat - írják a püspökök. - Amennyiben a cselekmény a világi jogszabályok alapján is büntethető,

felhívja a sértetteket és gondviselőiket, hogy tegyenek feljelentést az állami hatóságoknál.

A tettesek felelősségre vonását segíti, hogy az Országgyűlés 2014-ben eltörölte a súlyos bűncselekmények, köztük a gyermekbántalmazás elévülését. A visszaélések feltárása – főleg, ha évekkel korábban történtek – igen nehéz, mert ez a szörnyű bűntett többnyire az áldozatok lelkében hagy mély nyomokat, nincsenek rá sem tanúk, sem egyéb bizonyítékok. Nyomozati jogok és eszközök hiányában az Egyház csak az áldozatok közreműködésével tudja feltárni a múltat, elítélni a bűnösöket és segíteni begyógyítani a sértetteken, családokon ejtett sebeket. Az áldozatok vagy azok szülei olykor nem vállalják a világi büntetőeljárással járó nehézségeket, de emiatt az Egyházat hibáztatni több mint igazságtalan.”

Hogy mennyivel összetettebb ennél az egyház hozzáállása, arra a közelmúlt vitatható módon kezelt gyerekbántalmazásai mellett Pető Attila molesztálási ügye önmagában is elég példát szolgáltat. Nála az esztergomi érsekség egyik vezetője első alkalommal egyáltalán nem biztatta feljelentésre az áldozatot, egy évtizeddel később viszont az érsekség második embere bejelentést tett a pap ügyében a rendőrségen, hogy aztán később ugyanő az áldozatot is feljelentse.

Nem egyértelmű tehát, hogy az egyház - vagy annak vezetői magánszemélyként - milyen elvek szerint tettek eddig feljelentéseket. A közlemény fent kiemelt részlete alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy a püspökök szerint az egyháznak nincs ilyen kötelezettsége. A gyermekek védelméről szóló 1997. évi törvény szerint viszont az egyházi személyek is a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, és mint ilyenek, kötelesek hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása esetén.

Miért nincsen vizsgálat?

Vadai Ágnes arról is beszélt a parlamentben, hogy „igazságot kell szolgáltatni az elmúlt évek meg nem vizsgált bűneiért, ezért ki kellene egészíteni a javaslatot azzal, hogy a katolikus püspöki konferenciát felkérik, indítson átfogó belső vizsgálatot”.

A DK képviselője ugyan már-már parodisztikus mértékben hegyezte ki a felszólalását a katolikus egyházra, de abból a szempontból adekvát a felvetése, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain indultak vizsgálatok a katolikus egyházon belüli visszaélések miatt, és találtak több száz, sőt egyes országokban több ezer elkövetőt. Ilyen vizsgálat történhetett állami kezdeményezésre máshol, de nálunk a 444 kérdésére Gulyás Gergely ettől elzárkózott.

Épp azért lett volna érdekes a magyar egyház véleménye arról, miért nem indulhat nálunk - mondjuk a magyarhoz talán legközelebb álló lengyel egyházéhoz hasonló - egyházi vizsgálat múltbéli esetekről, ami ugyanakkor most is aktív elkövetőkhöz is elvezethetne. De erre a felvetésre az MKPK közleménye egyáltalán nem reagál, csak a nyomozati jogok és eszközök hiányát említi.

A Vatikán közbeszól

Ferenc pápa pont tegnap adta ki az egyházi törvénykönyv eddigi legátfogóbb, szigorított módosítását, amelynek egyik leghangsúlyosabb része, hogy a püspököket nagyobb szigorra kényszeríti a gyerekmolesztáló papokkal szemben.

A módosítás, amelyen 2009 óta dolgoznak, a hét könyvből és mintegy 1750 törvénycikkből álló, 1983-ban kiadott egyházi törvénykönyv hatodik részének egészét érinti. Ez a katolikus egyház büntető törvénykönyve, amelyben körülbelül 90 cikk foglalkozik a bűncselekményekkel és azok büntetésével. Az átdolgozott dokumentum számos olyan korábbi változtatást rögzít, amelyek Ferenc pápához vagy elődjéhez, XVI. Benedekhez köthetők - írja az MTI.

Egy kísérő dokumentumban a pápa emlékeztette a püspököket, hogy ők felelnek a törvény betartásáért. A katolikus egyházfő szerint a módosítások egyik célja, hogy csökkentsék azoknak a nem egyértelmű eseteknek a számát, amikor a hatóságok jóindulatára van bízva a büntetés kiszabása. Filippo Iannone érsek, a projektet felügyelő vatikáni részleg vezetője hangsúlyozta, hogy eddig túlzott engedékenység jellemezte a törvény értelmezését, és

néhány püspök a könyörületességet az igazságosság elé helyezte.

Az egyházi törvénykönyv átdolgozott verziója egyúttal szigorúan tiltja a nők pappá szentelését, és figyelmeztet, hogy mind a nőt felszentelő egyházi személyt, mind a papi rendbe belépni kívánó nőt automatikusan kiátkozzák, a papot pedig kizárják a klérus tagjai közül.

Kis változás

Bár a nyugati püspököknél ez természetes és hangsúlyos, a magyar püspöki kar tudomásom szerint most először nyilatkozott pozitívan a molesztálási ügyeket feltáró médiáról: „Rendkívül nehéz a múlttal indulatok nélkül, alázattal szembenézni: az áldozatoknak, a szülőknek, a társadalomnak és az Egyháznak egyaránt. Ezt a szembenézést segíti és bátorítja minden őszinte, elfogultság nélküli önvizsgálat, jó szándékú kritika és tényfeltáró publikáció.”

A folytatásnál azonban megint csak találgatni lehet, mire utalhatnak a főpásztorok (talán Perintfalvi Rita két nap múlva megjelenő könyvére?): „Nem szolgálja azonban a társadalom érdekeit, amikor olyan egyoldalú megnyilatkozások születnek, amelyek rendszerszintű, ok-okozati összefüggést sugalmaznak az egyházi hivatás és egy súlyos bűncselekmény elkövetésére való »hajlam« között. Nem szolgálja az igazságot, amikor elhallgatják vagy letagadják katolikus közösségünk hasonló esetek feltárásában játszott szerepét, vagy figyelmen kívül hagyják őszinte, jó szándékú erőfeszítéseit, intézkedéseit. Nem szolgálja továbbá az áldozatok és a társadalom érdekeit sem, ha egyéni és családi tragédiákat hangulatkeltő szalagcímekben egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására használnak fel.”

