
Dédestapolcsány nem a világ közepe. Bár átmegy rajta a Kéktúra, és a Bükk-vidék tényleg szép hely a túrázásra, várrom is van a közelben, maga a falu nem emelkedik ki a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei átlagból. A déli, dédesi részen a főutcán a lepukkant kocsma bezárt, a klasszikus tornácos házak, homlokzatukon a jellemzően 1922 körüli építési évszámmal többségében üresen omladoznak már. Ottjártunkkor, egy március végi kedden az utcákon senki, a kertekben is alig látunk egy-két embert összesen.

A településből szó szerint és átvitt értelemben is kiemelkedik egy vakító fehérre festett, ötezer négyzetméteres, kétszintes kastély a déli faluvégen, a domboldalban, remek panorámával. Új a tető is, a most divatos fekete színben, újak a kémények, a birtok sarkában pedig valami nagy, szögletes betonhasáb épül, talán sokállásos autóbeálló vagy istálló lesz majd belőle. A felújítás még nincs kész, a kert egy részében beépített betonvasak meredeznek, oda is jön majd valami kiszolgáló épület, nyilván lesz még parkosítás is, és reméljük, hogy az öthektáros telek sarkába kitúrt, dombméretű sitthalmokat is elviszik majd, nem az lesz a sorsuk, hogy hordanak rájuk tíz centi földet, aztán hadd vegye birtokba a természet.

Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!