Direkt36

• Szerzők: Matyasovszki Fanni, Szőke Dániel, Zöldi Blanka

„Nehéz időszak áll mögöttünk. Egy halálos vírus támadt a világra, de mi, magyarok összefogtunk, és legyőztük a járványt” – mondta Orbán Viktor a Facebookra posztolt videójában június elején.

A miniszterelnök által említett nehéz időszakban, tavaly március óta közel harmincezer ember halt meg Magyarországon koronavírusban – lakosságarányosan a világon egyik legtöbben. A kormányzati tájékoztatásból csupán az elhunyt neme, életkora és alapbetegsége derül ki.

Milyen emberek voltak ők? És mi történt velük az első tünetek megjelenésétől a halálukig? Az elmúlt hetekben olyan emberekkel beszélgettek a Direkt36 újságírói, akik a koronavírus következtében vesztették el egy szerettüket: szülőket, nagyszülőket, testvéreket, házastársakat, szerelmeket, barátokat. Ebben a cikkben az ő személyes történetüket mutatjuk be röviden.

• Név: Almásy István
• Életkor: 66 éves
• Lakhely: Abaliget
• Foglalkozás: villamosipari vállalkozó
• Hobbi: kertészkedés

A húszas éveiben ismerkedett meg későbbi feleségével, amikor Pécsre utazott egy munkalehetőség miatt. Az apósa villanyszereléssel foglalkozott, így került be ő is a szakmába, ami később az egész életét kitöltötte. Később a fiával, Ákossal vitték a családi céget, sokat utaztak országszerte.

István 2021 márciusában magas lázzal, nehézlégzéssel került be a pécsi kórház Covid-osztályára, ahol kiderült, hogy a vírus nagyon nagy részben ráment a tüdejére. Rövidesen az intenzívre került, ahol túlnyomásos maszkot kapott. A fiának egy alkalommal volt lehetősége bemenni Istvánhoz, ekkor látta, hogy az édesapja nagyon rossz állapotban van, folyamatosan zihálva tud csak lélegezni. István ekkor még érdeklődött a család felől, és a közös cég ügyeiről is.

• Név: Benárd Ágnes
• Életkor: 52 éves
• Lakhely: Budapest
• Foglalkozás: diplomás ápoló
• Hobbi: kézműveskedés, ékszerkészítés, lakberendezés

Ágnes vallásos, önfeláldozó ember volt, a kórházi munka volt az élete, sokszor hétvégén is dolgozott. Kreatív embernek ismerték, a munkahelyén, a kórházban is sokat dekoratőrködött. A vírus alatt ő varrta a maszkokat az egész családnak, ő tanította meg varrni az unokahúgát is.

Ágnesnek 2020 novemberében pozitív lett a munkahelyi koronavírus-tesztje, otthoni karanténba kellett vonulnia. Klasszikus koronavírusos tünetei alig voltak, viszont a testvére szerint furcsán viselkedett: alig evett, sokszor sokáig ült tétlenül egyhelyben. A családja szerint Ágnesnek lelkiismeret-furdalása lehetett, mert korábban az ő szolgálati ideje alatt került a kórház belgyógyászati osztályára egy idős nő, akit egy műszakváltás miatt végül nem teszteltek – az osztályon ezután betegedtek meg többen is. Aurél azóta több cikket olvasott arról, hogy a koronavírus egyes betegeknek az idegrendszerére is hatással van. Szerinte Ágnes kezdődő depressziója és a koronavírus együttesen idézte elő az összeomlását - november 22-én kiugrott házuk második emeletéről. A Magyar Orvosi Kamara a koronavírusban elhunyt egészségügyi dolgozók között tartja számon.

• Név: Donászy Ferencné, Ilona
• Életkor: 74 éves
• Lakhely: Veszprém/Százhalombatta
• Foglalkozás: nyugdíjas, korábban vegyésztechnikus volt
• Hobbi: keresztrejtvényfejtés, úszás, macskázás

Donászy Ferencnének legendás humorérzéke volt, karcos vicceivel nem csak a családot, hanem az idősek otthonában vele foglalkozó ápolókat is meg tudta nevettetni. Mikor Parkinson-betegsége rosszabbodott, és arra kényszerült, hogy bottal járjon, akkor is tudta humorral szemlélni a betegségét, és azzal ugratott mindenkit, hogy a bottal legalább jól fejbe lehet őket kólintani. Ő készítette a legfinomabb keksztekercset a családban, amit – habár az unokatestvérek próbálják egy Messenger csoportban tanítgatni egymást rá – azóta sem tudott senki leutánozni.

Tavaly november 30-án éjszaka került be a kórházba, miután az idősek otthonában fulladásos rohamot kapott, az ezt megelőző időszakban hátfájáról és hidegrázásról panaszkodott telefonon a lányának. A kórházban elvégzett mellkasröntgen szerint a tüdeje a bekerüléskor nem volt érintett, néhány nappal később azonban a betegség mégis ráhúzódott. Sokszor hívta telefonon a lányát, volt, hogy hajnali egy órakor is, és azt mondta, hogy nincsen elég dolgozó, hogy vele foglalkozzanak, nem adnak enni, inni, nem fordítják meg, órák óta fekszik a székletében. Gyerekei még bemehettek hozzá a kórházba elbúcsúzni, két nappal később halt meg.

• Név: Fehér Kálmán István
• Életkor: 66 éves
• Lakhely: Budapest
• Foglalkozás: nyugdíjas, korábban erősáramú technikusként dolgozott
• Hobbi: kirándulás, horgászat

Kálmán imádta a természetet és az állatokat, feleségével és 15 éves fiával sokat jártak kirándulni, a horgászatot is megszerettette velük. Felesége szerint társasági ember volt és nagyon jó vendéglátó, a barátaikat sokszor meghívták magukhoz bográcsozni, szalonnát sütni. Kálmán szeretett és tudott is főzni, családi anekdoták vannak a bableveséről – azt senki nem főzhetett, csak ő.

Kálmán szeptember végén kezdett derékfájásra panaszkodni, majd egyik reggel, amikor kiment a fürdőszobába, összecsuklott a gyengeségtől. Mentőt hívtak hozzá, azonban meg sem fordult a család fejében, hogy Kálmán koronavírusos lehet. „Tavaly márciusban sokkal elenyészőbb betegszám mellett lezárták az egész országot. Zárva volt az optika, ahol dolgozom, zárva volt a fiam középiskolája, itthon ültünk, sütöttünk-főztünk. Utána jött egy laza nyár, aztán munka, iskola. Lehet, hogy a fiam vagy én voltunk tünetmentes vírushordozók, de nem volt ez akkor egyáltalán képben” – mesélte Kálmán felesége, Erzsébet. Férje több mint három hétig volt lélegeztetőgépen, felesége minden nap telefonon érdeklődött az állapotáról. Erzsébetnek nagyon fáj, hogy nem hívták fel a kórházból, amikor meghalt a férje – később azt mondták neki a telefonban, hogy azért, mert azt hitték, az elhunytnak nincs hozzátartozója.

• Név: Fórizsné Matuz Magdolna
• Életkor: 50 éves
• Lakhely: Érd
• Foglalkozás: óvónő
• Hobbi: szeretett romantikus filmeket nézni és turkálókba járni

Magdolna a törökbálinti óvodában dolgozott, nem volt beteges típus, táppénzre szinte sosem ment. Saját, huszonéves gyerekeinek gyakran mondogatta, hogy ő majd hatvanévesen is kúszik-mászik az ovisokkal, azt is bírni fogja. Életének egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor megszületett első unokája, Liza, akinek idén, a március 15-i hosszú hétvégén ünnepelték volna a kétéves születésnapját. Magdolna azonban pénteken belázasodott, így le kellett mondani a nagy családi összejövetelt.

Magdolna családja tavaly márciusban nagyon komolyan vette a lezárásokat, a gyerekek csak maszkban, szabadtéren látogatták a szüleiket. A törökbálinti óvoda is bezárt egy időre.

