Észre sem vettük, de történelmi döntést hozott a kormány a vízmegtartás ügyében

Először született Magyarországon olyan kormányzati szintű, vízkezelésről szóló dokumentum, ami hivatalosan rögzíti, hogy az alapcél immár nem a vízelvezetés, hanem a víz megtartása és a folyók kivezetése a tájba. Ugyanilyen, túlzás nélkül történelmi jelentőségű lépés, hogy azt is kimondták: prioritást élveznek a természetalapú megoldások és a természetes vízmegtartási módszerek. A legfontosabb vonatkozó mondat konkrétan így hangzik:

„Az előttünk álló időszak feladata, hogy alkalmazkodjunk a klímaváltozás hatásaihoz, és a szélsőséges vízjárás hatásai elleni védekezésről a problémák megelőzésére, és a vízlevezetésről a vizek megtartására helyezzük át a hangsúlyt. A csapadék évszakos eloszlásának változása miatt a csapadékot akkor kell megtartanunk, amikor leesik, és hasznosíthatóvá kell tenni az aszályos időszakokban. Ehhez a vizet a tájban, a felszínen, a talajban és a felszín alatt kell megtartanunk.”

Ezt a dokumentumot kedden este publikálták, és talán azért maradt eddig a radar alatt, mert a 1265/2026. (VIII. 25.) számú, képtelenül hosszú címet viselő kormányhatározat mellékleteként, a Magyar Közlöny szövegtengerében elbújva jelent meg. A mellékletben szereplő dokumentum hivatalos neve

Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv.

A dokumentum legeleje végképp tisztázza azt a kérdést, hogy ki a felelős vízügyekben. Az élő környezetért felelős miniszter, Gajdos László az, akinek gondoskodnia kell a terület szabályozásáról, de nem egymagában. Be kell vonnia

az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős minisztert, a vidék- és településfejlesztési minisztert, továbbá a gazdasági és energetikai minisztert, nem is beszélve a szakmai szervezetekről és társadalmi szereplőkről.

A Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv ismertetése az alapelvekkel kezdődik. Rögtön az első pont erős reality check azoknak a mezőgazdasági és ipari vállalkozóknak és golfpálya-tulajdonosoknak, akik isten adta joguknak tartották a korlátlan vízkivételt. A szöveg ehhez képest leszögezi, hogy

„A vízhasználati igényeket csak a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének és minőségének megóvásával és a klímaváltozás hatásaival kapcsolatos előrejelzések figyelembevételével, fenntartható módon lehet kielégíteni és engedélyezni.”

A negyedik pont valóságos rendszerváltással érhet fel a vízkezelésben, ugyanis hivatalos kormányzati szándékként rögzíti, hogy

„A vízgyűjtő-gazdálkodási és a területhasználati tervezésben prioritást élveznek a természetalapú megoldások és a természetes vízmegtartási módszerek."

A következő pont azt is rögzíti, hogy a felszín alatti vízmegtartást hasonlóan kiemelten kezelik a felszín felettivel

„A felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi állapotával, valamint a vízmegtartással kapcsolatos vízgyűjtőgazdálkodási monitoring és értékelési rendszereket felül kell vizsgálni és fejleszteni kell".

Bekerült az alapcélok közé a vizek újrafelhasználása és dedikáltan a csapadékvíz hasznosítása. A szöveg „Helyzetkép” című fejezetének elején leszögezik azt a nyilvánvaló tényt, amit a vízmegtartó reformerek jó ideje mondanak, miszerint

„A vízgazdálkodási tervezés és gyakorlat nem készült fel az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére. (…) A jogi és támogatási keretek, valamint a vízügyi infrastruktúra és annak működését meghatározó üzemrendek még mindig a többletvizek (árvíz, belvíz) elvezetését helyezik középpontba.”

A dokumentum igazi fontossága abban rejlik, hogy kormányzati szinten mondanak ki olyanokat, hogy

„A felszíni és felszín alatti vizekből a fenntartható mennyiséget meghaladó vízkivételek, nem hatékony vízhasználatok és a víz újrahasznosítási lehetőségeinek kiaknázatlansága fenntarthatatlan vízhasználathoz vezet.”

Az új krédó, röviden kifejtve:

„Az előttünk álló időszak feladata, hogy alkalmazkodjunk a klímaváltozás hatásaihoz, és a szélsőséges vízjárás hatásai elleni védekezésről a problémák megelőzésére, és a vízlevezetésről a vizek megtartására helyezzük át a hangsúlyt. A csapadék évszakos eloszlásának változása miatt a csapadékot akkor kell megtartanunk, amikor leesik, és hasznosíthatóvá kell tenni az aszályos időszakokban. Ehhez a vizet a tájban, a felszínen, a talajban és a felszín alatt kell megtartanunk.”

A szöveg szerint:

„A fenti kihívások kezelése új megközelítést igényel, melynek célja a vizeket gyorsan elvezető gyakorlat helyett a felszíni vizek és a csapadék helyben, a tájban történő megtartása.”