Papíron nagyjából ugyanazt akarta minden párt jó ideje: szigorúbb börtönbüntetést, illetve foglalkozástól való eltiltást a gyerekeket zaklató elkövetőknek, továbbá nyilvános adatbázist az elítéltekről. De ezen kívül politikai hasznot is akartak, a múlt héten beadott kormánypárti törvényjavaslat pedig már nem hagy kétséget afelől, hogy erre a húsba vágó kérdésre milyen kampányt fognak építeni.

A parlament keddi ülésén folytatódik a vita: fideszes és ellenzéki képviselők egyfelől hatalmas egyetértésben, másfelől egymásra licitálva és egymást gyalázva kiabálják bele a világba, hogy ők követelik a legrégebben és a legdurvább szankciókat, ők csapnak oda a legkeményebben a pedofiloknak, nekik a legfontosabbak a gyerekek. Közben a gyerekek biztonságával évek, évtizedek óta hivatásszerűen foglalkozó szakemberek a sarokból suttogják, hogy igen, az intézkedések egy része jó, egy másik része vitatható, és főleg, hogy nagyon sok minden kimaradt.

A politikusok egyetértenek

A felszínen az látszik, hogy a szocialista és fideszes kormányok alatt egyaránt szolgáló Kaleta Gábort próbálják egymásra tolni a pártok, néha felemlegetve egymás lebukott pedofiljait. De a konkrét intézkedések szintjén alig akad véleménykülönbség. Különös jelenet a HírTV riportjában, amikor a riporter az ellenzéki képviselők nyomába ered, csakhogy akik megállnak nyilatkozni neki - jobbikos, DK-s, független -, azok mind nagyon egyetértenek a kormánypárti javaslattal.

A Jobbik már vagy tíz, a DK öt éve követel a mostani javaslathoz hasonló radikális megoldásokat „a pedofilok ellen”, de tavaly az MSZP is beadott egy határozati javaslatot, amelyet leszavazott a fideszes többség. Az Orbán-kormány 2010-ben „adatvédelmi és személyiségi jogi problémák” miatt határolódott el a pedofil lista gondolatától, de 2017-ben már felmerült a bevezetése, és most törvénybe iktatják. Az előtörténetük és az elmúlt napok reakciói alapján ráadásul szinte az összes párt támogatja a három fő intézkedés törvénybe foglalását.

Akik durvulnának

A Jobbik és a Mi Hazánk is támogatja törvénycsomag elfogadását. Nekik ugyanaz a két kifogásuk van. Az első, hogy ők régebb óta követelik ugyanazt, mint a kormánypártok, sőt Toroczkai pártelnök szerint „a Fidesz a Mi Hazánk korábbi javaslatát valósítja meg”. A második, hogy

kémiai kasztrálást is követelnek.

A mostani törvényjavaslatot benyújtó Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella 2011-ben nem szavazta meg a Jobbik javaslatát, de Selmeczi ma már nem olyan elutasító, érdeklődve figyeli „az élénk szakmai és társadalmi vitát”.

A Hintalovon vezetője, Gyurkó Szilvia azt mondta tavaly a kémiai kasztrációról: „Ahol ezt bevezették kifejezetten a pedofiloknál, ott sokat küzdenek vele, mert az emberi jogi problémák és a nem kívánt mellékhatások mellett annak is vannak hátrányai, ha ezt kötelezővé teszik, és annak is, ha csak választható rövidebb börtönbüntetésért cserébe. Nagyon kevés esetben kimutatható, hogy tényleg működik. Az is vele a baj, hogy a szexuális erőszakban a hangsúly az erőszakon van, a hatalmi pozíció megélésén, az agresszión, a megalázáson, a csábításon és kihasználáson, amin nem segít, ha injekciókkal csökkentik a tesztoszteronszintet. Ha valaki kevésbé érez szexuális vágyat, attól még erőszakoskodhat gyerekekkel és gyerekpornográfiát is fogyaszthat.”

Ami kimaradt

„Az elmúlt hónapokban több hír és elemzés jelent meg gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről, azon belül is kiemelten a gyermekpornográfia és a gyermekprostitúció bűncselekményéről, mint korábban bármikor. Ezek megerősítették azt, amit a gyermekvédelmi szakma régóta mond:

az áldozatok kiszolgáltatottsága, a körülöttük lévő védőháló hiánya aggasztó, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az internet a szexuális ragadozók egyik fő vadászterületévé vált.”

Ezt írták a gyerekekért dolgozó szervezetek a Kék Vonaltól és az Igazgyöngytől az Ökumenikus Segélyszervezetig, amikor a Kaleta-botrány után petícióban fordultak a kormányhoz, kéréseiket kilenc témakörbe rendezve. Ezek nagy részéről szó sem esett azóta, néhány elem viszont szerepel az új törvényszövegben.

A jogalkotás terén régóta várt változások történnek - reagált a kormánypárti javaslatra az egyik aláíró, a Hintalovon Alapítvány, amely szerint „a szigorúbb büntetés és a foglalkozástól való eltiltás olyan pozitív elemei a törvényjavaslatnak, amelyek sokat tehetnek a szexuális bántalmazás elleni fellépésben.” Hozzátették, hogy a „megelőzéshez azonban további lépésekre lesz szükség a társadalom egészének részéről: egy olyan holisztikus szemléletre, amelyben megjelenik a megfelelő segítségnyújtás az áldozatoknak, megváltozik az intézményi gondolkodásmód és a társadalom odafigyelése a bántalmazásokkal szemben, nagyobb hangsúlyt kap a szexuális edukáció, és szükséges a gyerekeikről alsóneműs képeket megosztó szülők szemléletváltása is.”