Ahogy jött a nyár és a lazulás, a család félelme is alábbhagyott, Magdolna sem tartott attól, hogy mindennap be kellett járnia dolgoznia az óvoda ügyeletére. Családja úgy érzi, felelősségteljesen álltak a védekezéshez, de nem kaptak elegendő tájékoztatást arról, hogy a vírus nemcsak az idősekre és krónikus betegségben szenvedőkre veszélyes. „Talán ha ez egy kicsit máshogy van kommunikálva, vagy ha beengedik a kamerákat az osztályokra, akkor mindenki komolyabban vette volna” – mondta Magdolna legidősebb lánya, Boglárka. Amikor édesanyja kórházba került, a dunaszerdahelyi Covid-osztályon készült filmet nézte meg, hogy el tudja képzelni, mi történhet vele.

• Név: Gyuricza Istvánné Egervári Mária
• Életkor: 83 éves
• Lakhely: Budapest
• Foglalkozás: nyugdíjas, korábban kalauz volt
• Hobbi: keresztrejtvényfejtés

Mária a nyugdíjas éveiben sok időt töltött az unokáival, keresztrejtvényt fejtett, imádta a mulatós zenét. Nagyon elfogadó, nyitott ember volt, szeretett drag queen műsorokat nézni a tévében. 2017 óta demenciával élt, a családja otthon ápolta. Cukorbeteg volt, de imádta a csokit – amikor rossz napja volt, egy kis diabetikus csokoládéval mindig fel tudta vidítani.

A család tavaly júniusban egy idősotthonba költöztette Máriát, mert már nem tudták megoldani a 24 órás felügyeletét. Ősszel több koronavírusos megbetegedés is volt az otthonban, de Mária ekkor nem fertőződött meg. 2021 januárjában kezdett fájni a mellkasa, ekkor átszállították az idősotthonból a Szent Margit Kórházba, ahol javult is az állapota. Mielőtt kiengedték, két tesztet végeztek nála: az első még negatív, a második viszont pozitív lett. Ekkor átkerült a Covid-osztályra, ahol egyre romlott az állapota, az első tünetek megjelenése után alig több mint két héttel halt meg.

• Név: Kissné Mezei Katalin Mária
• Életkor: 65 éves
• Lakhely: Pécs
• Foglalkozás: nyugdíjas, emellett pedikűrösként dolgozott
• Hobbi: motorozás

Katalin élete korai szakaszában vesztette el a szeretteit: 9 éves volt, amikor édesanyja elhunyt, 15 évvel később pedig az öccse halt meg egy motorbalesetben, emiatt az édesapja öngyilkos lett. Egyetemista fia, János szerint erős és szabadságszerető nő volt, négyszer házasodott, négy gyereke született, és ezerféle munkát végzett. Az utóbbi években pedikűrözéssel foglalkozott. A vendégeihez mindig motorral, egy Scarabeo Aprilia ötven köbcentis robogóval járt bőrdzsekiben, lógott a cigi a szájából, sokan felismerték a pécsi utcákon. Unokái Motoros Maminak hívták.

Többször volt a Kékes-túrán a hatvani motoros egyesülettel: Hatvanból indulnak, felmennek a Kékestetőre, és megemlékeznek az elhunyt motorosokról. Volt, hogy ezer motorból az övé volt az egyetlen robogó, egyszer pedig ő vezethette az egész konvojt a tetőre. Édesanyja 15 éves kora óta írt verseket, nagyon sokat jelentett neki, amikor az egyiket, amit az öccséről írt, felolvashatta a Kékesen. Erős dohányos volt, hét évvel ezelőtt koszorúér műtétje volt. Mivel tisztában volt vele, hogy veszélyeztetett kategóriába tartozik, az első lehetséges alkalommal, február végén beadatta magának a kínai vakcinát. Alig két héttel később azonban koronavírusos tünetek jelentkeztek nála, és mindössze kilenc nap alatt belehalt a vírusba. A halála után postázták neki a védettségi igazolványát – azért, mert átesett a koronavíruson.

• Név: Klecska Ernő
• Életkor: 57 éves
• Lakhely: Székesfehérvár/Budapest
• Foglalkozás: korábban a Fejér Megyei Hírlap újságírója, buszsofőr, óraadó
• Hobbi: Rengeteg mindent csinált, dolgozott kommunikációs szakemberként, foglalkozott projektvezetéssel, sok időt töltött a családjával, utazott

Barátja, Zsuzsanna szerint Ernő tisztességes, szabálykövető ember, megbízható, őszinte barát és hiteles újságíró volt, aki mindig az igazságot kereste és ebben másoknak is segíteni akart. A Fejér Megyei Hírlapnál egy 2016-ban meghekkelt Orbán-interjú után kirúgták állásából – később azonban munkaügyi bíróság mondta ki, hogy nem volt szerepe a szövegmódosításban, Ernő szerint ez csak ürügy volt az eltávolítására. Buszvezetőként helyezkedett el, illetve mérnök-közgazdász végzettsége révén óraadóként is dolgozott Budapesten.

Ernő 2020 novemberében betegedett meg, magas lázzal, gyengeséggel kereste meg a háziorvosát, aki azt javasolta neki, hogy figyelje a tüneteket, de ne menjen kórházba, vagy hívjon mentőt, mert mire a mentő kiér a teszttel, úgyis meggyógyul. Mikor a tünetei rosszabbodtak, és már alig kapott levegőt, mégis bement a kórházba, a keringése azonban hamar összeomlott, és november 24-én reggel értesítették az ismerőseit a haláláról. Utolsó sms-váltásáról egy cikk is megjelent, amiben Ernő egy barátjának halála előtt öt nappal arról panaszkodott, hogy nem tesztelik őt.

• Név: Dr. Kollarics Béla György
• Életkor: 66 éves
• Lakhely: Dunaújváros
• Foglalkozás: orvos
• Hobbi: rajongott a sportokért, fiával gyakran volt ez a közös téma

Dr. Kollarics Béla 42 évet dolgozott a dunaújvárosi kórházban, ebből több mint 20-at szemész főorvosként. Kiváló szakember volt, akit nagyon sokan ismertek és szerettek. Igazi szenvedélye a gyógyítás volt, már 10 éves korában tudta, hogy orvos szeretne lenni, és a kollégái biztosra vették, hogy még 72 évesen is velük együtt dolgozik majd. Fiával, Bélával sokat beszélgetett történelemről, irodalomról, zenéről, és kiváltképpen sportról. Ha tehették, apa és fia együtt nézték a sportmérkőzéseket.

Dr. Kollarics rendszeresen foglalkozott igazolt Covid-fertőzöttekkel is, de a családja szerint a betegséget valószínűleg az Ercsiben működő magánrendelése alatt kaphatta el. Az első tünetek november 30-án jelentkeztek nála, a kórházba december 10-én került be lázzal, gyengeséggel és kritikusan alacsony véroxigénszinttel. Két kórházban töltött napot követően lélegeztetőgépre került, gyógyszereket és vérplazmát kapott. Családja szerint egészségügyis kollégái mindent megtettek, hogy megmentsék, ennek ellenére, a családja második látogatását követően december 15-én elhunyt.

• Név: Kovács János
• Életkor: 59 éves
• Lakhely: Martonvásár
• Foglalkozás: sofőr az érdi szemeteseknél, földműveléssel is foglalkozott
• Hobbi: Rúzsa Magdi zenéje

János nehéz családi körülmények között, szegénységben nőtt fel, sokszor karácsonykor is csak krumpli került a család asztalára. Lánya, Janka szerint ennek köszönhette kitartását: ha valamit a fejébe vett, azt véghez vitte, és a gyerekeinek is azt tanította, hogy sosem szabad feladni. Feleségével 37 évet éltek le együtt. Rajongott Rúzsa Magdiért, minden koncertjén ott volt, és amikor csak tehette, őt hallgatta a kukásautóban is. Hatvanadik születésnapjára, ami decemberben lett volna, a gyermekei egy Rúzsa Magdi magánkoncerttel ajándékozták volna meg.

