Miért akarja Trump megszerezni az iráni Harg-szigetet?

Donald Trump amerikai elnök felvetette annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok elfoglalja az Irán partjai közelében fekvő Harg-szigetet, ami az ország egyik legfontosabb olajexport-központja. A Financial Timesnak adott interjújában Trump arról beszélt, hogy Washington „meg akarja szerezni” Irán olaját, és a sziget elfoglalása is az opciók között szerepel, bár egy ilyen művelet tartós amerikai jelenlétet igényelne.

A kis, sziklás sziget mindössze 24 kilométerre fekszik Irán partjaitól, és kulcsszerepet játszik az iráni gazdaságban: hatalmas mennyiségű iráni nyersolajat dolgoznak itt fel, az ország nyersolaj-exportjának mintegy 90 százaléka ezen az üzemanyag-központon keresztül halad át.

A nagy olajtankerek – amik akár 85 millió gallon, átszámítva 322 millió liter olajat is képesek szállítani – közvetlenül a sziget rakpartjaihoz tudnak állni, hogy felvegyék a rakományt. A sziget partjai közel vannak a mély vízhez, ellentétben a szárazföld sekélyebb partvidékével. A hajók ezután a Perzsa-öbölön keresztül haladva, a Hormuzi-szoroson át jutnak el Kínába, ami az iráni olaj legnagyobb vásárlója.

Március 13-án az amerikai erők már támadták a szigetet, Trump arról beszélt, hogy az amerikai erők „teljesen megsemmisítettek” minden katonai célpontot, ugyanakkor az amerikai hadsereg „józan megfontolásból” tartózkodott az olajinfrastruktúra támadásától.

A sziget elfoglalása súlyos gazdasági következményekkel járna, és jelentősen korlátozná az Iráni Forradalmi Gárda bevételeit és katonai képességeit. Emellett stratégiai előnyt jelentene, mivel bázisként szolgálhatna a szárazföld elleni műveletekhez.

A BBC-nek nyilatkozó szakértők szerint Washington akár „tárgyalási eszközként” is használhatná a sziget elfoglalását, hogy rákényszerítse Iránt a globális olajszállítás szempontjából kulcsfontosságú Hormuzi-szoros nyitva tartására.

Aaron Maclean, a School of War podcast műsorvezetője és a CBS nemzetbiztonsági elemzője szerint egy ilyen amerikai művelet viszonylag kis léptékű lenne, ugyanakkor komoly kihívásokat jelentene. Egy amerikai partraszálló erőnek jelentős távolságokat kellene leküzdenie, akár haditengerészeti eszközökkel, akár légi támadásokkal.

Az amerikai adminisztráció hivatalosan nem erősítette meg az ilyen irányú konkrét terveket, de több jel is arra utal, hogy a lehetőséget komolyan mérlegelik. A Washington Post arról írt kormányzati források alapján, hogy a Pentagon hetekig tartó szárazföldi műveletekre készül Iránban. A lap forrásai szerint a lehetséges szárazföldi műveletek nem érnék el egy teljes körű invázió szintjét, inkább rajtaütésekből állnának, amiket különleges egységek és hagyományos gyalogos egységek vegyesen hajtanának végre. Közben már több ezer amerikai tengerészgyalogos érkezett a térségbe, a Wall Street Journal pedig szintén arról írt, hogy tízezer újabb szárazföldi katona Közel-Keletre vezénylését is fontolgatja a Pentagon. Egyelőre azonban még nincs hivatalos megerősítés arról, hogy Donald Trump valóban jóváhagyná a szárazföldi beavatkozást.

„Öt perc alatt meg tudjuk csinálni. Vége lenne. Egyetlen szó, és a csövek is eltűnnek. De az újjáépítés nagyon sokáig tartana”

– mondta Trump március 16-án.

Irán ugyanakkor egyértelműen jelezte, hogy egy ilyen támadásra katonai erővel válaszolna. A parlament elnöke „tűzesőt” helyezett kilátásba minden amerikai csapat ellen, ami iráni területre lépne, és a hatóságok a Vörös-tengeren zajló hajóforgalom elleni támadásokra is figyelmeztettek. A CNN szerint Teherán megerősítette a sziget védelmét, légvédelmi rendszereket telepített, valamint aknákkal és rakétákkal biztosította a környező vizeket.

Ehsan Jahanian, Bushehr tartomány helyettes kormányzója szerint az olajexport a szigetről „megszakítás nélkül üzemel”. A két héttel ezelőtti csapások után az iráni hadsereg figyelmeztetett: ha energialétesítményeiket támadás éri, az Egyesült Államokkal együttműködő cégek olaj- és energetikai infrastruktúráját „azonnal megsemmisítik és hamuvá teszik”.

A sziget elfoglalása és a szárazföldi művelet jelentős eszkalációt is jelentene a konfliktusban. Valószínűleg tovább emelné a globális olajárakat, és Irán válaszul további energetikai infrastruktúrát támadhatna a Közel-Keleten: például tengeri szállítási útvonalakat, vagy az Öböl-menti arab országok ellen. Ráadásul a támadásokat kiterjeszthetné létfontosságú infrastruktúrákra is, például tengervíz-sótalanító üzemekre, amik milliók ivóvízellátását biztosítják.