Szlankó Viola, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi vezetője szerint a nyilvános listát nem kellene elsietni: „számos szakmai vita van a regiszterek hatékonyságáról és kockázatairól, mindenképpen szükségét látjuk egy széles körű szakmai egyeztetésnek, mielőtt bevezetésre kerülne.” Állítja: „Nem elég a jogszabályokat szigorítani, ugyanannyi figyelmet és pénzt kell áldozni a megelőzésre, az áldozatok ellátására és az elkövetők rehabilitációjára”. Az áldozatok segítése a traumák feldolgozásában, az élet folytatásában elengedhetetlen, a rehabilitáció pedig abban, hogy az elkövetők ne ismételjék meg a tettüket.

Ezekre az érvekre, amelyek mögé a petícióban szinte a teljes gyermekvédelmi szakma odaállt, Kocsis Máté a Facebookon reagált (mosolygós fej az eredetiben):

„...van már okoskodás a pedofilok személyes adatainak védelméről, az emberi méltóságukról, a társadalomból való kirekesztettségükről is. Azt is mondják, a javaslat nem is segít az áldozatoknak. Hát persze. Gondolom még árt is nekik.

„A gyermekek szexuális bántalmazása, kizsákmányolása elleni fellépés a gyermekvédelem egyik legsürgetőbb, közös feladata. Üdvözlendő minden olyan törekvés, amely eredményeként a gyermekek valódi és hatékony védelmet kaphatnak” - kezdi a 444-nek küldött nyilatkozatát Szlankó Viola, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi vezetője, akit a pedofilellenes törvénycsomag kommentálására kértünk. Ennek hangsúlyos eleme a „pedofil” elkövetőket listázó nyilvántartás létrehozása, valamint a Btk. szigorítása, de Szlankó szerint „hiányzik belőle az a holisztikus szemlélet, miszerint nem elég a jogszabályokat szigorítani, ugyanannyi figyelmet és pénzt kell áldozni a megelőzésre, az áldozatok ellátására és az elkövetők rehabilitációjára.”

A kormánypárti törvényjavaslat értelmében létrejön egy nyilvántartás a „pedofil” bűncselekményeket elkövetőkről. Itt rögtön fontos tisztázni: a gyerekek elleni szexuális visszaélések elkövetői között csak nagyon kis számban vannak pedofilok. Az elkövetők jellemzően családtagok, rokonok, tanárok, edzők stb., vagyis olyan felnőttek, akikkel a gyereknek bizalmi kapcsolata van, akik visszaélnek hatalmi helyzetükkel szexuális vágyaik kielégítésében, de nem pedofilok. Úgy is mondhatnánk, hogy a gyerekek elleni szexuális bűnelkövetők körét nem lehet kizárólag a pedofilokra leszűkíteni.*

A nyilvántartás

célja a törvényjavaslat alapján olyan új adatigénylési lehetőség biztosítása, amely lehetővé teszi a hozzátartozók, valamint a gyermek nevelését, felügyeletét, gondozását ellátó személyek számára, hogy a gyermek érdekeinek védelmében a gyermekkel közvetlenül kapcsolatba kerülő személyeknél (pl. iskolai dolgozók, bébiszitterek, edzők) ellenőrizni tudják, hogy korábban elítélték-e gyermek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény miatt. „Tehát egy kvázi nyilvános lista lesz elérhető, ilyen csak kevés országban van (pl. USA, Lengyelország). Ahol működik a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményt elkövetők nyilvántartása, ott többnyire csak a hatóságoknak elérhető. Tekintettel arra, hogy számos szakmai vita van a regiszterek hatékonyságáról és kockázatairól, mindenképpen szükségét látjuk egy széles körű szakmai egyeztetésnek, mielőtt bevezetésre kerülne” - hangsúlyozza a gyermekjogi vezető. (A regiszterek melletti és elleni érveket tavaly nyáron összegyűjtöttük már.)

Áldozatok támogatása

A törvényjavaslat erre egyáltalán nem tér ki. Pedig, ahogyan a Gyermekjogi Civil Koalíció korábbi állásfoglalása is hangsúlyozza, rendkívül fontos lenne, hogy a szexuális erőszak és kizsákmányolás gyermek és felnőtt áldozatai megfelelő minőségű és ideig tartó ellátást és támogatást kaphassanak, méghozzá erre specializálódott országos, multidiszciplináris segítő rendszer keretében, amelynek forrásai folyamatosan biztosítottak.

Szlankó másik javaslata a szakemberek képzése annak érdekében, hogy megfelelő áldozatkezelés történjen. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak legyen biztosítva kötelező szakképzés, melynek része az erőszak típusainak, megjelenési formáinak megismerése, az áldozatokra gyakorolt hatása, és a bántalmazás következményeként kialakuló trauma tüneteinek felismerése, kezelése és a megfelelő áldozatsegítés.

Elkövetők kezelése

Ez már csak azért is fontos kérdés, mert a szakirodalom szerint a szexuális bűncselekmények elkövetőinek tartott terápia hatékony a megelőzésben, vagyis - nagyon leegyszerűsítve - életeket lehet vele menteni. Magyarországon is vannak ilyen csoportok, állami intézményekben is, de iszonyatosan alulfinanszírozottak.

Szlankó szerint a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a büntetőjogi eszközök igénybevétele mellett a szexuális erőszak elkövetőinek az orvosi, terápiás szolgáltatás lehetőségeit is meg kell teremteni. A Gyermekjogi Civil Koalíció korábban hivatkozott állásfoglalása azt javasolta, hogy álljon rendelkezésre olyan ingyenesen hívható zöldszám, amelyen keresztül segítséget kérhetnek, illetve szükség esetén továbbirányíthatók egy terápiás központba.

Megelőzés

A törvényjavaslat erre szintén nem tér ki, pedig az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a tavaly kiadott záróészrevételeiben figyelmeztetett, hogy Magyarországnak ki kell dolgozni egy nemzeti stratégiát a gyermekek ellen irányuló erőszak minden formájának megelőzése (és felszámolása) érdekében.

„Szükség lenne széles körű felvilágosító, ismeretterjesztő kampányokra a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális, érzelmi és fizikai bántalmazásáról, valamint arról, hogy hol, milyen formában tudnak segítséget kérni az áldozatok” - mondja Szlankó, és példának azt hozza, hogy a családok tudjanak az ún. fehérnemű szabályról, és azt meg tudják otthon tanítani a gyerekeknek.