Jánost 2021. március elsején került kórházba, előtte erős derékfájdalomra és gyengeségre panaszkodott. A mentőben pozitív lett a gyorstesztje, de bizakodtak: azt mondták legfeljebb légzéstámogatásra lesz csak szüksége. Két nappal később azonban János már lélegeztetőgépre került, és habár lánya szerint az orvosok mindent megtettek érte, állapota nem javult, április elsején hunyt el. Az érdi szemetes cég úgy búcsúztatta, hogy a temetése napján reggel tíz órakor minden kukásautójuk megállt, és egyszerre kezdtek el dudálni.

• Név: Medzihradszky László
• Életkor: 68 éves
• Lakhely: Piliscsaba
• Foglalkozás: nyugdíj mellett fuvaros munkákat vállalt, végzettsége szerint elektrotechnikus
• Hobbi: internetezés és politizálás

Sógornője szerint László nagyon tevékeny és egyben harcias életet élt: nem bírta a csalást, lopást, ez ellen mindig felemelte a hangját. Ezzel haragosokat is szerzett magának, mert sokat írt az interneten a helyi visszaélésekről. Több peres ügye is volt, de ügyvédje sosem, mindig saját magát képviselte. „Elég hirtelen ember volt, sokszor a család agyára ment, de nagyon nagy szíve volt” – mondta róla a sógornője. Felesége tanári fizetését kiegészítendő, nyugdíj mellett külföldi fuvaros munkákat vállalt, legtöbbször Olaszországba. Lányával, aki Angliában ment férjhez, minden nap beszélt Skype-on.

László október végén kezdett köhögni, de az asztmája miatt ez kezdetben nem tűnt gyanúsnak a család számára. Miután a láza is felment, a háziorvost nem tudták elérni, így a baráti körükből hívtak fel egy orvost: ő telefonon hallgatta, ahogy László köhög, írt fel neki tüdőgyulladás elleni gyógyszert. Amikor már levegőt is alig kapott, azt ajánlotta, hogy próbáljon meg ülve, a fotelban aludni. Röviddel ezután hívta ki a felesége a mentőket. A gyorstesztje negatív lett, de bevitték a kórházba, ahol csináltak egy másik tesztet is – másnap a családja érdeklődött az eredményről, de ezt nem tudták megmondani, mert a teszt elveszett. Végül végeztek egy újabbat, aminek 4-5 nappal később érkezett meg a pozitív eredménye. Rögtön azután lélegeztetőgépre került.

• Név: Megyesi János
• Életkor: 76 éves
• Lakhely: Nagykőrös
• Foglalkozás: nyugdíjas, korábban biztosítási szakértő volt
• Hobbi: asztalos munkák, saját asztalos műhelye volt

Lánya, Nóra beszámolója szerint ahogy az apja szerette a családját az olyan volt, mint az Isteni szeretet. Modern nagyapa volt, aki a 75. születésnapjára okostelefont kapott, rátelepítette a Vibert, és azon tartotta a kapcsolatot a családdal, amikor a vírus miatt az idősektől való elkülönülést javasolták. Nyaranta ő vitte a családot Zalakarosra, ahol az unokáinak reggelire szalonnát, virslit sütött, telente pedig karácsonyi kaparós sorsjegyet kapart velük. Az egyik legnagyobb álma az volt, hogy idősebbik lányunokája érettségijét megnézhesse, ezt azonban már nem élte meg.

Megyesi János 2020. december 14-én hétfőn került be a kecskeméti megyei kórházba. Az azt megelőző napokban többször is belázasodott, de nem akart kórházba menni, végül csak akkor kérte a feleségét, hogy hívja ki hozzá a háziorvost, amikor már köhögött, alig kapott levegőt és alig evett. Miután bevitték a kórházba, a családnak először azt mondták, hogy a tüdejére nem húzódott rá a betegség. Később mégis kétoldali tüdőgyulladás alakult ki nála, amit szív- és veseelégtelenség, majd vérmérgezés követett. Sokféle kezelést kapott, a tüdőgyulladásra antibiotikumot, a Covidra Favipiravirt, a veseelégtelenségre dialízist, ennek ellenére gyorsan romlott az állapota. Lánya, Nóra e-mailben kért hozzájárulást a kórháztól végső látogatásra, ahol akkor ez volt a protokoll. Erre azonban nem kapott választ, így nem tudott elbúcsúzni az édesapjától, aki december 19-én elhunyt.

• Név: Dr. Rózsa Mihály
• Életkor: 71 éves
• Lakhely: Budapest
• Foglalkozás: nyugalmazott katonatiszt, kandidátus
• Hobbi: olvasás, történelem, horgászat

Mihály hitt a katonaságban, amit erős, egységteremtő, segíteni tudó szervezetnek tartott. Nagyon érdekelte a történelem, érdeklődött a világ iránt. Nagyon szerette az unokáit, lánya szerint az élet minden területén lehetett számítani a segítségére. A szentendrei Duna-ág közelében nőtt fel.

Mihály betegsége náthaszerű tünetekkel kezdődött, amit hamarosan magas láz és hasmenés kísért. A háziorvos kezdetben csak reszelt almát javasolt a hasmenésre, a családtagok kérlelésére rendelt el tesztelést. Az orvos szerint a házhoz kért tesztre 3-5 napot kellett volna várni, így először egy távolabbi kórházba, majd – a családtagok többszöri telefonálására és kérlelésére – egy közelebbi szűrőbuszos gyorstesztelésre szerzett időpontot. Bár a teszt pozitív lett, a háziorvos még ekkor is csak a széntabletta és roboráló szedését javasolta. Mihály lánya szerint nem kaptak felvilágosítást a betegségről, és arról hogy például a véroxigénszintet figyelniük kellene. Mire Mihály bekerült a Péterfy kórházba, már súlyos kétoldali tüdőgyulladása volt és véroxigénszintje is nagyon alacsony volt. Itt az állapota rohamosan romlott, lélegeztetőgépre került, majd három hét után életét vesztette.

• Név: Szenoráczki Ferenc és Szenoráczki Ferencné, Jolán
• Életkor: Ferenc 73 éves, Jolán 75 éves
• Lakhely: Aszód
• Foglalkozás: nyugdíjasok, Jolán korábban egy gyárban dolgozott tekercselőként, Ferenc pedig egy öntödében
• Hobbi: barkácsolás, kertészkedés, keresztrejtvényfejtés, barátok

A Szenoráczki-házaspár lányukkal, Szilviával hármasban éltek Aszódon, ahol mindenki ismerte őket, közösségi emberek voltak. Szilviának két testvére van, akik szinte minden nap beugrottak hozzájuk, legalább egy kávéra.

Ferenc és Jolán 2020 október végén kaptak influenza-védőoltást. Három nappal később Ferenc belázasodott, de a háziorvos asszisztense megnyugtatta a családot, hogy ez valószínűleg csak az oltás mellékhatása. Két nappal később azonban feleségének is kaparni kezdett a torka, fájtak az ízületei, majd lányuknak is napokon keresztül tartó, hasogató fejfájása lett. Ferenc tüneteinek megjelenése után öt nappal tesztelték, de az eredményt napokig hiába várta a család. Eközben pedig mindhárman egyre rosszabbul lettek, egymást ápolták. Amikor Ferenc már nagyon fulladt és hányt is, újra mentőt hívtak hozzá, a gyorsteszt rögtön pozitív eredményt mutatott, és bevitték a kórházba. Bár felesége és lánya is nagyon rosszul érezte magát, a mentősök azt mondták nekik, hogy őket nem tesztelhetik, mert „nem hozzájuk hívták a mentőt.” Szilvia és édesanyja másnap kerültek ugyanabba a kórházba, ahol Ferenc feküdt. Míg Szilvia lassacskán jobban lett, szülei egyre rosszabbul: először édesapja, majd édesanyja került lélegeztetőgépre. Egy nap különbséggel haltak meg.

