Élelem- és gyógyszerhiányra panaszkodnak az orosz seregbe kényszersorozottak

Nagyon is kérdéses, hogy az orosz haderő képes lesz-e építeni a szeverodonecki csatában aratott taktikai győzelmére, vélik az Institute for the Study of War (ISW) elemzői. Az orosz hadsereg, miután bő egy hónapon át eredménytelenül próbálkozott a keleti arcvonalon hangzatos terve, az ukrán erők széles átkarolásának megvalósításával, május utolsó hetében, céljai erőteljes lefele módosítása és szinte minden ereje egy apró frontszakaszra korlátozása árán Szeverodonecknél sikereket ért el. Szeverodoneck a legkeletibb, még ukrán kézen lévő számottevő város - bár ukrán léptékkel ez a százezres település inkább kisvárosnak számít -, jelentősége nagyjából abban merül ki, hogy Luhanszk városának 2014-es megszállása óta ez volt a megyei ukrán közigazgatás központja. Megszállásával az oroszok legalább azt kihirdethetik, hogy a háború kitörése előtt függetlennek elismert luhanszki "népköztársaság" teljes követelt területét "felszabadították", magyarul megszállták.

Maga a csata amúgy még tart, az ukránok nem egyszerűen feladták a várost, hanem szervezetten vonulnak vissza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a visszavonulás fedezésére május végén még három teljes dandárt, köztük a nagy számban kárpátaljai magyarokból álló, munkácsi központú 128. hegyi dandárt is bevetették. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az oroszok még így is kis lépésekben, nagy veszteségek árán képesek csak haladni, és az ukrán erők még több fontos, a visszavonulási útvonalaikat védő várost, így például Liszicsanszkot is tartják..

A csata mindkét oldalon komoly véráldozatokat követel. Volodimir Zelenszkij elnök a minap napi 60-100 elesett, és 450-500 sérült ukrán katonáról számolt be. Az oroszok március közepe óta nem közöltek veszteségadatokat, de azok mértékéről árulkodik, hogy az ukrán vezérkar tájékoztatása szerint a donyecki szakadárok a megszállt területeken kényszersorozásba kezdtek az orosz 8. összhaderőnemi hadsereg kötelékében harcoló 1. hadtestük feltöltésére.