Intézményi szinteken pedig fontos lenne bevezetni ún. gyermekvédelmi irányelveket; óvodákban, iskolákban, sportklubokban stb., de egyelőre csak a gyermekvédelmi szakellátásban kötelező ilyen protokoll. Szlankó elmondása szerint ezek lényege, hogy az adott intézmény mindent megtegyen a gyermek bántása, sértése ellen (HR feladatok, belső képzések, gyerekek szexuális nevelése), de ha mégis megtörténik a visszaélés, az ne maradhasson titokban, és mindenki tudja, hogy jelezni kell, és azt is, hogy hova, kinek.

A fenti észrevételek egyébként nem csak a törvényjavaslat benyújtása után kerültek elő: tavaly nyáron gyermekvédő szervezetek - a Hintalovontól kezdve az Unicefen át az Ökumenikus Szeretetszolgálatig - közösen indítottak petíciót azért, hogy a kormány vegye figyelembe a szakmai érveiket.

Frissítés 8.15: megjelent a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány állásfoglalása is, amely szintén a közös petícióból indul ki. Ők úgy fogalmaznak: „A szigorúbb büntetés és a foglalkozástól való eltiltás olyan pozitív elemei a törvényjavaslatnak, amelyek sokat tehetnek a szexuális bántalmazás elleni fellépésben. A megelőzéshez azonban további lépésekre lesz szükség a társadalom egészének részéről.”

*Ezt a bekezdést utólag egy mondattal bővítettük az egyértelműség kedvéért.

Érdekes érvelési taktikával védték a kínai egyetem megépítését a kormánypártok, míg az ellenzék nem spórolt a kemény szavakkal a parlament csütörtöki ülésén, ami a téma súlya ellenére nem vonzott tömegeket.

Két hete nyújtotta be Semjén Zsolt a ma tárgyalt törvényjavaslatokat a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány létrehozásáról és az annak szóló vagyonjuttatásról, illetve a Budapest Diákváros megvalósításáról. Ezekből kiderült, hogy pont azt a területet kapná meg a kínai egyetem, ahol magyar egyetemisták lakhattak volna korszerű kollégiumokban.

Az ellenzék elítélte a beruházást. Karácsony Gergely főpolgármester kijelentette: „Nem adjuk a Diákváros egyetlen négyzetcentiméterét sem”. A területért felelős kerületi polgármester, Baranyi Krisztina pedig - mivel népszavazást egyelőre nem tud - négy kérdésben konzultációt indít, hogy a közvélemény nyomására a kormány ne kössön olyan szerződést a jövő évi választásokig, ami bebetonozná a Fudan megépítését. Erről szól majd a hosszú kihagyás utáni első nagyobb tüntetés - sőt: 12 tüntetés - is jövő szombaton: a szervező Szikra Mozgalom szerint „a Fidesz a magyar diákok lakhatását és jövőjét árusítja ki azért, hogy a kínai diktatúra elitegyetemét hozhassa az országba.”

Az első, fudanos törvényjavaslat vitájának elején a kormánypárti vezérszónokok, Pósán László és Nacsa Lőrinc egymás gondolatait ismételték el.

Egyikk fő érvük az volt, hogy Gyurcsányék is ezt csinálták.

Mindketten kajánul soroltak fel baloldali politikusokat, akiknek közük volt vagy van Kínához vagy akár a Fudanhoz: Ujhelyi István, Botka László, Oláh Lajos, sőt Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, akik 2005-ben és 2007-ben Kínába utaztak, és a Fudanra is ellátogattak. A másik kormánypárti érv az volt, hogy hosszan sorolták, sajátos kiejtéssel, azokat a nyugati intézményeket, amikkel a Fudannak megállapodása van. Nacsa sokat emlegette Németországot, mert szerinte az ugyanolyan pragmatikus külpolitikát folytat, mint Magyarország. Ugyanő nem sokkal előtte még azt hangsúlyozta, hogy a Fudan nem politikai kérdés.

A kormány részéről Schanda Tamás államtitkár válaszolgatott, ő is azt hangsúlyozva, hogy a Kommunista Párt egyeteme „nem ideológiát hoz, hanem világszínvonalú tudást”.

Ezután jöttek az ellenzéki szónokok, akik egyöntetűen bírálták az egész Fudan-projektet, gyakran ugyanazokkal az érvekkel. A legtöbbször talán az hangzott el, hogy a kínai egyetem helyett inkább a magyar felsőoktatásba kellene fektetni ezeket a százmilliárdokat.

A jobbikos Brenner Koloman szerint önmagában örvendetes, hogy külföldi hallgatók jönnek hazánkba, de egy ilyen egyetem nagyon komoly konkurencia a kivéreztetett egyetemi világnak, a Diákváros területének lecsökkentése pedig különösen visszatetsző azután, hogy ez a kormány 11 évig nem bírt érdemi választ adni a budapesti hallgatók lakhatási válságára.

A szocialista Molnár Gyula bevallotta, hogy a szíve mélyén Ázsia-párti, de arra, amit a kormány a Fudannal csinál, csak keresi a jelzőket: érthetetlen, döbbenetes, hihetetlen és így tovább.

A DK-s Arató Gergely szerint ezekben a törvényjavaslatokban minden benne van, amit a magyar fiatalokról, magyar tudásról gondol a kormány. Szerinte ez a kevesek, és nem a sokak egyeteme, a panelből és a MÁV-telepről kevesen fognak bejutni. A fővárostól elvárja a DK, hogy ne támogassák az atlétikai vb-t, ha megépül így a Fudan. Végül Arató úgy foglalta össze a mondanivalóját, hogy „a fideszesek is megértsék”:

Nem leszünk gyarmat!

Az LMP vezérszónoka, Keresztes László Lóránt szintén fideszül fogalmazott: a kormány szerinte „rárontott saját nemzetére”, elárulta a magyar érdekeket, elzálogosította a magyar fiatalok jövőjét. A Fudan pedig nemzetbiztonsági kockázat.