• Név: Sziver Jánosné, Katalin
• Életkor: 73 éves
• Lakhely: Budapest
• Foglalkozás: nyugdíjas, végzettsége szerint pék
• Hobbi: szeretett „csavarogni”: egyedül vagy unokájával sétálgatni, strandra menni

Lánya szerint nagyon életvidám volt, 65 évesen ment nyugdíjba, de még plusz öt évet ráhúzott a munkára: egy műanyagfeldolgozó-üzemben dolgozott, 12 órázott, nappali és éjszakai műszakban is. Angyalföldön lakott, lányának családjával egy fedél alatt. Amikor végleg nyugdíjba ment, azt mondta, ő átvállalja a teljes háztartást. Amíg a lánya és férje dolgozott, unokája pedig iskolában volt, addig ő bevásárolt, főzött, mosott. Hétvégente, amikor már a gázon volt az ebéd, gyakran mondta, hogy elmegy csavarogni: elsétált a Bazilika környékére vagy kiment a Kopaszi-gáthoz. Szerette nézni, hogy a Budapesten töltött gyerekkorához képest hogyan változik a város.

Március elején Katalin náthásnak érezte magát. A családja először azt hitte, hogy csak megfázott, amikor kabát nélkül ment el az unokájával sétálni. Akkor kezdtek izgulni, amikor a mindig életvidám, örökmozgó Katalin hirtelen gyengének és fáradékonynak érezte magát, egész nap csak feküdt és aludt. Nem akart orvoshoz fordulni, mert félt, hogy a „végén még kitalálják, hogy beteg”. A családja egy pénteki napon mentőt hívott hozzá, ekkor már alacsony véroxigénszintet mértek nála, beszállították a kórházba. Lánya, Györgyi minden nap beszélt vele telefonon, a kórházba kerülése utáni negyedik napon azonban nem tudta elérni – ekkor hívta fel a kórházat. “Szegény hölgy, kérdezte tőlem, hogy engem nem hívtak fel? Mondom nem, miért? Mert tegnap este fél 8-kor az anyukám meghalt. Erről engem meg elfelejtettek értesíteni” – mondta Györgyi, akinek azt mondták, hogy édesanyja adatai között az szerepelt, hogy a „hozzátartozó elérhetősége nem ismert”. Később azt is megtudta, hogy a kórház táviratban tervezte értesíteni a családot.

A koronavírus áldozatairól szóló összeállítás további részei:
12904. Ez az anyukám – A koronavírus áldozatainak el nem mondott története
Covid-naplók – Családtagok mesélnek azokról, akik hiányoznak

Ezt a cikket a Direkt36 írta.
Ha kíváncsi vagy a munkánkra, kattints ide!

• Szerzők: Matyasovszki Fanni, Szőke Dániel, Zöldi Blanka

Március 12-én, pénteken köhögéssel ébredt a törökbálinti óvoda egyik óvónője, Fórizsné Matuz Magdolna. Aznap Magyarországon épp újabb rekordot döntött a koronavírusos megbetegedések száma több mint 9000 új fertőzöttel, és ezzel a járvány legsúlyosabb, harmadik hulláma a csúcsához közeledett.

A reggeli gyengeség ellenére Magdolna fejében meg sem fordult, hogy otthon maradjon az érdi, napfényes családi házukban, ahol férjével és legkisebb lányával lakott. Az Operatív Törzs ekkor már lehetőség szerint otthoni munkavégzést javasolt, az óvodában azonban ügyelet még működött: kevesebb gyerekre kellett vigyázni, de délelőtt vagy délután Magdolna így is mindennap bejárt dolgozni. Az ötvenéves, a ruhái és kiegészítői összhangjára mindig figyelő óvónő egyébként sem volt beteges típus, szinte sosem ment táppénzre. Ő majd hatvanévesen is kúszik-mászik az ovisokkal, azt is fogja bírni – ezt gyakran mondta nevetve a saját, huszonéves gyerekeinek.

Végül azonban ez a péntek lett Magdolna utolsó munkanapja.

Egyre súlyosodó tüneteiről, amíg tudott, naplót írt, amelyet megosztott a férje által vezetett Érd-parkvárosi Baptista Gyülekezet tagjaival is. Pénteken munka után még elugrott a gyógyszertárba Salvus vízért, estére 38 fokra ment fel a láza, vasárnap pedig pozitív lett a koronavírus tesztje. Szerdára úgy tűnt, a favipiravir gyógyszertől javul az állapota. Egy héttel az első tünetei után is még csak egy tüdőröntgenre készült a törökbálinti tüdőgyógyintézetbe, de olyan súlyos gyulladást mutattak ki nála, hogy nem is engedték már haza. Hétfőn reggel került lélegeztetőgépre, aznap délután pedig már azt mondták telefonon a családjának, hogy Magdolna haldoklik, itt az idő elbúcsúzni tőle.

Az első tünetek megjelenése után épp 2 héttel, március 26-án, nem sokkal éjfél előtt hunyt el. Az országban aznap Magdolnán kívül 274-en haltak meg koronavírusban, a járvány kezdete óta pedig közel 30 ezren – lakosságarányosan a világon egyik legtöbben. Milyen emberek voltak ők? És mi történt velük az első tünetek megjelenésétől a halálukig? Az elmúlt hetekben olyan emberekkel beszélgettek a Direkt36 újságírói, akik a koronavírus következtében vesztették el egy szerettüket: szülőket, nagyszülőket, testvéreket, házastársakat, szerelmeket, barátokat. Ez az ő történetük.

Több mint húsz személyes sorsot osztottak meg velünk gyászoló családtagok, a koronavírus-járvány őszi és tavaszi hullámából, a fővárosból és vidéki településekről, krónikus betegséggel élő és korábban makkegészséges emberekről, idősebb és fiatalabb áldozatokról. Bármennyire különböznek is egymástól az egyes esetek, a betegség lefolyása során több család is hasonló nehézségekkel és a betegek ellátását nehezítő problémákkal szembesült. Visszatérő elem volt a beszámolóikban, hogy:

• az első tünetek megjelenésekor a háziorvost nehezen lehetett elérni,
• gyors tesztelés helyett gyakran szakszerűtlen tanácsokat kaptak a beteget,
• a kórházban fekvő családtag állapotáról nehéz volt információt szerezni,
• éa a vírushelyzet a halál utáni ügyintézést lelkileg és pénzügyileg is megterhelőbbé tette.

A koronavírusban elhunytak családtagjai közül sokakat nemcsak a hozzátartozójuk elvesztése, hanem annak módja keseríti el a mai napig. „Nem arról van szó, hogy nem tudunk megbirkózni azzal, hogy egy szerettünk betegségben hal meg” – mondta egyikük. „Ebben az a nagyon-nagyon fájó, hogy ez egy kibaszott értelmetlen halál."

Téves gyógymódok - Teszt helyett reszelt alma

Egy alig hatszáz lakosú, a román határ mellett fekvő kistelepülésen idén tavaszra már mindenki hozzászokott, hogy maszkban járjon a falu egyetlen közértjébe. Volt, aki még kesztyűt is húzott a vásárláshoz, kézfertőtlenítőt is használtak, mindez azonban nem akadályozta meg a koronavírus terjedését. „Szerintem a faluban olyan nem is volt, aki nem esett át a víruson” – mondta egy ötvenes évei elején járó nő, aki maga is többször gyengélkedett.

Először januárban fordult háziorvoshoz, aki a koronavírus megjelenése előtt hetente egyszer járt át a faluba a legközelebbi, 7 kilométerre lévő városból, azonban a járvány kitörése óta már csak telefonon rendel. A lázas nőnek januárban tesztet kért, ami negatív lett. Pár héttel később, februárban azonban a nő ismét rosszul lett, ekkor már elment a szaglása, és az ízeket sem érezte. A háziorvos akkor tüdőgyulladás elleni gyógyszert írt fel neki, tesztre nem küldte el. „Ha a januári teszt negatív lett, akkor a második is biztos az lenne” – mondta telefonon a nőnek, aki végül a szomszédasszonya tanácsait követve kúrálta magát:

„Azt mondta, ha úgysem érzed az ízét, most reszeld a tormát, aztán azt egyed” – mesélte a nő.

