Különböző családmodellek Nyúléknál

A Könyvfesztivál hetében az Év Gyerekkönyve Díj zsűrijének ajánlataiból válogatunk. Elsőkönyves kategóriában került shortlistre a Gesztenye úti mesék sorozat első kötete. A kiadó szerint a könyvsorozat célja, hogy különböző családmodelleket mutasson be, az utcában élő állatcsaládok történetein keresztül. „A mesék hétköznapi helyzetekből indulnak: ismerős szituációk, apró konfliktusok – amelyek bármelyik gyerekkel megtörténhetnek. Nincsenek tündérek vagy varázslat, és a szereplők sem különleges képességekkel oldják meg a helyzeteket” – írják.

A Nyúlék című kötetben Sándor Petra egy nagycsalád mindennapjaiba enged betekintést. Az alábbi részletben a testvérek segíteni próbálnak fáradt édesanyjuknak.

A mosókonyha a ház legvégén volt a kamra mögött. Kopottas csempéje, itt-ott felváló padlója alig látszott a közepén álló hatalmas szennyeskupactól. A ruhák szinte örömtáncot lejtve ugrottak be a mosógépbe. Azonban hamar kiderült, hogy a mosás nem is olyan egyszerű dolog.

És most hogyan tovább? – tárta szét karját Boldi – Én nem tudom, mit jelentenek ezek a gombok.

Beni? – Bori úgy nézett öccsére, mintha legalábbis egy mosodai dolgozó állna mellette.

Szerintem ez a virágos program az – tekerte el a gombot egy határozott mozdulattal – Láttam már, hogy Anya is ide tekeri.

Persze Beni közel sem volt biztos a dolgában. De nem mondhatta, hogy fogalma sincs, mikor végre bevették a nagyok közé.

Már csak a mosószer hiányzik - nyitotta ki az adagoló fiókot és tovább leplezve tudatlanságát magabiztosan hozzátette: Mindhárom rekeszbe különböző mosószer kell.

Legyen ez az egyik – szagolt bele Boldizsár az egyik nagy kék flakonba – Ennek olyan a szaga, mint apa büdös zoknijának.

Szerintem ez a rózsaszín legyen a másik – mondta Bori – erre rá is van írva, hogy mosószer.

Már csak a harmadik összetevő hiányzott és Benin volt a sor, hogy válasszon. Ekkor megpillantotta kedvenc kacsás habfürdőjét.

Egy kis hab nem árthat, ugye? – mondta kuncogva és egy jó nagy adagot löttyintett a szerből.

A mosás elkezdődött. A testvérek elégedetten nyugtázták, hogy ők bizony már ehhez is értenek. Nem volt más hátra, mint megvárni, hogy lejárjon a mosás.

- Addig pont belefér egy jó film. Valami nagyoknak való – mondta Boldi – Beni, te is csatlakozol?

Beni kihúzta magát és boldogan bólogatott. Hát végre megtörtént. Végre ő is igazán nagy lett. Talán jövőre már táborozni is elengedik? Vagy egyedül járhat biciklivel az óvodába? Ki tudja mit hoz a jövő. Álmodozását Berci érkezése szakította félbe.

Hó! Esik a hó! – kiabálta.

És nem is tévedett olyan sokat. Hirtelen az egész mosókonyhában hatalmas pelyhekben hullani kezdett: A HAB!

A mosógép olyan hangosan pöfögött és morgott, mint Apa piros teherautója. Közben ontotta magából a habot, ami lassan hófehérré változtatta az egész szürke, kopott mosókonyhát.

Boldi a gép felé indult, hogy kikapcsolja, de félúton elcsúszott. Bori is ugyanígy járt. Akkorát esett, hogy a föld is beleremegett. Beni hirtelen nagynak, erősnek és legyőzhetetlennek érezte magát.

Majd én. Fogjátok a szemüvegem! – indult el a lehetetlennek tűnő küldetésre.
De hiába jutott el a gépig, az valahogy nem akart engedelmeskedni. Minden gombnyomásra csak egy fülsüketítő visítás volt a válasz. A hab pedig csak jött és jött.
Berci hógolyózást imitált. Boldi habszakállával a Télapót utánozta. Bori pedig hóangyalt készített a padlón fekve. Csak a kacagása hallatszott ki a habfelhő alól. Beni még mindig próbálta megállítani a gépet, de nem sikerült.

Miért nem működik a gomb? – kérdezte kétségbeesetten.

Gyerekzár van rajta – szólalt meg mérgesen Apa az ajtóból, de ahogy ezt kimondta, kitört belőle a nevetés.

Nagy nehezen elcsúszkált a mosógépig és leállította a megvadult masinát. A mosókonyha fehérebb volt, mint a Gesztenye út télen.

Placcs! - váratlanul egy nagy adag hab landolt Apa fején.

Na de őt sem kellett félteni, hamar leterítette a támadót. Hatalmas habcsata kerekedett. A nyuszik ugráltak, csúszkáltak, tetőtől talpig habosak voltak. S közben olyan hangosan nevettek, hogy még Anya is meghallotta az emeleten.

Hát itt meg mi történt? - kérdezte Anya lesápadva. Arca épp olyan fehér lett, mint a padlón úszó habtenger.

Csak segíteni akartunk - mondta Bori bűnbánóan.

Sajnálom! - csatlakozott Boldi.

Az én hibám, az egész az én ötletem volt - mondta Beni lekonyult füllel - Az történt, hogy…

De mire belekezdhetett volna, egy éles hang szakította félbe a vallomást.

A Baba kacagott. Olyan angyalian, olyan édesen, ahogyan csak kisbabák tudnak. A sok nyűgös nap és álmatlan éjszaka után, végre igazi öröm ült az arcán. Szeme csillogott, ahogy testvéreire nézett. Az éjszaka is sokkal nyugodtabban telt.

Nyúlék persze napokig emlegették a történteket. Ha valaki száját elhagyta a mosás vagy a hab szó, a Baba rögtön tapsolni kezdett. Anya sem haragudott. Neki ez volt a legnagyobb segítség. De abban mind egyetértettek, hogy a mosás maradjon csak Anya dolga.

Itt a mese vége, a kiadó a Tintaerdő.

Korábbi meserészletek:

• Návai Péter: Jöttünk, láttunk, maradunk!, Pagony
• Formanek Zsuzsanna, Nattán-Angeli Nóra: Születésmese, Scolar
• Nora és a Káosztérkép, a fordító Kalapos Éva Veronika, Lampion
• dr. Gács Zsófia, Magyar Emma, Tarr Zsófia: Ezentúl, Csimota
• Vészits Andrea: Ábris és az azúrkék patkány, Pagony
• Győri Katalin: Nem festek álmokat, Móra
• Állatos áhítatok – 75 lakó Nóé bárkájából, Luther
• Barker Karcsi színre lép, és ott is marad, Pagony
• Juhász Kristóf: Országjáró mesék, Scolar
• Tittel Kinga: Zenélő Budapest, Lampion
• Anne-Laure Bondoux: Amíg életben vagyunk, Esti Kérdés