A párbeszédes Tordai Bence is beállt a sorba, ő az Állítsuk meg Pekinget! szlogent szedte elő a fideszes kelléktárból, de csatlakozott Karácsony mottójához is: a kínai egyetem 1 százaléknak lesz jó, 99 százaléknak nem. Szerinte a vidéki magyar fiatalok helyett a nemzetközi gazdasági elit gyerekeit támogatja a kormány. A Fudant kémközpontnak és trójai falónak nevezte.

A tibeti zászlóba burkolózó Szél Bernadett úgy fogalmazott:

Orbán Viktor letérdel a Kínai Kommunista Pártnak, a fideszes politikusok pedig nihilista kommunistasimogatók.

A fideszes Pósán László elismerte, hogy drága lesz az egyetemen tanulni, de azt mondta, a rendszerváltás után egyszer sem hallott arról, hogy ez a CEU-val kapcsolatban felmerült volna. Azt mondta, tényleg voltak brutális fellépések Kínában és Hongkongban, de 2006-ban, a Gyurcsány-kormány idején Budapesten is voltak brutális fellépések az állampolgárok ellen, mégsem reagáltak rá semmit. Pósán azt is elmondta, hogy a Fudan nem kettős diplomát ad ki (mint a CEU), mert van anyaintézménye.

Az LMP-s Keresztes László Lóránt azt mondta, ha most dolgozzák ki a konstrukciót, akkor azon miért nem gondolkodtak, hogy ne a magyar adófizetők, hanem a kínai állam fizesse a beruházást. 1500 milliárd forintot ígértek a magyar egyetemeknek, de sehol sincs ez a pénz. Azt mondta, a mai magyar oktatói fizetések tízszeresét fogják kifizetni a Fudanon. A jobbikos Szilágyi György azt mondta, a Fidesz-KDNP képviselői most a saját gyermekeik, unokáik jövőjét adják el, szégyelljék magukat ezért.

Fidesz: A CEU bezzeg nem zavarta az ellenzéket

A fideszes Mátrai Márta azt mondta, már 2014-ben jelezte Orbán Pekingben, hogy Magyarország örömmel fogadna egy kínai egyetemet, ami híd lesz Európa és Kína között, a kínai selyemút a tudás világában. Mátrai azt mondta, a kétkedők Kína politikai eszméire utalnak, miközben természetesnek veszik, hogy Soros György az ideológiáját hirdető egyetemet alapíthat Magyarországon. Ezzel szemben a Fudan nem ideológiai, hanem szakmai képzést és nemzetközileg elismert diplomát nyújt. Azok irigykednek, akik régen Moszkvában tanultak, mindig Moszkva jut eszükbe, a CEU bezzeg soha. Az egyetemet ellenzők kínai képe ott ragadt a kulturális forradalom világában.

Magyarországon olyan demokratikus légkör van, hogy egy ilyen egyetem elfogultság nélkül mutathatja meg a magyar életet a hallgatóinak. Nincs annak jele, hogy Kína a saját világnézetét akarná ráerőltetni Magyarországra. Azt mondta, arra biztatna mindenkit, hogy hasonló egyetemeket hozzanak létre. A panaszkodók kifogása az is lehet, hogy nem a liberális kapitalizmust hirdeti az egyetem, holott a nyugati világ egyes egyetemein a tudományos szabadság is válságban van, zsákutcába jutottak a társadalomtudományok, cenzúra van. Az ellenzék tiltakozott a kínai oltások ellen, most tiltakoznak a kínai egyetem ellen is, egyszerűen Kína-fóbiában szenvednek – mondta Mátrai, aki szerint egyes országokat megbántanak, igaztalanul vádolnak és rosszul értelmezett elköteleződésből megsértenek.

A kínai állam nem támad, sőt számos esetben nyújtott segítő kezet, jó szándékú és nyitott ország, nekünk nincs okunk félni Kínától. A Fudan a Diákvárossal együtt élettel tölt meg egy városrészt, erősíti a hazai felsőoktatás versenyképességét – mondta, arra kérve a képviselőket, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Ez árulás

A jobbikos Szilágyi György szerint a felsőoktatásra fordított összeghez képest óriási összeget fordítanának a Fudanra, és az új intézmény a gyakorlatban még nem bizonyított, alapítványi formában fog működni. Az is fura, hogy még sem oktatási program, sem oktatói gárda, sem épített infrastruktúra nem áll készen, de már törvény ismerné el az intézményt egyetemként, ami szembemegy minden gyakorlattal, és a kormány a teljes magyar felsőoktatással megegyező összeggel készül támogatni az egyetemet. Szilágyi szerint az oktatás nemes célja mögé bújva próbál Orbán nemzetközi támogatókat szerezni saját magának. Ráadásul szembemennek a Diákváros tervével, amit 3 éve szintén ők iktattak törvénybe. Itt nincsenek szakmai érvek, csak politikaiak, Orbán olyan támogatókat keres, akik elnézik neki, hogy autokratikus vezető.

Mivel Kína ennyivel erősebb Magyarországnál, nem gondolhatja senki, hogy ez nekünk előnyös lesz: Kína nemcsak beszivárog az EU-ba, hanem egy új fellegvárat épít itt. Szilágyi szerint amit Orbán csinál, az árulás. Azt kérdezte, Orbán próbált-e amerikai vagy európai egyetemet idehozni, majd említette a kínaiaknak kedvező letelepedési kötvényeket és a Budapest-Belgrád vasútvonalat, ahol szintén kínai pénzből kínai munkával gigahitelre építünk vasútvonalat. Szilágyi szerint Orbánnak az a célja, hogy ne az EU tagjai maradjunk, a Fudan-projekt pedig egy lázálom, amit meg kell akadályozni.

Miért nem kérdezik meg erről az embereket?

Az LMP-s Demeter Márta szerint ez a javaslat szimbolikus, az orbáni kormányzás lényege: egy szűk kör érdekeltségére adnak elképesztő közpénzeket és adósítanak el magyarokat évtizedekre, titkosítva, hogy ne derülhessen fény a valós pénzügyekre. Ő is elmondta, hogy a magyarok többsége nem támogatja a beruházást, csak nem kérdezik meg a véleményüket. A beruházás egyetlen magyar munkavállalónak vagy magyar diáknak sem kedvez, és felháborító, hogy nem kérdezik meg azokat, akik abban a kerületben laknak – ezért támogatják Baranyi Krisztina kezdeményezését, hogy legyen konzultáció, és minél többen elmondhassák a véleményüket. Ráadásul ez az egész gigantikus beruházás akkor történik, amikor emberek ezrei mentek tönkre a járvány miatti gazdasági válságban, akiket a kormány cserbenhagyott. Azt ígérte, kormányváltás után elszámoltatás lesz.