Bár nem tudják pontosan, kitől kapta el a vírust, rövidesen a nő bátyja is megbetegedett. Az 53 éves férfit mindenki ismerte a faluban, több mint tíz évig volt önkormányzati képviselő, polgárőrként dolgozott, állatokat is tartott. „Disznót vágott, rengeteget, mert igény az volt rá. Hentes nincs nálunk, a bátyám töltötte a kolbászt, tőle lehetett venni, a fél falu odajárt, cigány is, magyar is” – mesélte a nő. A férfi március első napján még dolgozott, másnapra viszont úgy elgyengült, hogy húga szerint a fejét sem tudta felemelni, és fulladt is. A kórházban kimutatták nála a vírusfertőzést, 13 napot töltött lélegeztetőgépen, majd március végén halt meg – ő lett a koronavírus első halálos áldozata a faluban.

Cikkünk megjelenése előtt telefonon kérdeztük meg a háziorvostól, februárban miért nem rendelt el tesztelést a koronavírusos tünetekkel hozzá forduló nőnek. „Az a nő nem szavahihető ember, ez nem így történt. De írjanak, amit akarnak” – mondta az orvos a Direkt36-nak. Két órával később azonban már hívott minket a nő, aki korábban megosztotta velünk a történetét: azt mondta, a háziorvos telefonált a falu polgármesterének, hogy ha az ő neve bármilyen cikkben megjelenik, otthagyja a praxisát. Mivel a nő fél, hogy a falu és a szomszédos települések orvos nélkül maradnak, nem írtuk le az érintettek nevét.

Ezt a cikket a Direkt36 írta.
Ha kíváncsi vagy a munkánkra, kattints ide!

Ennek a családnak a története azonban nem egyedülálló. A Direkt36-tal beszélgető családtagok túlnyomó többsége számos hasonló problémával találkozott a betegség kezdetén, amikor háziorvoshoz fordult. Míg a pandémia egyre növekvő terheket rótt a többszáz betöltetlen praxis miatt amúgy is túlterhelt háziorvosi szektorra, a hivatalos kormányzati ajánlás a koronavírus magyarországi megjelenése óta változatlan maradt: koronavírusos tünetek esetén a háziorvos telefonon keresendő, aki gyanú esetén tesztet rendel el. Azonban nemcsak a kisebb településeken, hanem nagyobb városokban lakók közül is többen arról számoltak be a Direkt36-nak, hogy a háziorvosukat egyáltalán nem tudták elérni. Azok közül pedig, akiknek sikerült, többen nem megfelelő tanácsokat kaptak a koronavírus kezelésére, vagy csak későn, esetleg magánúton tudtak tesztelést intézni.

Egy Budapest belvárosában élő, 71 éves férfinak például a hasmenéssel is járó koronavírusos tüneteire kezdetben csak reszelt almát javasolt a háziorvosa. Az orvos szerint a házhoz kért tesztre 3-5 napot kellett volna várni, végül azonban a családtagok többszöri telefonálására és kérlelésére sikerült egy szűrőbuszos gyorstesztelésre időpontot szereznie. Bár a teszt pozitív lett, a háziorvos még ekkor is csak széntabletta szedését javasolta, és azt, hogy a koronavírus elleni gyógyszerrel várjanak még. Másnapra azonban olyan rosszul lett a férfi, hogy mentőt kellett hozzá hívni, a háziorvost pedig ekkor már egyáltalán nem tudták elérni a családtagok.

A betegek halálával végződtek azok az esetek is, amikor minden végtagban hasogató izomfájdalomra egyszerű fájdalomcsillapítót, és amikor fáradékonyságra energiaitalt javasolt a háziorvos. Amikor pedig az 57 éves Klecska Ernő tavaly novemberben belázasodott, a háziorvosa azt ajánlotta, hogy maradjon otthon, és figyelje a tüneteket.

„Annyit mondott az orvos, hogy felesleges tesztelni, mert mire megjön az eredmény, úgyis meggyógyul. Ha mégis rosszabbul lenne, akkor menjen a kórházba” – mondta Hankó Zsuzsanna, Ernő egyik barátja. Zsuzsanna rendkívül szabálykövető emberként mesélt Ernőről, aki megbízott orvosa tanácsában is. Amikor azonban már olyan rosszul érezte magát, hogy bement a kórházba, pár napon belül összeomlott a keringése. „Az nem egzakt, hogy az ember maga állapítsa meg, mikor szorul ellátásra” – mondta Zsuzsanna, aki úgy érezte, hogy magukra lettek hagyva.

Az érdi óvónő, Magdolna és családja az első tünetek megjelenése után igyekezett minél gyorsabban cselekedni, és mindent megmozgatni a gyógyulás érdekében – náluk a március 15-i hosszú hétvége nehezítette a helyzetet. Az első tünetek megjelenésének napján, péntek délután már hiába próbálták keresni a háziorvost, csak az asszisztensét érték el Facebookon, aki az érdi ügyeletre irányította őket. Az ügyeleten azonban nem tudtak tesztet kérni, mivel „a gépben nincsen ehhez formanyomtatvány” – mesélte Magdolna lánya, Boglárka. „Akkor mondtuk, hogy akkor inkább legyen a magánteszt, 18 500 forint, drága, de inkább elmentünk oda vasárnap délelőtt, hogy ha kell, minél előbb megkaphassa a favipiravirt.” Az érdi ügyelet azt mondta a Direkt36-nak, tesztet csak a háziorvos tudott volna kérni.

Végül már a pozitív teszt birtokában, kedden jutott el Magdolna a háziorvoshoz, aki még akkor is csak annyit tanácsolt, hogy szedjen be két darab fájdalomcsillapítót.

„Anyukám kérdezett rá, hogy nem lehetne inkább a koronavírus elleni gyógyszert felírni? Ezen a szinten, mármint ezen a szinten is, nagyon elcsúszik a dolog” – mondta Boglárka.

Végül sikerült felíratni a háziorvossal a favipiravirt, amelyet Magdolna kedden kezdett szedni, miközben a hét hátralévő részében a családtagjai az interneten és egészségügyben dolgozó ismerősöktől igyekeztek tájékozódni. Mindent megpróbáltak, amit otthon meg tudtak tenni. Magdolna vérének oxigéntelítettségét például először egy telefonos alkalmazással próbálták mérni, később egy barátjuktól kölcsönkaptak egy komolyabb pulzoximétert is.

Tavaly novemberben ezt az eszközt ajánlotta Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora a tünetek otthoni megfigyelésre: ha az érték kilencven százalék fölött marad, akkor „nagy valószínűséggel nagy baj nincsen” – mondta Merkely. Megdolnáék folyamatosan figyelték, csökken-e annyira az oxigénszint, hogy kórházba kelljen menni, egy ismerősük pedig már péntekre tüdőröntgent is tudott foglalni. Boglárka szerint „óriási szerencse”, hogy ilyen sok segítséget kaptak, de ő azóta is tépelődik: mit tehettek volna máshogy, amivel megmenthették volna édesanyja életét?

Bizonytalanság – Csak csöngött, csöngött a kórházi telefon

Fehérné Láczai Erzsébet tavaly októberben minden este rettegve ült a telefonhoz. 23 napon keresztül ugyanabban az időpontban, este 5 órakor tárcsázta a Dél-pesti Centrumkórház számát, ahol a férje mélyaltatásban, lélegeztetőgépen feküdt.

„A miénk egy késői szerelem. Sokat keresgéltünk, de mindketten rögtön éreztük, amikor megtaláltuk egymást” – mondta Erzsébet, aki 39 éves volt, amikor megismerkedett férjével, egy év múlva pedig egy fiuk is született, aki most 15 éves. Nagyon szeretik a természetet, rengeteget jártak hármasban kirándulni, horgászni. Erzsébet férje tavaly szeptember végén, egy hétvégi horgászat után kezdett derékfájásra panaszkodni – azt hitték, csak megfázott. Pár nappal később azonban, amikor reggel kiment a 18. kerületi házuk fürdőszobájába, összecsuklott a gyengeségtől. Erzsébet nagyon megijedt, alig tudta a férjét felemelni a földről és elvinni az ágyig. Nem várták meg a háziorvos délutáni rendelését, hanem azonnal mentőt hívtak. „Délután még saját lábán tudott kibattyogni a mentőhöz” – mondta Erzsébet. Akkor látta utoljára a férjét.

