Nyelvmérgezés, gátlástalan cinizmus, all in Putyinra

„Amikor egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyi erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalni”.

„A putyinozás primitív és komolytalan, Brüsszel azonban kézzelfogható valóság és közvetlen veszélyforrás.”

„Ukrajna az ellenségünk.”

Mindhárom mondatot Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mondta. A legelső idézet 2008-ból, Grúzia megtámadásának idejéből származik. Elég látványos az ív, honnan hova jutottunk el. 2008 óta módszeresen, tudatosan kiüresítették a nyelvet, hogy a morális határok is homályossá, majd érzékelhetetlenné váljanak. Előbb csak relativizálni kellett, aztán elbizonytalanítani, végül kifordítani a szavak jelentését, így az agresszióból „érdekérvényesítés” lett, az agresszorból az ígéretét soha meg nem szegő barát, a megtámadottból „provokátor”, a szövetségből „függőség”.

Amikor a szavak elveszítik a jelentésüket, a tettek is könnyebben maradnak következmények nélkül. Ha az igazság „nézőpont kérdése”, akkor a háborús bűn is csak „vita tárgya”. Ha minden csak vélemény, akkor nincs mihez mérni, nincs mihez viszonyítani, nincs miért kiállni. A nyelv lassú mérgezése végül elérte a célját: megszokhatóvá, sőt, elfogadhatóvá vált az elfogadhatatlan, és megkérdőjelezhetővé az evidencia.