Meloni elszenvedte első vereségét, szertefoszlott a legyőzhetetlenség mítosza

• Giorgia Meloni számított az egyik legstabilabb és legsikeresebb vezetőnek Európában.
• Az igazságszolgáltatási reformterve azonban most elbukott a népszavazáson.
• Meloni most először tűnik gyengének, az ellenzék vért szimatol, de korai még a kormány bukásában reménykedni.

Alaposan rácáfolt Giorgia Meloni azokra, akik a megválasztásakor nehéz kormányzást és problémákat jósoltak Olaszország első női miniszterelnökének. Ilyen nyugodt három és fél év nem sok kormánynak adatott meg az instabil politikai rendszeréről hírhedt országban. Ha kormánya 2026 szeptemberéig kitart, akkor Melonié lesz a leghosszabb folyamatos kormányzás a második világháború utáni Olaszországban, megelőzve Silvio Berlusconi 2001–2005 közötti uralmát. A stabil hátország pedig azt is lehetővé tette, hogy az olasz kormányfő példátlanul nagy hatást gyakoroljon az európai politikára: részben azért, mert külpolitikájában sokkal pragmatikusabb és az Európai Unióval együttműködőbbnek bizonyult, mint amire előzetesen számítani lehetett, részben pedig azért, mert legtöbb európai kollégája (Németországban, Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban) jóval instabilabb belpolitikai helyzetben kormányoz.

Újfasiszta múltja ellenére Meloni egy mérsékelt jobbközép miniszterelnök benyomását kelti külföldön. Akik azt hitték 2022-ben, hogy egy új, sokkal erősebb és konfrontatívabb Orbán Viktor jelent meg a színen, kellemesen csalódhattak. Meloni nem rángatta meg az európai csónakot, nem kérdőjelezte meg alapjaiban az Európai Unió működését, és egyértelműen kiállt Ukrajna támogatása mellett. Ursula von der Leyennel pedig olyan jó személyes és politikai kapcsolatot épített ki, hogy kilobbizta pártcsaládjának, az ECR-nek az első igazán magas szintű pozíciót az Európai Bizottságban: Raffaele Fitto személyében egy ügyvezető alelnöki posztot kapott, és jelentős befolyást gyakorol az uniós költségvetés egyik legnagyobb tételére, a regionális fejlesztési és kohéziós alapokra.

Meloni ráadásul nemcsak Ursula von der Leyennel ápolt jó viszonyt, hanem nagyjából mindenkivel, aki számít az európai politikában – vagy legalábbis befolyásolni tudja azt. Ez vonatkozik Donald Trumpra is, akivel szoros kapcsolatot épített ki.

Ez a konstruktív, megbízható politikusi imázs külföldön lehetővé tette, hogy otthon azért kitörjenek belőle az illiberális hajlamok.