Az elkövetkező néhány napban még tudtak beszélni, viszont miután a férje intenzívre került, Erzsébet csak a kórház információs vonalát tudta hívni. „Rettegtem. Egyrészt azért, hogy mit fognak mondani, másrészt azért, hogy egyáltalán felveszik-e. És csak csöngött, csöngött, csöngött... közben mindig néztem az órát, ahogy vészesen közelített a 6 órához” – idézte fel élete egyik legnehezebb időszakát Erzsébet, akinek az osztályon fekvő többi beteg hozzátartozóihoz hasonlóan minden nap mindössze ez az 5 és 6 óra közötti hatvan perc állt rendelkezésére, hogy valamit megtudhasson a férje állapotáról.

„Vagy sikerült beszélnem orvossal, vagy egyszerűen nem. Az, hogy két szót mondott vagy három mondatot, attól függött, hogy melyik orvos jött oda a telefonhoz és mennyi ideje volt. Kétszer próbáltam délelőtt telefonálni, de mindkétszer csak üvöltve közölték, hogy a hozzátartozóknak meg van szabva, hogy csak délután telefonálhatnak, és lecsapták a kagylót” – mondta Erzsébet.

Bár a fertőzöttek különböző tünetekkel és különböző állapotban kerülnek az egészségügyi intézményekbe, az elhunytak hozzátartozóinak beszámolóiból az derül ki, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt nagyon hasonló utat jártak végig a kórházban: az első tüdőröntgentől a Covid-osztályon keresztül, a különböző enyhébb, majd komolyabb légzéssegítő eszközök alkalmazásától az intenzív osztályig.

A hozzátartozók szemszögéből pedig két, nagyon különböző szakasza volt a kórházi tartózkodásnak. A Covid-osztályon, még ha maszkon keresztül kap is oxigént a beteg, általában még közvetlenül, mobiltelefonon, interneten tud kommunikálni a hozzátartozóival. Miután azonban az intenzív osztályra kerül, már a kórházi dolgozókon múlik, hogy a családtagok mennyit tudnak meg a beteg állapotáról.

A Direkt36-tal beszélgető hozzátartozók nagy többsége szerint ekkor a betegség miatti aggodalmaikat csak még inkább fokozta a bizonytalanság és információhiány. (A tájékoztatási protokoll nem egységes, egyes kórházakban a telefonálásra hosszabb, máshol rövidebb idő áll a rendelkezésre, de van olyan intézmény is, ahol azt kérik, inkább e-mailen érdeklődjön a család).

Több esetben előfordult, hogy az érdeklődő család kulcsfontosságú kérdésekre sem kapott választ. Van, akinek máig nem sikerült megtudnia, hogy októberben elhunyt nagyapját lélegeztetőgépre tették-e vagy sem. Más pedig hónapokon keresztül e-mailezett és telefonálgatott egy zárójelentésért, amiből utólag ki tudja olvasni, pontosan mi történt a feleségével a halála előtti napokban.

Többen arról is beszámoltak, hogy hozzátartozójuk valószínűleg a kórházban kaphatta el a vírust. Erre gyanakszik például Gyuricza Éva, aki éveken keresztül otthon gondoskodott 83 éves, 2017 óta demenciával élő édesanyjáról. „Unokázott, keresztrejtvényt fejtett, imádta a csokit meg a hülye mulatós zenét. Meg iszonyatosan bírta a drag queen műsorokat is, szerintem ő volt az egyik legelfogadóbb kis nénike a világon” – mesélte róla nevetve Éva.

Tavaly júniusra azonban már nem tudták otthon ellátni az édesanyját, és egy budapesti idősotthonba költöztették. Itt ugyan korábban voltak megbetegedések, de az édesanyja nem fertőződött meg. Amikor januárban mellkasi fájdalmak miatt a Szent Margit Kórházba szállították az idős asszonyt, akkor épp egyetlen pozitív eset sem volt az idősotthonban. Miután az állapota javult, Éva szerette volna meglátogatni még mielőtt visszaszállítják az idősotthonba, hiszen már nagyon megviselte őket a hónapok óta tartó látogatási tilalom. Ehhez kétszer tesztelték az édesanyját – az első még negatív lett, pár nappal később a második azonban már pozitív, ezért áthelyezték a Covid-osztályra.

Éva így végül csak két héttel később láthatta viszont az édesanyját, de akkorra már annyira leromlott az állapota, hogy csak elbúcsúzni mehetett a kórházba. „A Margitnak az elfekvője volt átalakítva Covid-osztállyá. Amikor bementem anyukámhoz, csak egy etetőszonda volt az orrába dugva. Olyan volt ez az egész, mintha azt mondták volna, hogy 83 éves, előrehaladott demens, más alapbetegségei is vannak, hagyjuk ezt az egészet” – mondta Éva ingerülten, majd sorolta, hogy a tapasztalata szerint milyen egészségügyi előírásokat nem tartottak be a kórházban: „covidos idős nénit hoz a mentős, a védőruhája hátul szanaszét van szakadva. Sőt van, akin kesztyű sincs.” A Szent Margit Kórházat kerestük az Éva által tapasztaltakkal kapcsolatban, de a kórház nem válaszolt a Direkt36 kérdéseire.

Magdolna családjának sem voltak maradéktalanul jó tapasztalatai. Az óvónőt a tüdőröntgenét követően a törökbálinti szanatóriumban tartották. Két nappal később dél körül, amikor a férje kérdezte, hogy van, csak annyit írt neki vissza, hogy „küszködik a levegőért” – erre a férje felhívta az orvost, hogy esetleg tudnának-e neki oxigénmaszkot adni. „Közben a nővérek meg leszidták anyát, hogy miért a férjét hívogatja, miért nem nekik szól” – mondta Boglárka, akit azonban ennél is jobban bánt egy orvos későbbi megjegyzése:

„Azt mondta, hogy azt látta, anyában nincs élni akarás, nincs kurázsi, hogy veszi le magáról a maszkot. Egy honvédkórházas ismerősöm meg azt mondta, hogy ez egy olyan állapot, hogy az agyába nem jutott elég oxigén, a maszkkal meg kell tanulni lélegezni. Nem direkt vehette le a maszkot, mert nem akart meghalni.”

Több családtag azonban kiemelte azt is, hogy az egészségügyi dolgozók a leterheltség ellenére igyekeztek mindent megtenni a hozzátartozóikért, és emberségesek maradni a nehéz helyzetben is. Van, aki például hálával emlékszik vissza arra az orvosra, aki a nagy rohanás közepette időt szánt rá, hogy segítsen a már nagyon rossz állapotban lévő édesapjának felvenni a mobiltelefont, hogy még utoljára beszélni tudjanak.

Utolsó látogatás – Ha védőruhában sírsz, levegőt se kapsz

Március 22-én délután Magdolna férje és három gyereke együtt érkeztek a Korányi Pulmonológiai Intézetbe. Az óvónőt aznap reggel szállították át ebbe a kórházba, a családot pedig több orvos ismerős is azzal bátorította, hogy ez egy nagyon jó intézmény, Magdolna „a lehető legjobb helyre került.” Alig töltött azonban pár órát a lélegeztetőgépen, a család megdöbbentő híreket kapott a kórházból: a nő haldoklik, menjenek elbúcsúzni.

„Be kellett teljesen öltözni, remegett a kezem, nem is értettem, hogy mit magyaráznak, hogy mit csináljak, hogy én ne fertőződjek meg. Ebben a védőruhában, ha sír az ember, levegőt sem kap” – emlékezett vissza az utolsó látogatásra Boglárka.

„Saját anyukámat így látni, lélegeztetőgépen, egyszerűen borzasztó. Erre nem lehet felkészülni, a filmekben egyáltalán nem ilyen.”