Csárdi Antal megdöbbent

Az LMP-s Csárdi Antal felháborodva reagált Mátrai Márta beszédére, aki szerinte megpróbálta relativizálni a Kínai Kommunista Párt bűneit, és közben az európai szövetségeseink egyetemeit megpróbálta diktatórikus elven alapján működő egyetemeknek beállítani. Csárdi azt mondta, megdöbbent, nem hitte volna, hogy eljut ide a vita, mintha azt mondanák, hogy nincs jelentőse, hogy mi történt a Tienanmen téren, vagy hogy miket művelnek az ujgurok és a tibetiek ellen. Csárdi szerint ez méltatlan a Házhoz, elfogadhatatlan, hogy erre képesek azért, hogy valamiféle rózsaszín szalagot fűzhessenek a Fudan Egyetemre.

Tienanmen tér? Gyurcsány-terror!

A fideszes Pósán László azt mondta, csak az a tény, hogy a debreceni városi gazdálkodásban külföldi hallgatók fizetnek, éves szinten kb. 3 milliárdos többletet jelent, ami a Fudan esetében nagyságrendekkel nagyobb lesz, a helyi gazdaságoknak juttatott pénzt kell majd megszámolni. Szilágyi beszédéről azt mondta, hogy Európában már vannak jelen kínai oktatási intézmények, egész hálózatok, Nagy-Britanniában és Norvégiában is (egyik sem az EU tagja), és megint arról beszélt, hogy Csárdi Antalék a 2006-os Gyurcsány-terrort egy szóval sem ítélték el soha.

Már a CEU-t is megérezte a magyar felsőoktatás, pedig az mikroegyetem volt a Fudanhoz képest

A független Szabó Szabolcs azt mondta, megdöbbentette Mátrai Márta felszólalása: társadalomtudósként erősen vitatná, hogy a társadalomtudomány zsákutcába jutott, hiszen az él és virágzik, ennek az eldöntését bízza a társadalomtudósokra. Azt is mondta, hogy a kínai egyetem nem fog beleszólni a közéletbe, pedig az egyetemeknek az a lényegük, hogy aktívan formálják a közéletet is. Szabó azt mondja az egyetemről: nem így, nem ott, nem akkorát, és nem abban a formában. Azt mondta, a Diákváros kifejezést még a törvényből is kidobták.

Szabó szerint ezt a pénzt akár odaadhatnánk a felsőoktatásnak is. Bár Pósán azt mondta, ez az 500 milliárd nem is olyan sok, közben arról is beszélt, hogy Budapestet ez ránthatja ki a bajból. A CEU emlegetéséről azt mondta: az egy magánegyetem volt, ami magánpénzből működött, és a Fudanhoz képest egy mikroegyetemnek számított, a felsőoktatás már így is megérezte, hogy a legjobb oktatókat meg előadókat szívja el, tehát el lehet képzelni, a Fudannal hogyan lehet versenyezni.

A Fudanról elismerte, hogy tudományos értelemben jó egyetem, de az is tény, hogy erős az ideológiai háttere, és ezt nem lehet félvállról venni.

A Fudan érkezése egyértelműen a magyar fiatalok érdeke

Schanda Tamás államtitkár szerint a Fudan Egyetem érkezése egyértelműen a magyar fiatalok érdeke, és ezen keresztül jó mindannyiunknak, akik felelősen gondolkodunk a sorsunkról. Nem csak az egyetem érkezik, hanem azzal együtt gazdasági, kapcsolati háló is, ami szintén jó. Azt mondta, biztosítani fognak egy 1000 milliárdos nagyságrendet meghaladó fejlesztési csomagot, hogy a források rendelkezésre álljanak az egyetemek számára.

Azt mondta, legalább a ferencvárosi képviselő, Csárdi Antal támogathatná a beruházást, hiszen tudja, hogy az a terület, ahol ez megvalósulhat, Budapest egyik szégyenfoltja. Szerinte jó kérdés, hogy kell-e elitegyetem, hiszen ma is különböző elitegyetemeken tanulhatnak a legtehetségesebb magyar fiatalok. Azt mondta, a hitelről sem született még döntés, mindenfajta finanszírozási konstrukciót megvizsgálnak, kár ezzel előre vádolni őket.

Szerinte a Fudanon senki nem fog tudni diplomát vásárolni, a diplomavásárlás régi baloldali trükk, a Fudan egy elitegyetem. Azt is érthetetlennek nevezte, hogy azt állítják, a Diákvárost nem akarják, hiszen ha lezárják ezt a vitát, arról fognak vitázni.

Az oktatói bérekről azt mondta, értek már el eredményeket, de még szükség van béremelésre, amire lesz is lehetőség - a modellváltással közép- és hosszú távon is egyre nagyobb bérekre lesz lehetőség, ezért tartja szomorúnak, hogy a baloldal nem támogatta a modellváltást.

Azon meglepődött, hogy Tordai Bence azt kérdezte, lehet-e egyetemnek nevezni a Fudant, amikor az a világ egyik vezető egyeteme, és így nincs is értelme beszélgetni, de persze a kormány továbbra is bárkivel szívesen tárgyal és konzultál. Még egyszer megerősítette, hogy semmifajta hitelfelvételről nem született még döntés.

Azt mondta, a Fudanra költött pénznél sokkal többet juttatnak a magyar felsőoktatásnak, majd azzal folytatta, hogy minden olyan kérdésre sikerült kitérnie, ami az egyes felszólalásokban felmerült, reméli, sikerült a bizonytalanságokat eloszlatni.