Ezután felsorolja a prioritásokat ezen a területen:

„Természetalapú megoldásoknak és a természetes vízmegtartási módszereknek alkalmazása, mely magába foglalja a csapadék és folyókban keletkező többletvíz megtartását.”

„Ha ezek az adott területen nem alkalmazhatóak, akkor hibrid vagy mesterséges megoldások is szóba jöhetnek, de ezek közül is az olyan, fenntartható, vízgyűjtőn belüli megoldások élveznek előnyt, amelyek az ökológiai célokkal is összhangban vannak.”

„Vízgyűjtők között átvezetések vagy felszín alatti víz felhasználása csak végső esetben kerülhet szóba, az ökológiai hatások fokozatos ellenőrzése mellett.”

Ezen a ponton válik végképp világossá a szövegből, hogy amit a kormány kedden elfogadott, az az alapkoncepció, vagyis az innentől következő konkrét reformlépések alapjául szolgáló iránymutatás. A szöveg következő része éppen azt részletezi, hogy milyen konkrét lépések, intézkedések várhatók.

1. A monitoringrendszer fejlesztésével felmérik a valós helyzetet vízfronton. A dokumentum szerint van olyan becslés, hogy a hazai kutak 90 százaléka illegális, az OECD becslése szerint pedig a mezőgazdasági célú felszín alatti vízkivételek 19 százaléka engedély nélküli, a mezőgazdasági célú engedély nélküli kutak száma pedig meghaladhatja a 100 ezret.
2. Módosítják a vízgazdálkodási jogszabályokat, a törvényekbe is beleírják, hogy a cél mostantól nem a gyors vízlevezetés, hanem az ellenkezője.
3. Felmérik az ország vízmegtartásra alkalmas területeit. Úgy az Alföldön, ahol főleg a természetes mélyedésekre, az egykori tavak, folyómedrek és holtágak területére, valamint a gyakorta belvízjárta területekre koncentrálnak. De a dombvidékeken is lassítani fogják a vizek lefolyását.
4. Úgy alakítják át az agrártámogatások rendszerét, hogy „a gazdáknak megérje a vízmegtartás a földeken, és ne a vízelvezetést helyezzék előtérbe”.
5. Beruházási támogatásokat adnak és felülvizsgálják a KEHOP Pluszban tervezett vízügyi projekteket .
6. A 2027-es költségvetés tervezésekor már számolni fognak a fenntartható vízgazdálkodás költségeivel és ezt kiszámolják a 2028–2034. évi európai uniós forrásokkal kapcsolatban is.
7. Újra létrehoznak egy vízügyi kutatási intézetet.

A dokumentum végül végigveszi, hogy milyen vízgazdálkodási gyakorlatokat tart kívánatosnak a kormány.

• Fontos, hogy mezőgazdasági területek időszakosan vagy teljesen elárasztás alá kerülhessenek.
• A vizek tájban való megtartásának magában kell foglalnia a talajban és a felszín alatt történő tárolást is. (Itt részletezik is, hogy a talaj a legnagyobb vízmegtartó közeg, ami nagy mennyiségű vizet hosszú ideig tud tárolni.)
• Kimondták, hogy a felszín alatti vízeink visszatöltése elengedhetetlen talajvízszintjeink helyreállításához. Az úgynevezett célzott felszín alatti vízpótlások (Managed Aquifer Recharge) máshol már bevált technikák, melyek hazai tesztelésére és megvalósítására van szükség - rögzíti a dokumentum.
• Cél a csapadékvíz megtartás bel- és külterületen egyaránt. „Ehhez elválasztott csatornarendszerek létrehozása szükséges, illetve a csapadékvizek lefolyását lassító technikák megvalósítását kell megoldani, illetve a csapadéknak a tájba történő kivezetését” . - írják.
• Hivatalos cél lett a folyók vizeinek kivezetése a tájba: „Az épített környezet és infrastruktúra biztonságát szem előtt tartva folyóink mentén nagyobb, mélyártéri területeket lehet bevonni a víz megtartásába. Ez részben a folyóvíz gravitációs kiengedését, vagy szivattyúzását jelenti, de infrastrukturális beruházásokat is szükségessé tehet, például gátak áthelyezését.”

A fentiek értelmezéshez fontos adalék, hogy ezek egyelőre csak alapcélok, irányok és leírt preferenciák. Nem arról döntött a kormány, hogy konkrétan mit és mikor fog lépni vízügyekben - vagyis csak pár kisebb, kezdeti lépésről - , hanem arról, hogy mik a célok és alapelvek. Több területen most még csak a helyzet felmérése kezdődik el. Ez, ha tetszik, még csak a vágyak listája. A mostani kormánydöntés mégis alapvető jelentőségű, mert olyan célokat fogalmazott meg világosan, amikkel eddig sok tekintetben éppen ellentétes volt a magyar vízügyi politika és gyakorlat. És mivel ezek egy kormányszinten elfogadott dokumentumban szerepelnek, hivatalosan is megteremtették a vízügyi rendszerváltás alapjait.