A családtagok külön-külön mehettek be elbúcsúzni Magdolnától, aki egy háromágyas szobában feküdt. Egyetlen szobatársa volt, egy férfi, aki még csak oxigénmaszkban volt. „Szegény férfinak pont akkor kellett nagyvécéznie, amikor én bementem anyához elbúcsúzni. Mondták neki, hogy nem mehet ki a mosdóba, mert akkor leesik az oxigénszintje, muszáj ágytálba. Akkor én inkább kijöttem, a családból így én voltam bent nála a legkevesebbet” – mondta Boglárka, akinek végül 4-5 perce volt elbúcsúzni az édesanyjától.

Voltak olyan hozzátartozók azonban, akik ennyi lehetőséget sem kaptak. Müller Cecília tisztifőorvos egy 2020 novemberében küldött körlevelében elismerte, hogy „az elmúlt időszakban (...) a betegek kapcsolattartási jogának korlátozása számos panaszt okozott”, és egyben felhívta a kórházakat, hogy a Covid-osztályokon a látogatási tilalom ellenére is tegyék lehetővé a kapcsolattartást és azt, hogy a közvetlen hozzátartozó a haldokló beteg mellett lehessen. Forrásaink történeteiből úgy tűnik, hogy egyes intézményekben hetekkel, hónapokkal Müller novemberi levelét követően is voltak problémák a rendkívüli látogatás biztosításával.

Megyesi Nóra tavaly decemberben akarta meglátogatni édesapját a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházban, de erre végül sosem kerülhetett sor. A 76 éves János Nagykőrösön élt feleségével, akit tavaly augusztusban egy ismeretlen eredetű betegség döntött le a lábáról: három hónap alatt harminc kilót fogyott, a családja pedig attól tartott, hogy hasnyálmirigy rákja van. János hónapokon keresztül ápolta a feleségét, izgult érte, közben pedig ő maga is be-belázasodott. Arról azonban hallani sem akart, hogy ő orvoshoz menjen, erősködött, hogy nem beteg.

„Mindig nagyon aktív volt, mindig mindent megoldott. Amióta meghalt, olyan, mintha sorban minden tönkremenne a házban: elromlott a bojler, valami lecsapta az elektromos vezetékeket, egymás után égnek ki az égők. Valószínűleg mindez akkor is volt, amikor élt, csak mielőtt mi észrevettük volna a gondot, ő már elrendezte” – mesélte Nóra, aki akkor szembesült vele, hogy édesapja rossz állapotban van, amikor tavaly Mikuláskor látogatóba vitte két kislányát a nagyszülőkhöz. Édesapja akkor sem akart tudomást venni a magas lázáról, megvárta, amíg az unokái elalszanak, hogy az ablakba készíthesse a Mikulás-csomagot.

Csak december 14-én, hétfőn reggel ébredt olyan rosszulléttel, hogy kérte a feleségét, hívják a háziorvost. Az orvos pedig egy otthoni vizsgálat után rögtön hívta a mentőket. A kórházban olyan rohamosan romlott János állapota, hogy Nórának már péntek délután azt javasolta egy ott dolgozó orvos, hogy kérjenek rendkívüli látogatást: írjanak egy kérvényt az osztályvezető főorvosnak. Nóra csodálkozott ezen a bürokratikus eljáráson, de azt mondták neki, ez a kórház szabályzata.

„Azonnal megírtam az emailt, pénteken 13 óra 11 perckor, és a mai napig nem kaptam rá választ. És apukám másnap délelőtt meghalt. Hogy lehet, hogy valaki nem olvassa az emailjét péntek délután, és emberek ezért lemaradnak az életük legfontosabb pillanatairól?”

Másokat viszont egyáltalán nem értesítettek arról, hogy a hozzátartozójuk haldoklik – sőt, volt olyan is, akit a halál tényéről sem tájékoztattak. Erzsébet, aki októberben minden délután 5-kor telefonon érdeklődött a Dél-pesti Centrumkórházban fekvő férjéről, három héten keresztül mindig hasonló információkat kapott: férje állapota súlyos, nincs sok változás. Október 29-én azonban, amikor Erzsébet telefonált, csak zavart csönd fogadta a telefonban. „A nővérke, aki felvette, egy kis türelmet kért, és olyan 5 percre elment. Ott ültem a telefon mellett a gyerekkel, vártuk, hogy mit mondanak. Visszajött a hölgy, és teljesen zavartan közölte, hogy nagyon sajnálja, de az úriember délelőtt elhunyt” – mesélte Erzsébet, és zokogva folytatta: állítólag azért nem hívták előbb, mert azt hitték, az elhunytnak „nincs hozzátartozója.”

A Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház és a Dél-pesti Centrumkórház nem válaszolt a Direkt36 kérdéseire.

Méltatlan búcsú – Két fekete zsákban, légmentesen

Húsvét vasárnapján a székesfehérvári kórház intenzív osztálya előtt várakozott a 30 éves Tilai Janka. A négy nappal korábban elhunyt édesapja zárójelentéséért jött. Az összekötő hídról, ahol sokadmagával állt, épp lelátott a kórház egyik alsóbb szintjére: ott tömött sorban kígyóztak az emberek, egyesek „tiszta feketében”, mások csomagokkal. „El kellett telnie néhány percnek, mire rájöttem, hogy az lehet a patológia. Olyan, mintha fagyiért állnál sorba, valami szörnyű. Ha én azt nem látom, nem hiszem el. Hogy mennyire természetes lett a halál” – mondta.

Janka édesapja nagyon szegény családból származott, lánya szerint ezért is dolgozott sokat: bizonyítási vágy volt benne, és sosem akarta, hogy a családja olyan szegénységben éljen, mint amilyet ő gyerekkorában megtapasztalt. Főállásban az érdi szemeteseknél volt sofőr, emellett állattenyésztéssel, földműveléssel is foglalkozott. Tavaly vett egy új traktort, amire nagyon büszke volt. Idén decemberre, a hatvanadik születésnapjára nagy meglepetéssel készült a család: „Nagyon szerette Rúzsa Magdit, mindig az üvöltött a kukásautóban meg a traktorban. Őt akartuk meghívni, hogy énekeljen el öt számot, már a menedzserével is egyeztettünk” – mesélte Janka.

Édesapja azonban március elején erős derékfájdalommal, légzési nehézségekkel került be a kórházba, április elsejére elvitte a vírus. A halált követő ügyintézés és a temetés szervezése Janka elmondása szerint viszonylag zökkenőmentesen zajlott le, csak „egy kis papírkeveredés volt, mert apukámnak olyan egyszerű magyar neve van, hogy Kovács János.”

Martonvásáron ugyanis, ahol Janka édesapja élt, lakott egy másik Kovács János is, aki nem sokkal később szintén meghalt. Janka édesapjának igazolásait pedig nem a saját, hanem a másik Kovács János adataival adták ki a kórházban. „Akkor megfordult bennem, hogy jó, de vajon a patológián és a lábcédulán megfelelő adatok szerepelnek-e. De aztán megnyugtattak, hogy az rendben volt – azt hiszem, az én apukám került végül az urnába” – mondta Janka. A kórház nem válaszolt a Direkt36 kérdéseire.

Családtagok beszámolói szerint a járványhelyzet a halál utáni ügyintézést és a temetés szervezését mind lelkileg, mind pénzügyileg megterhelőbbé tette. Többeknek a patológián és a temetkezési vállalatoknál történő hosszú várakozás nehezítette a gyászt, mások pedig úgy érezték, a fertőzésveszély miatt nem búcsúzhattak el méltóképp a szerettüktől.

Erről számolt be Nóra, aki édesapja halálát követően az édesanyjával és két lányával ment be a patológiára, vitték a férfi öltönyét is.

“Mindenki, anyukám is, én is, a kislányaim is írtak levelet a papának, és betettük az öltönye zsebébe, hogy majd magával vihesse. Mint kiderült, feleslegesen, a patológián ugyanis közölték, hogy nem lehet sem megnézni, sem felöltöztetni, két darab fekete zsákban van, légmentesen lezárva. És akkor rákérdeztem, hogy meztelenül van a zsákban? És azt mondták, hogy igen. A végtisztességet sem adhattuk meg neki.”

