Europeo Magyar

Háborús bűnök, koncentrációs táborok, diktatúrák- a legtöbb ország szekrényében ott lapulnak a csontvázak, a történelem csontvázai. Sok ország a mai napig letagadja történelmét, máshol politikai célokra használják a múltat. De vannak olyanok is, ahol megpróbálnak fényt deríteni a múlt eseményeire.

Az idénymunkások főleg az építőiparban, a mezőgazdaságban és a vendéglátásban dolgoznak és többnyire olyan feladatokat végeznek el, amiket a helyiek nem vállalnak el, legalábbis nem ilyen körülmények és feltételek között. A tendencia évtizedek óta az, hogy a kelet-európaiak Nyugaton keresnek munkát – de Kelet-Európa bizonyos részei is jelenthetik sokak számára a Nyugatot. A történetek azt mutatják, hogy minden viszonylagos: a jó bérek, a megfelelő munkakörülmények, de az is, hogy ki mit tekint Keletnek vagy Nyugatnak.

Európában több mint 300 etnikai kisebbség él. Mik a tapasztalataik a különböző országokban?

Egy határok nélküli Európa – erre az álomra épül az Európai Unió. De hogy állunk az álom megvalósításában? Példáink azt mutatják, hogy hol jobban, hol rosszabbul. Bár Horvátország és Szlovénia is EU-tagország, nemcsak egy határ, hanem néhol egy szögesdrót is elválasztja őket egymástól, mivel a szlovén határ a schengeni övezet külső határa is egyben. Nicosia, Ciprus fővárosa az utolsó kettéválasztott főváros Európában. A Nicosián keresztül haladó határ a várost az északi török és a déli görög részre osztja. A daytoni békeszerződés véget vetett a délszláv háborúnak, ugyanakkor kettéválasztotta Trnovot. A község egynegyedét a Boszniai Szerb Köztársasághoz csatolták, háromnegyedét a bosnyák-horvát föderációhoz. A koszovói Depce nevű határmenti település lakói abba a furcsa helyzetbe kerültek, hogy az élők a határ egyik oldalán maradtak, a halottak pedig a másikon. De van, ahol harmóniában élnek a határok mentén, mint például Baarle városában, ahol akár az is megtörténhet, hogy tévénézés közben Hollandiában ülünk a kanapén, miközben a tévékészülékünk Belgiumban áll.

A plágium egyidős az emberiséggel. Az emberek mindig is másolták és lopták egymás ötleteit. Ma már világszerte jogszabályok védik az alkotókat, szerzőket, mégis sokan megússzák büntetés vagy következmények nélkül, ha más tollával ékeskednek. Vagy mégsem? Le kellene mondania egy politikusnak, ha kiderül, hogy plagizált? Nem kellene megvennünk a hamisított ruhákat és táskákat, mert ezzel a csalókat támogatjuk? Átvernek bennünket a multik? Valóban jobb minőségűek a nyugaton eladott termékek, mint a kelet-európai megfelelőik? És mennyi munkát ad az ügyvédeknek egy-egy szellemi termék, mint például a Rubik-kocka megvédése?

A legjobb szemét, amit meg sem termelünk. De ha már a fogyasztás növekedésével nő a hulladék mennyisége, jó lenne minél nagyobb részét újrahasznosítani. Szerencsére rengeteg lehetőség van erre, csak kreatívan kell megközelíteni a kérdést. Autó, ruha, energia – ma már alig van olyan termék, amit ne lehetne hulladék felhasználásával előállítani. Az ökodesign-nak egyre több felhasználási területe lehet. Érdemes néhány európai példával megismerkedni.

Nemcsak Kelet-Európában fenyegeti az idős embereket az elszegényedés és a társadalmi elszigetelődés. Már Németországban is a 65 év felettiek 15 százaléka szegénységi küszöb szélén vagy az alatt él, miközben a tendencia folyamatosan romlik. Hogyan próbálnak felülkerekedni Európa nyugdíjasai a szegénységen, és hogyan tudják megőrizni közben a méltóságukat?