Szimbolikus pillanatok az Orbán bukásához vezető úton

Vannak nagy pillanatok a történelemben, amelyek óhatatlanul egy rendszer végét jelzik. Nagy tömegtüntetések, mondjuk egy Bős-Nagymaros elleni, vagy amikor egy egykor rettegett autokrata egyszerűen összevissza beszél. Ahogy Kádár János az utolsó beszédében, 1989. április 12-én, a békés átmenet előtt.

A NER bukásához vezető úton is több olyan emlékezetes helyzet, kép, nyilatkozat volt, amelyekről az embernek először az villant be, hogy nincs minden Orbán kontrollja alatt, aztán az, hogy nem a régi már a rendszer, majd egyre inkább az, hogy ez már tényleg a végjáték. Nem az elrontott kampánydöntésekre gondolunk, a „mit művelnek ezek?” élményre, mint Jaber és más börtöntöltelék trashcelebek szerepeltetése, a tiktokozni nem tudó jelöltjeik kirúgása, nem is az olyan képekre, mint az oroszlános győzelmi terv a magángépes lebukás után.

Nem is arra, hogy kiszivárogtak beszélgetések, és nem is arra, hogy Magyar Péter sikeresen építkezett a kampányban, többen voltak rá kíváncsiak online és offline, mint a miniszterelnökre, és emellett nagyot mentek a tényfeltáró cikkek és filmek is, mint a Dinasztia.

Hanem az olyan pillanatokra, amikor Orbán Viktor mindenki meglepetésére gyengének, a végén már megbuktathatónak, sőt, sajnálatra méltónak tűnt.

1.

A NER lejtmenete a 444 által elsőként megírt kegyelmi üggyel kezdődött. Orbán súlyos pillanata ebben az ügyben a Facebook-videó volt, amikor személyesen bejelentette, hogy alkotmányt módosítanak, ráadásul ő lesz a tervezet előterjesztője, így gyakorlatilag személyesen vési bele örökre (akkor még azt hittük) az Alaptörvénybe, hogy a Fidesz saját kedvenc köztársasági elnöke megbocsáthatatlan hibát vétett. Ráadásul, tegyük hozzá, ezzel már a második elnökük bukott meg Schmitt Pál után.

2.

Az egyetlen Magyar Péter-szereplés ebben a felsorolásban az a nap, amikor az EP-ben találkozott Orbánnal, és kezet fogtak.