Sem Varga Mihály volt helyettes államtitkára, sem Palkovics László korábbi bizalmasa nem ismerte be a bűnösségét a korrupciós óriásperben

Nem tett vallomást a 25 milliárd forintnyi uniós és hazai költségvetési támogatást érintő korrupciós perben Barta-Eke Gyula volt állami cégvezető, Palkovics László exminiszter korábbi bizalmasa. A XII. rendű vádlott Barta-Eke már a büntetőeljárás első fázisában, a 2024. novemberi úgynevezett előkészítő ülésen sem tett vallomást. Akkor azon túl, hogy nem ismerte be a bűnösségét, azt mondta, hogy a vádirat tény- és tárgybeli tévedéseken alapul, valamint védőjével több bizonyítási indítványt terjesztett elő, például kezdeményezte számos tanú meghallgatását.

A tárgyalás ismét az I. rendű vádlottal kezdődött, dr. K. T. még az első kihallgatás előtt kezdeményezte egy beadvány benyújtását ahhoz kapcsolódóan, hogy az ügyben eljáró bíró, Oláh Gaszton az október 5-i tárgyalási napon is kivezettette őt. A beadvány benyújtása mellett megpróbált felszólalni is, ezt azonban nem engedte a bíró, egy rövid

– És ha megengedi, akkor…

– Nem, nem engedem meg, üljön le!

párbeszéddel zárult a tárgyalásnak ez a része.

Barta-Eke 2019-2022 között az akkor Palkovics László vezette innovációs és technológia tárca tulajdonában lévő IFKA Közhasznú Nonprofit Kft.-t. Az ügyészség azzal vádolja, hogy ebben a pozíciójában az uniós pályázatokhoz úgynevezett előminősítési tanúsítványokat intézett pályázóknak darabonként 3 millió forintért. Rá az előkészítő ülésen az ügyészség úgynevezett mértékes indítványban – ez olyan indítvány, ami nagy mértékben megköti a bíró kezét az ítélet mértékének megállapításában – 5 év letöltendő börtönt, továbbá 6,75 millió forint pénzbüntetést és 124 millió forint vagyonelkobzást kért.

A mai tárgyaláson, miután nem tett vallomást, a korábbi gyanúsítotti vallomását, amit kétszeri ügyészségi kihallgatás után – amiken panaszt tett a gyanúsítása ellen, már akkor is hangoztatva, hogy a gyanúsítása tárgybeli és ténybeli tévedéseken alapul – írásban tett meg 2023 októberében. Ebben többek között azt írta, hogy az IFKA-nál csak az operatív irányítás volt a feladata, a szakmai irányítást a minisztérium államtitkársága végezte.Szakmai kérdésekben nem tekintette magát az IKFA kizárólagos vezetőjének, a tanúsítványokat szakpolitikai, tehát minisztériumi jóváhagyás után állították ki. Szerinte bár a pályázók azt hiszik, hogy a bírálati rendszer szubjektumokkal terhelt, ez nem így van, „a pályázó maga is tudná pontozni magát”.

Azt írta, neki nem ennél a cégnél volt a főállása, hanem Zalaegerszegen – a szintén minisztériumi érdekeltségű Autóipari Próbapálya Zala Kft. vezetőjeként is dolgozott ekkor –, itt még számítógépe sem volt, nem látott bele a folyamatokba. Az IFKA-ban nem volt információ a tanúsítványokról, azokról a határidő lejárta előtt nem sokkal a minisztériumból kaptak tájékoztatást, amit alá kellett írniuk. Számítógép híján az elektronikus aláíráshoz a kártyáját átadta a kollégáinak. A vallomása több ponton azt állította, hogy a gyanúsításban valótlan és pontatlan állítások szerepelnek, amik egy része az ügy 18. rendű vádlottjának, az ügyészséggel korábban egyezséget kötött H. A. kijelentésein alapulnak. Példaként említette, hogy 2019-ben még nem is létezett az IFKA előminősítési rendszere, miközben az iratokban ilyen tartalmú állítások is szerepelnek. H.-ról még az első gyanúsítotti kihallgatásán azt mondta, hogy őt nem ismeri, soha nem állt vele kapcsolatban – ahogyan a gyanúsításban szereplő cégekkel sem –, és már akkor leszögezte, hogy soha senkitől nem kért, nem kapott pénzt, anyagi ellenszolgáltatást.

Barta-Eke vallomása kapcsán az I. rendű vádlott, K. T. az iratok ügyészségi nyilvántartásba vételi azonosító számát hiányolta, de Oláh Gaszton azt mondta, hogy már több mint negyven ilyen beadványa volt, nem engedi meg, hogy ismét előálljon ilyennel. K. T. azt mondta, hogy négy oldalon sorolta fel a bíróságnak, hogy neki vádlottként milyen jogai vannak, de hiába. A tárgyalás szünetében K. azt mondta a 444 munkatársának, hogy egyrészt azt akarta szóvá tenni: az alaptörvénybe ütközik a per, mert nincsenek az iratok megfelelően nyilvántartásba véve – ezt valóban szóvá tette már több beadványában és szóban is a tárgyalásokon –, másrészt azt, hogy továbbra sincs az eljáró bírótól kapott írásos tájékoztatása a védője kirendeléséről.

