Trump kőkemény fellépést ígért az illegális bevándorlókkal szemben, és a kőkemény fellépés árára most eszmélnek rá a republikánusok

Feszült tüntetések zajlottak az elmúlt napokban Minneapolisban azután, hogy az ICE ügynöke meggyilkolta Renee Goodot. A nő az autójában ült, amikor egy ügynök közvetlen közelről rálőtt. Az ICE és az amerikai kormány álláspontja szerint Good az autójával veszélyeztette az ügynök életét, de a helyszínen készült felvételek nem ezt mutatják, és a helyi hatóságok emberei sem így látták a történteket.

Az újabb tüntetések hatására Trump „a számadás és a megtorlás napjának” eljövetelét ígérte, azóta pedig már az úgynevezett felkeléstörvény hatályba lépését is kilátásba helyezte, ami lehetőséget teremtene a katonaság kivezénylésére is. Minneapolisban már így is többségben vannak a szövetségi erők: január közepén kétezer ICE-ügynök és mintegy 800 határőr volt kirendelve a városba, és azóta további erősítéseket jelentettek be, így már több szövetségi ügynök teljesít ott szolgálatot, mint ahány rendőr van a városban. A helyi és a szövetségi hatóságok között eleve nagyon feszült a viszony, az FBI ki is zárta a helyi hatóságokat Good ügyének nyomozásából, és lemondott hat minnesotai szövetségi ügyész is, mert a minisztériumból azt várták volna el, hogy az ügy érdemi kivizsgálása helyett inkább Good özvegyének kapcsolataira koncentráljanak a nyomozás során.

Trump egyik kiemelt kampányígérete a tömeges deportálások megindítása volt, és tavalyi beiktatása óta az amerikai államigazgatás egyik kiemelt célja lett ennek a végrehajtása: a kormány saját számai szerint tavaly január és december között 605 ezer embert deportáltak, míg további 1,9 millió bevándorló önként távozott az országból, a rendkívül erőteljes állami fellépés hatásra.

A tömeges kitoloncolás elsőszámú végrehajtója az ICE lett: az ügynökséget 2002-ben, a szeptember 11-ei terrortámadásra válaszul hozott nemzetbiztonsági szigorítások idején hozták létre. Az ICE a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) alá tartozik, és testvérügynöksége a Vám- és Határvédelmi Hivatal (CBP). A CBP ügynökei alapvetően a határ mentén teljesítenek szolgálatot, míg az ICE elsősorban belföldön, de az utóbbi időszakban ezek a korábbi határok elmosódtak, és rendszeresen előfordult, hogy az ICE és a CBP közös razziákat tartottak, elsősorban demokrata vezetésű városokban.

Az ICE létrehozása után főleg célzott rajtaütéseket hajtott végre: azaz amikor valakiről a nyomozás során kiderült, hogy illegálisan van az országban, akkor az ICE ügynökei szálltak ki, hogy letartóztassák. Sem a szúrópróbaszerű ellenőrzések, sem az egész lakónegyedeket és közösségeket érintő átfogó fellépések nem voltak jellemzőek a hatóság működésére, emiatt aztán jóval kisebb figyelem kísérte a munkájukat, ráadásul sokkal ritkábban keveredtek konfliktusba a lakossággal. Az ICE ügynökei, a különleges egységek tagjait leszámítva, jellemzően nem is kaptak kiképzést azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell tömeggel bánni.

Trump második ciklusával alaposan megváltozott az ICE szerepe: az ügynökség munkáját Trump környezetének két radikálisan keményvonalas tagja, Stephen Miller kabinetfőnök-helyettes és Kristi Noem belbiztonsági miniszter irányítja, nehezen teljesíthető deportálási kvótákat is megszabva. Sokkal több erőforrás és pénz is áll az új ciklusban az ICE rendelkezésére: a Trump-féle tavalyi, „Nagy, Gyönyörű Torvény” négy év alatt elképesztő összeget, 75 milliárd dollárt szán az ICE finanszírozására.

Amihez hatalmas toborzókampányt is indítottak, hogy jelentősen meg tudják növelni az állomány létszámát, és ezzel párhuzamosan lecsökkentették a képzési időt: a kiképzés a korábbi öt hónap helyett mindössze 47 napos lett, az Atlantic újságírójának három tisztviselő is azt mondta, hogy azért, mert Trump az Egyesült Államok 47. elnöke. Az erőltetett tempóban zajló toborzás miatt jelentek már meg hírek arról, hogy többen is megfelelő átvilágítás nélkül kezdhették meg a kiképzést, miközben a DHS látványosan a fehér felsőbbrendűséget hirdető közösségeket célozva állította össze toborzóhirdetéseit.