„Hőállónak kell lenni” – a hortobágyi gulyások 40 fokban is járják a pusztát

Amikor megérkezik az ember a Hortobágyra, olyan érzése van, mintha a kazah sztyeppére került volna. A végtelen síkság sárga a kiégett fű miatt, fát pedig sokszor csak kilométerekre lehet látni. Az időjárás változásai elől nincs hova menekülni: az esőt, a szelet és a napsütést is tűrni kell.

Bár a magyarok többsége csak turistaként nézelődik a Hortobágyon, vannak, akik a pusztán töltik az életük jelentős részét. Ilyenek a gulyások, akik tavasztól őszig a szabadban vannak. Számukra a klímaváltozás semmiképpen sem elvont vitatéma, hanem mindennapi valóság. Az extrém időjárás hatásait ugyanis a saját bőrükön érzik.

Mivel a gulyások nem kérhetnek home office-t a főnöküktől, az egész országot megizzasztó hőkupola sokkal jobban érintette őket, mint egy átlagos munkavállalót. Az idei év egyik legmelegebb napján megnéztük, hogyan dolgoznak a hőségben a hortobágyi gulyások, közben pedig hivatásukról beszélgettünk.

Pásztorvér

A Hortobágyra délben, a legnagyobb melegben érkeztünk meg. Korábban hiába jöttünk volna, mert a gulyások 11 óráig kint vannak a pusztán a jószágokkal. Vendéglátónk, Kosina Péter számadó gulyás is a két legeltetése között szakított ránk időt. Ő az ország egyik legnagyobb szürkemarha-állományával rendelkező Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. két számadójának egyike, akinek 16 gulyás dolgozik, és 8 gulya 1740 jószágáért felel. A számadó olyan, mint egy műszakvezető: felügyeli a gulyások munkáját, és adminisztrál. Kosina Péter főnöki feladatai mellett saját gulyáját is megtartotta, ugyanúgy kihajtja a jószágokat a pusztára, mint beosztottjai.

Kosina Péter a Hortobágyra született, mindig tanyán élt. Igazi pásztorcsaládból származik, felmenői anyai és apai ágon is juhászok voltak, generációkra visszamenőleg. Tizennégy éves korában ő is juhászként kezdte, aztán 40 évesen váltott. Már 23 éve dolgozik gulyásként, 11 éve számadó.

„Amikor kezdtem, még teljesen más volt a munka. Például nem nagyon volt szabadnap, tavasztól őszig kint voltunk a pusztán. Az 1990-es évektől aztán már munkaórák szerint dolgoztunk, és a pásztorszállások is korszerűbbek lettek. Ma már van bennük hűtő, mikró, ami kell.”

Kosina Péter váltótársa a felesége, aki egyben a cég egyetlen női gulyása. Két naponta váltják egymást a pusztán, munkájukért mindketten kaptak már miniszteri kitüntetést. A pásztorvért gyerekeiknek is továbbadták, fiuk csikós számadó a Mátai Ménesnél, lányuk ugyanott telepvezető. „Már az unokáink vérében is folyik a pásztorság”.

Gulyásnak születni kell

A gulyásság nehéz, kihalóban lévő szakma. Nem könnyű új gulyásokat találni, és a fiatalokat is nehéz megtartani. A szakma látványos, ünnepi része ugyan megtetszik egyes fiataloknak, de a legtöbben nem maradnak sokáig, mert a munkás mindennapokat már nehezen bírják.

„Sokan unalmasnak találják, a telefont nyomkodják, és nem a jószágot figyelik. Aztán amikor kétszer megsüti a fejüket a nap, vagy megmossa a fejüket az eső, abbahagyják. Gulyásnak születni kell. Csak az ragad meg a szakmában, aki ebbe születik. A családi hagyomány még működik, de a pásztorcsaládokban is vannak, akik inkább más szakmát próbálnak ki.”

A fiatalítást a villanypásztorok, robot fejőgépek és napelemes önitatók sem segítik. Kosina Péter szerint az agrárvállalkozók azért használják ezeket az eszközöket, hogy kevesebb emberre legyen szükségük. „Náluk mindenhova be kell dolgozni. Egyszer traktoros az ember, aztán füvet nyír, délben meg csipkebogyót szedet vele a gazda. Mi viszont állami cég vagyunk, nálunk mindenki a saját feladatát csinálja. A gulyás az gulyás, a traktoros meg traktoros.”

Kosina Péter gulyásainak átlagéletkora 30-40 év. Bár a többség évek óta a cégnél van, az idei szezonban volt olyan is, aki 4 napot dolgozott, mielőtt felmondott. „Jelenleg egy új gulyás nagyon kellene, de kettő is elférne. Ha felhív valaki, hogy érdekli a munka, megkérdezem tőle, hány éves, hol dolgozott, honnan jött, van-e jogosítványa és nős vagy nőtlen. Egy hívásból sok minden kiderül. Második alkalommal jön a személyes találkozó, kocsival körbeviszem a pusztán.”

Kétnapnyi magány

A gulyásnak bírnia kell a magányt és a csendet. A munkanap hajnal 4-kor kezdődik, az állatok kihajtásával. A pusztáról 11-kor térnek vissza az állatok a pásztorszállás előtti területre, az állásra. Amíg a jószágok delelnek, isznak és kérődznek, a gulyás pihen, majd 16 órakor újra kihajtja őket. A pusztáról sötétedéskor, 21-22 órakor térnek vissza az állásra. Bár éjszaka pihennek a jószágok, a gulyásnak akkor is felügyelnie kell őket, mert az állatok szabadállásban vannak, vagyis sem villanypásztor, sem kerítés nincs körülöttük. „Ébren kell aludni. Nem vetkőzhet pizsamára az ember.”