Ez utóbbi kifogását K. a tárgyalás végén szóvá tette a bírónak is, amire Oláh Gaszton azt mondta, hogy van kézbesítési igazolás arról, miszerint K. átvette azt a végzést, amiben tájékoztatta őt a bíró kirendeléséről (K. szerint viszont csak a bíró más végzéseit vette át, azt a sorszámút nem). Ezután ismét szóváltásba került a bíróval, aki szerint a vádlott nem tartja be az eljárásrendet, „ezért kell kidobatni a tárgyalóteremből”, mire a K. azt mondta, hogy ő csak a jogaival szeretne élni. Ezúttal a szóváltás végén viszont a bírói felszólításra hallgatva leült, így most nem vezettették ki a tárgyalásról.

Szintén a hétfőn állt bíróság elé a XI. rendű vádlott, Karsai Tamás volt pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár. Őt két pontban vádolták, többek között befolyással üzérkedés miatt. Rá az ügyészség az előkészítő ülésen 4 év börtönt, mintegy 2,8 millió forint pénzbüntetést és több mint 9 millió forintnyi vagyonelkobzást kért. A bűnösségét akkor sem, most sem ismerte el. Most azt mondta, hajlandó vallomást tenni, de ez csak arra szorítkozik, hogy kizárólag a saját ügyvédje kérdésére válaszol.

Karsai ellen is H. A. ügyészségen tett vallomása alapján emeltek vádat. Őt, aki 2013-tól 2018 júniusáig a GINOP-program irányításáért felelős helyettes államtitkárként dolgozott a Pénzügyminisztériumban, H. A. azért kereste meg, hogy egy győztes pályázatának az elszámolási problémáival kapcsolatban segítsen. H. vallomása szerint Karsai ajánlotta fel a segítséget azzal, hogy befolyásolni tud ügyeket a volt minisztériumi kapcsolatrendszere révén. K. viszont a vallomástételében azt állította, nem mondta, hogy befolyásolni tud bármit, csak a szakértői tudásán alapuló tanácsadási szolgáltatást adott H.-nak – 2021 nyarától 2022 tavaszáig havi félmillió forintos átalánydíjéért –, de azt sem ő ajánlotta fel, hanem H. kérte. Emellett leszögezte, hogy a vádiratban terhére rótt bűncselekményeket nem követte el, és ha volt minisztériumi kollégáit, beosztottjait kereste – például a perben szintén vádlott Sz. A.-t, egykori helyettesét –, azt mindig a minisztériumi akkori helyettes államtitkárának jóváhagyásával tette.

Gyorstalpaló: mi ez az ügy?

Az 54 magánszemély vádlott ellen indult, cégekkel együtt már 79 vádlott ügyében folyó büntetőper 2024 őszén indult az úgynevezett előkészítő ülésekkel, azokon kilenc vádlott ismert be a bűnösségét és fogadta el az ügyészség úgynevezett mértéke indítványát. A bírósági tárgyalásos szakasz idén szeptemberben kezdődött a vádlottak tanúvallomásával, de eddig csak a VI. rendű vádlott élt a vallomástétel jogával, K. T.-nek például négy napja is volt arra, hogy megszólaljon, de csak két kivezettetés lett belőle.

A „széles körben kiterjedt korrupciós bűncselekmény gyanújával” kapcsolatos első hír 2022. április 20-án jelent meg, amikor a Pénzügyminisztérium igen szűkszavú közleményben bejelentette, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali vesztegetés elfogadása bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt őrizetbe vette a tárca három pályázatkezelő munkatársát. Néhány nap múlva kiderült, hogy a Miniszterelnökség egy főosztályvezetője és egy pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár is érintett lehet az ügyben, ez utóbbi volt a ma bíróság elé állt Karsai.

A nyomozás során a 2015-2022 közötti időszakból több mint 300, részben uniós finanszírozású, részben hazai költségvetési forrásból finanszírozott pályázatot vizsgáltak meg, és az ügyben akkora az iratanyag – nagyjából 100-120 ezer oldalnyi –, hogy a bírósági informatikai rendszer lefagyott, amikor megpróbálták feltölteni; csak a vádirat mintegy 400 oldalas.

Az ügyészség szerint az ügy főbb szereplői egymás között tolvajnyelvet használtak, különféle álnéven vagy becenéven emlegették a többieket: Kékszakáll, Pumukli, Pulykahusi, Faszfej, Okos madár, Kudlik Juli és Görögsali. A másodrendű vádlott az Öreg, a harmadrendű vádlott a Kedves álnevet kapta, a helyszíni ellenőrzéseket Gestapónak nevezték. Az I. rendű vádlott a konspiráció részeként butatelefont is beszerzett, amit évente cserélt; ügyészségen tett egyik, később visszavont, illetve módosított vallomása szerint azt hitte, az ilyen telefont nem lehet lehallgatni.

Kérdés a vitához: Milyen bizonyítékok és érvek segíthetik a bíróságot a pályázati támogatásokkal kapcsolatos vádak megítélésében?