Tavaly nyáron a Kaleta Gáborra kirótt, nagyjából mindenkit felháborító ítélet, illetve az ügyet övező kormányzati és ügyészségi titkolózás miatt a közélet nagyjából első számú kérdésévé vált a pedofília és a gyerekpornográfia. Az ellenzéki és kormánypárti képviselők egymást túllicitálva követeltek szigorúbb büntetéseket és nyilvános listákat az elkövetőkről. Még júliusban bejelentették, hogy Kocsis Máté vezetésével feláll egy munkacsoport, Orbán Viktor pedig megígérte, hogy „az őszi törvényalkotás egyik legfontosabb kérdése a gyermekvédelem lesz”. Nem lett.

A vészhelyzet kezelésén túl is sok minden belefért a kétharmados törvénygyár idejébe az elmúlt egy évben, a magyar felsőoktatás privatizálásától kezdve a mesekönyvek elleni alkotmánymódosításig, de a „pedofilellenes törvénycsomagra” csak most kerül sor.

A Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella által jegyzett javaslat legfőbb elemei a fideszes frakcióvezető kiemelése szerint:

• Létrehozunk egy név szerint kereshető pedofil-nyilvántartást.
• Szigorítjuk a Büntető Törvénykönyvet. A jelenleg kiszabható büntetéseket jelentősen megemeljük. Új minősített (tehát még súlyosabban büntetendő) esetek lesznek ha a pedofil bűncselekményt 12 év alattival szemben követik el, hivatalos személyként követik el (lex Kaleta), sanyargatást vagy erőszakot alkalmazva követik el, különös visszaesőként követik el.
• Számos munkakörből kitiltjuk a pedofilokat, hogy véletlenül se kerüljenek a gyermekek közelébe.
• Nem lehet enyhe büntetéssel és minősített esetekben feltételes szabadságra bocsátással megúszni a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket. A legsúlyosabb pedofil bűncselekmények nem évülnek el, és kitolódik az elévülés kezdete.

Miért csak mostantól listázunk?

Ez a javaslat leglátványosabb eleme, ami alighanem hosszú évekig, évtizedekig tartó vitákat indít el. 2010-ben az Orbán-kormány még „adatvédelmi és személyiségi jogi problémák” miatt hárította el a gyerekek ellen szexuális bűncselekményeket elkövetők „nyilvános feketelistáját”, míg a bicskei gyermekotthon botrányát követően először felvetette, majd elfelejtette ezt az ötletet. A DK 2016-ban, az úszóedző Kiss László botránya után követelt nyilvános listát a szexuális bűncselekmények elkövetőiről, a Jobbik pedig alkotmánymódosítást nyújtott (volna) be, hogy korlátozni lehessen az ilyen elkövetők jogait a személyes adataik közzététele érdekében. A Jobbik és az MSZP a Kaleta-ügy után is a „pedofília” miatt elítéltek listázásáról beszélt.

De ha a „pedofilok nyilvántartása” a csodafegyver, ha minden politikai erő ezt követeli évek óta, akkor miért nem vetették be eddig nálunk, illetve miért ódzkodik ettől a világ országainak nagy többsége? - tettük fel a kérdést tavaly nyári nagy cikkünkben.

A rövid válasz, hogy bár természetesen mindenki szeretné megvédeni a gyerekeket a pedofiloktól, de ennek nem a listázás a leghatékonyabb eszköze. Még az sem egyértelmű, hogy ettől javul vagy éppen romlik a gyerekek biztonsága.

„Nem kérdés, hogy a nyilvántartások megakadályozhatnak gyerekek elleni támadásokat. De elő is segíthetnek ilyeneket. A hatásukat nehéz mérni, de egyelőre nem sikerült bizonyítani a hatékonyságukat, miközben több súlyos kockázatot rejtenek magukban. Ilyen az az Amerikában látható, de itthon is könnyen elképzelhető, nehezen megállítható folyamat, hogy a politika a nyilvánosság nyomására és a szavazatszerzés érdekében újabb és újabb szigorításokat vezet be, ami egyre több járulékos szenvedést okoz azoknak, akiket elvileg védeni akarnak, a gyerekeknek. A másik dermesztő lehetőség, hogy a nyilvántartás elvonja az erőforrásokat a többi gyerekvédelmi intézkedéstől” - írtuk tavaly.

Nem véletlen, hogy Kocsis Máté úgy jelentgette be egyesével, naponta az intézkedéseket, mint egy szappanoperában, de amikor interjúkérdést küldtünk neki, nem is válaszolt. Ahogy az sem, hogy a gyermekvédő szervezetek széles körű összefogásával készült petíció javaslatainak többségét figyelmen kívül hagyták a kormánypártok.

Névvel, arccal

Bár a törvényjavaslat szövege egy általunk megkérdezett szakértő szerint több homályos pontot rejt, nagyon úgy tűnik, hogy

a kormány tényleg meglépi a (majdnem) nyilvános listák bevezetését.

Ilyen nagyon kevés országban működik. Egy amerikai hivatal 2016-os összesítése szerint 30 országban volt nyilvántartása a szexuális bűnözőknek, de ehhez a nagyközönség csak alig néhányban férhet hozzá: ilyen az USA mellett Chile, Dél-Korea, egy ausztrál állam, illetve erős korlátozásokkal Bermuda és két kis sziget a La Manche csatornán.

Magyarországon sem az a terv, hogy egy honlapon klikkelgetünk a pedofilok között, és rögtön látjuk az arcukat és a címüket. De majdnem.

Vagyis az elkövetők összes adatához (név, születési év, településszintű lakóhely, arcképmás, elkövetett bűncselekmény) való hozzáféréshez mindössze annyi kell, hogy az adatigénylő egy kiskorú hozzátartozója (nincs kifejtve, hogy ez mit takar) vagy nevelője legyen, továbbá nyilatkozni kell arról, hogy az adatkérésre „a gyermekek védelmének biztosítása” miatt van szükség.

A törvényjavaslat indoklása szerint így nézne ki a folyamat (az érintett minden esetben az elítélt elkövetőket jelenti):

„Az adatigénylő elektronikus azonosítást (lsd. ügyfélkapu) követően tud az adatigénylési felületre belépni. Az adatigényléshez szükség van az érintett nevének a megadására. (...) Az adatigénylések száma nincs korlátozva.”