Az elhunytak személyes tárgyaiért a családtagoknak kell bemenniük a kórházba, azonban a fertőzésveszély idején ez nem olyan egyszerű feladat. Volt olyan hozzátartozó, akinek az aktuális járványügyi szabályok szerint épp karanténban kellett volna lennie, ezt azonban nem rendelte el számára senki, és ehelyett ő maga vitte haza a BKV-n elhunyt édesanyja holmiját a fertőző osztályról. Egy másik családtag azt az útmutatást kapta, hogy a fertőzésveszély miatt az elhunyt tárgyaihoz két hétig nem szabad hozzányúlni. Ez azonban szerinte betarthatatlan kérés, mert a családtagokra a halál után hosszú ügyintézés vár, több szervet is értesíteni kell az anyakönyvvezetőtől a nyugdíjintézetig – ehhez pedig szükség van az elhunyt irataira.

“Mindenhol csak a papír és a papír, semmi rugalmasság. Bekérnek valamit az egyik helyen, majd utána szóvá teszik a másik helyen, hogy miért nem fénymásoltattam le az anyukám lakcímkártyáját. Volt egy olyan pont, amikor már annyira belefáradtunk ebbe a húgommal, hogy azt mondta, még egy ilyen, és inkább elszórjuk a Balatonba az anyut” – mondta Donászy Judit, aki tavaly decemberben vesztette el édesanyját.

Judit és családja végül a Fiumei úti temetőben tartották a szertartást, amelynek az összköltsége közel egymillió forint volt – Judit szerint azért, mert kaotikus volt a rendszer, és a lakhelyükön, Veszprémben, aztán Budapesten is kellett fizetniük. Judit és más elhunytak hozzátartozói is kiemelték, hogy különféle extra költségekkel kellett számolniuk azért, mert az áldozat covidos volt. Volt, akitől 10 ezer forint „fertőző felárat” kértek, és 6 ezer forintot kellett kifizetnie a szállító koporsóra terített „pandémiás lepedő”-ért, más temetkezési vállalat pedig többezer forintot számolt fel a halottszállítóik védőfelszereléséért, holott csak egy-egy sebészi maszk volt rajtuk.

Gyuricza Évának nemcsak a külön Covid szállító zsákért kellett 4000 forintot fizetnie, hanem a kórházban összesen plusz 16 ezer forint tárolási-hűtési díjat is felszámoltak neki, pusztán azért, mert nem tudta rögtön eltemettetni az édesanyját. „És tudod mi a legrosszabb?” - kérdezi Éva.

„Ne érts félre, nem a pénz. Hanem hogy amikor felkérek egy temetkezési céget, hogy intézzék anyukám hamvasztását, akkor azt látom, hogy náluk a halottak ott vannak egymás után felírva egy kockás papírra. Amin az én anyukám a 12904. halott.”

Sok családtagot az viselt meg a legjobban, hogy szeretteiket számadatként kezelik. Volt, aki inkább meg sem merte nézni a koronavirus.gov.hu-n található, elhunytakat felsoroló listát, más pedig az életkor és alapbetegség alapján nem is találta meg a hozzátartozóját a felsorolásban.

„Mi lenne, ha minden egyes adat, szám mellett, amik embereket jelentenek, lenne egy kép is? Mi lenne, ha a kép mellett a szeretett személyről rá jellemző dolgokat is megtudnál?” – írta a Facebookra Magdolna lánya, Boglárka egy közös fényképük mellé, két nappal azután, hogy a család bement a kórházba elbúcsúzni. Magdolna ekkor még mindig lélegeztetőgépen volt, nagyon súlyos állapotban.

„Az én anyukám szinte sosem ment táppénzre, sosem betegeskedett. Óvónő, aki nagyon szereti a gyerekeket. Már van két unokája is, fiatalon lett nagymama. Mit mondhatnék még róla? Sosem szeret egyedül lenni, a minőségi idő a szeretetnyelve. Szeret turkálóba járni, szereti a romantikus filmeket. Sokszor engem kérdeztek apával, hogy milyen filmet nézzenek a moziban. Szereti a gyerekeit. Hárman vagyunk összesen. Nagyon szereti a férjét. Szeretne elutazni újra Balatonföldvárra, ahol annyiszor nyaraltunk kiskoromban. (...) Nagyon szeretlek drága édesanyám, és nagyon várunk haza!” – írta Boglárka.

Két nap múlva, utolsó mondatként, már csak édesanyja halálhírét adta hozzá a bejegyzéshez.

Képgaléria: Ők vannak a Covid-statisztika mögött

Ezt a cikket a Direkt36 írta.
Ha kíváncsi vagy a munkánkra, kattints ide!

Három család tagjai ültek le a kamera elé egy érdi, egy nagykőrösi és egy aszódi házban. Azokról beszéltek a Direkt36-nak, akik hiányoznak az otthonukból: a koronavírus miatt elvesztett szüleikről.

• Panni és Dániel édesanyja, Fórizsné Matuz Magdolna a törökbálinti óvodában volt óvónő. Szerette a romantikus filmeket, imádott turkálókban vásárolni. Az ötvenéves Magdolnát gyerekei nem féltették a vírustól, mert sem idős, sem krónikus beteg nem volt: sosem ment táppénzre, és úgy tervezte, majd 60 évesen is csúszik-mászik az ovisokkal.
• Nóra és Erika édesapja, Megyesi János Nagykőrösön élt. Nyugdíj előtt biztosítási szakértő volt, de nagyon szeretett a ház mögötti asztalos műhelyében is dolgozni. A kórházban olyan gyorsan romlott az állapota, hogy az orvosok lemondtak róla azelőtt, hogy intenzív osztályra került volna. Lányai e-mailen kértek lehetőséget az utolsó látogatásra, amire a mai napig nem kaptak választ.
• Szenoráczki Szilvia édesanyjával és édesapjával, Jolánnal és Ferenccel élt az aszódi házukban. Szerettek közösen barkácsolni, kertészkedni, igazi közösségi emberek voltak. Mindhárman elkapták a vírust, és egyszerre kerültek kórházba. Míg Szilvia lassacskán jobban lett, szülei egyre rosszabbul: először édesapja, majd édesanyja került lélegeztetőgépre. Egy nap különbséggel haltak meg.

A koronavírus áldozatairól szóló összeállítás további részei:
12904. Ez az anyukám – A koronavírus áldozatainak el nem mondott története
Ők vannak a Covid-statisztika mögött - Képgaléria

Az idősotthonokról sok szó esett a koronavírus miatt, de több tízezren - főleg fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek - laknak más szociális intézményekben. Ők szintén veszélyeztettek - részben az eleve rossz körülmények miatt, részben azért, mert a problémáik alig láthatók.

A fideszes Bánki Eriknek van egy csomó birtoka Magyarországon, de most megtaláltuk eddig rejtve maradt erdélyi földjeit is, amelyeket egy óriási beruházához vásárolt. Az nem világos, hogy mindezt miből tudta kifizetni. Szerinte hitelből, de nem minden hitelezője nevére emlékszik már.

Lionel Messi offshore cégéről is előkerültek új részletek az újabb Panama-iratokban, amelyekből kiderül az is, hogyan zajlottak a botrány középpontjában álló ügyvédi iroda végnapjai. „Kibaszott amatőröknek tűnünk” - írta nekik az egyik partnerük.

Bár Orbán nagyon csodálja Trumpot, közben az amerikaiak egyre dühösebbek a magyar kormányra a magyar útlevelekkel való csalások miatt. Már ideiglenes státuszba tették Magyarországot a vízummentességi programban, és jöhetnek keményebb lépések is - derítette ki a Direkt36 és a Washington Post.

A Paradise Papersként hívott kiszivárogtatásban kiderülnek részletek Donald Trump embereinek offshore üzleteiről, de vannak információk a liberálisok kedvencének, Justin Trudeau kanadai kormányfőnek az adománygyűjtőjéről is. Emellett fény derül rocksztárok, vallási vezetők és óriáscégek titkos ügyleteire is.