
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, mi is a SAFE program, ezt ugyanis az EU működéséhez képest meglehetősen gyorsan sikerült beindítani, minimalizálva az egyébként gyakori szüttyögést. Az Európai Bizottság tavaly februárban javasolta, májusban szavaztak róla, most már a megvalósítási szakaszban van.
A lényege, hogy a Bizottság közös uniós hitelfelvétellel teremt forrást (első körben 150 milliárd eurót), és ezt hosszú lejáratú, kedvező kamatozású kölcsönök formájában adja tovább a programban önkéntes alapon részt vevő országoknak a védelmi iparuk felpörgetésére. A SAFE tehát nem közös európai hadsereget épít, hanem nemzeti újrafegyverkezési programokat finanszíroz olcsóbb hitelből. A hiteltörlesztés türelmi ideje 10 év, a pénz viszonylag gyorsan, 2030-ig kell elkölteni. A SAFE keretein belül kapott kölcsön védelmi beruházásokra fordítható, elsősorban közös fegyver- és haditechnikai beszerzésekre. A közös fontos kritérium, a főszabály az, hogy legalább egy SAFE-forrásokhoz jutó tagállamnak, egy másik uniós tagállamnak, Ukrajnának vagy az Európai Gazdasági Övezet államainak is részt kell venniük a projektben – de a felfokozott nemzetközi helyzet miatt most az önálló beszerzések is támogathatók.

Ha valamilyen eszközt szereznek be a SAFE keretein belül, előírás, hogy az Unión, az EGT-tag államokon vagy Ukrajnán kívüli országból származó összetevők/alkatrészek költségei ne legyenek magasabbak a végtermék költségének 35 százalékánál, ez elsősorban az amerikai és dél-koreai beszerzések arányát csökkenti. Ez fontos kitétel, hiszen az ukrajnai invázió előtt az EU-tagállamok fegyverbeszerzéseinek 60 százaléka az unión kívülről érkezett, a nagy léptékű háború kezdete óta pedig az arány 80 százalékosra (egyes országok esetében 90 százalékra) ugrott.
A SAFE-pénzekkel lehetőség van Ukrajna támogatására, az ukrán védelmi ipart is bevonják a felhasználásba, a háborús támadás alatt álló ország pedig a közös beszerzésekben is részt vehet. A legtöbbet a lengyelek kérték, 43,7 milliárd eurót, őket követik a románok 16,8 milliárd euróval, majd Franciaország és Magyarország következik egyaránt 16,2 milliárddal. Összesen 19 tagállam igényelt pénzt a rendelkezésre álló 150 milliárd euróból, érdekesség, hogy Németország nincs köztük. Cikkünk megjelenéséig már csak a magyar, a cseh és a francia tervre nem bólintott a Bizottság, az első körben jóváhagyott terveknél a hitelkérelmeket is jóváhagyta az EU Tanácsa.
Szakértők szerint a SAFE legnagyobb előnye az olcsó finanszírozás, ami önmagában mindenképp pozitív. Ugyanakkor mivel az egész programot nagyon gyorsan hozta tető alá a Bizottság, a gyakorlatban az történik, hogy a tagállamok a már korábban betervezett projektjeiket más forrásból finanszírozzák. Ahelyett, hogy nemzeti hitelfelvételből vagy védelmi költségvetésből fizették volna ezeket a kiadásokat, SAFE-forrásból kapják a pénzt, így ez nem jelent „soron kívüli” védelmi ipari fellendülést.
Hosszú utat járt be a magyar kormány álláspontja, amíg a lehető legnagyobb összegre nyújtott be pályázatot. Tavaly márciusban Menczer Tamás még adósrabszolgaságot kiáltott, és harcos országgyűlési határozatot is elfogadott a Fidesz (jobbikos, mihazánkos és független képviselőkkel karöltve), amelyben elutasítják a közös hitelfelvételt „az európai adósságunióval szembeni elvi fenntartások”, valamint a covidjárvány utáni helyreállítási alap mögötti hitel tanulságai miatt. (Utóbbiból a jogállamisági feltételek nem teljesülése miatt Magyarország nem kérhet pénzeket.) A határozat felszólította a kormányt, hogy ezt az álláspontot képviselje az EU-s intézményekben. Májusban ennek megfelelően egyedül Ódor Bálint EU-nagykövet nem szavazta meg a SAFE-et, a döntéshozatalkor tartózkodott.
Majd valami mégis megtetszhetett a konstrukcióban a kormánynak, mert végül 16,2 milliárdot kért (kb. 6135 milliárd forint). Összehasonlításképp: ez közel 10 százaléka a magyar államadósságnak, illetve közel 17 százaléka a költségvetés 2025-re tervezett bevételének.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!