Az elkövetők adatainak védelme

A kormány hangsúlyozza, hogy a listázott pedofilok adatait bizalmasan kell kezelni, de nem kell nagyon merész találgatás ahhoz, hogy ez mindenféle irányú visszaélések melegágya lehet.

„A felületen keresztül megismert adatokat az azokat megismerő személy köteles bizalmasan kezelni, azok kizárólag a gyermek védelme érdekében használhatóak fel, és tehetők harmadik személy számára megismerhetővé. Tilos ugyanakkor ezen adatokat nyilvánosságra hozni, tilos róluk képernyőfotót, egyéb másolatot, kivonatot, összefoglalót készíteni, továbbá tilos azokat terjeszteni, sokszorosítani, nyilvántartásba rendezni vagy adatbázisba foglalni” - olvasható az indoklásban, de a törvényjavaslat arra nem tér ki, hogy milyen szankciók érik azt, aki megszegi ezt a szabályt.

Nagyon ijesztő

Jó lenne, ha a kormány mutatna hatástanulmányokat és terveket arra, hogyan próbálják enyhíteni azt a pszichológiai terhet, amit ez az intézkedés a gyerekeknek és a szülőknek okoz.

Ahogy tavalyi cikkünkben írtuk: „a nyilvános lista azt várja el a felelős szülőtől, hogy hetente frissítgesse az elkövetői nyilvántartást, odaköltözött-e a környékre egy pedofil, és folyamatosan mutogassa a gyerekének a fotókat, hogy kik a veszélyes bácsik, akiktől félni kell. Ez elég nagy teher szülőnek és gyereknek is, miközben tudjuk, hogy a visszaélések túlnyomó többségét nem ismeretlen szörnyetegek követik el, hanem az ismerőseik. Azt se nehéz elképzelni, hogy hiába van a fejünkben a város összes pedofiljának a fotója, a nyilvántartott bűnöző bármikor befestetheti a haját, a szomszéd városba is átjárhat gyereket molesztálni, és ha szembejön egy sötét utcán, akkor nem fog bemutatkozni.”

Jogi problémák

Alighanem kevesebb embert érdekel, hiszen ez nem befolyásolja a gyerekek biztonságát, legalábbis nem közvetlenül, de megjegyzendő, hogy a magyar állam egy ilyen törvénnyel végeláthatatlan jogi csatározásokat vesz a nyakába.

A problémák közül csak az egyik, hogy egy ilyen listának csak akkor van értelme, ha abban fellelhetők a korábban elítéltek is. Csakhogy ezzel olyan hátrányos jogkövetkezmény éri őket, amelyről az elkövetés idején nem tudhattak, ami ezáltal visszamenőleges törvénykezéssé válik. A törvényjavaslat egy sor kapcsolódó tényállást felsorol, amely alapján a listára lehet kerülni, függetlenül attól, mikor követték el a cselekményt.

Azt viszont a gyermekvédelmi szakemberek többsége üdvözölheti, hogy a listára nem rakják rá azokat, akik az érintett a bűncselekményt fiatalkorúként követték el.

Munkától való eltiltás

A pedofilok nyilvántartásán túl is számos eleme van a javaslatnak, ezek nagy részét az ellenzék is követelte legalább egy éve.

Szigorítanák, milyen munkát végezhetnek azok, akik korábban bűncselekményt követtek el kiskorúval szemben, vagy emiatt folyik velük szemben büntetőeljárás. Eddig sem vehették fel őket olyan munkakörbe, ahol gyerekek nevelésével, felügyeletével, gondozásával vagy kényszergyógykezelésével kellett volna foglalkozniuk, de most már 18 év alattiaknak szóló, szabadidővel, szórakozással, sportolással összefüggő szolgáltatásban sem vehetnének részt. Ilyen például a strand, a vidámpark vagy az állatkert.

A jövőben kormányzati szervhez sem vehetnek fel olyan embert, akivel szemben büntetőeljárás folyik ilyen ügy miatt, függetlenül attól, hogy munkája során találkozna-e gyerekekkel, vagy sem.

Nem foglalkozhatna gyerekekkel az sem, akit korábban gyermekpornográfia miatt ítéltek el. Megemelnék a kiszabható büntetéseket is. Azokat, akik 18 év alatti gyereket ábrázoló pornográf felvételt szereznek vagy tartanak meg, 1-5 évre ítélhetnék. A felvételek kínálása, átadása, hozzáférhetővé tétele 2-8 évvel, a felvételek készítése, forgalomba hozása és nyilvánossá tétele pedig 5-10 évvel lenne büntethető.

Az eddigiekkel ellentétben még szigorúbb elbírálás alá esne, ha 12 év alatti gyerekről van szó. Súlyosabb büntetés járna azért is, ha az elkövető hivatalos személy, és ezt felhasználva követi el a bűncselekményt, illetve ha különös visszaesőnek számít.

Az indoklás szerint 2019-ben a gyermekpornográfia a három leggyakoribb szexuális bűncselekmény között szerepelt, mivel 1138 szexuális bűncselekményből 250 szexuális erőszak, 398 szeméremsértés, 248 pedig gyermekpornográfia volt. A büntető törvénykönyvet úgy módosítanák, hogy akit legalább nyolc évre ítéltek azért, mert nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt követett el kiskorúval szemben, azt ne lehessen feltételes szabadlábra helyezni.

Média

A javaslat bővítené a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságon belül működő Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal hatáskörét is. Ahogy eddig, a testület ezután is eljárhatna egyedi ügyekben, ha gyermekvédelmi szempontból problémásnak talál valamilyen médiatartalmat. De most már nemcsak ajánlást tehetne, hanem hatósági eljárást is kezdeményezhetne, sőt a honlapján nyilvántartást vezetne arról, hogy milyen, „a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztető tartalmakkal találkozott”. A javaslat nem fejti ki bővebben, mit jelent ez pontosan.

A „pedofilellenes törvénycsomag” átpolitizálásának remek eszköze, hogy annak részeként módosítanák a családvédelmi törvényt is, és az Alaptörvényhez hasonlóan ebbe is beleírnák, hogy „az anya nő, az apa férfi”. Egy másik passzus eddig csak a rendezett családi viszonyok védelméről rendelkezett, ezt most kibővítenék „a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának” érvényesítésével.