Még a háború vége előtt ki kellene találni, mi legyen az Ukrajnába küldött rengeteg fegyverrel

Az orosz-ukrán háború negyedik hónapjában még jeleit sem látni annak, mikorra lehet legalább a fegyverszünetig eljutni. Az amerikai hírszerzés vezetője nemrég arra figyelmeztetett a szenátusi meghallgatásán, hogy Vlagyimir Putyin nem fog megelégedni a Donbász elfoglalásával, és egészen Transznisztriáig hosszabbítaná meg a szárazföldi folyosót.

Ennek ellenére az amerikai hadsereg katonai akadémiáján működő Modern War Institute megjelentetett egy cikket, amiben Doug Livermore, a Nemzeti Gárda különleges műveleti különítményének helyettes parancsnoka és kutatótársa, Erin McFee azt sürgetik, hogy már most érdemes megtervezni az ukrán erőkhöz áramló nyugati fegyverek ellenőrzését és leszerelését, mielőtt azok rossz kezekbe kerülve további instabilitást okoznának a térségben.

A rossz példákból már éppen eleget ismerünk: a szovjetek ellen harcoló afgán modzsáhedektől csak egy töredékét sikerült visszavásárolni a támogatásként adott a Stinger rakétavetőknek, és a CIA sem tudta kideríteni, mi lett a többivel. Vagy a 2011-ben Líbiába küldött felszerelések később Maliban, Nigerben vagy Csádban okoztak komoly problémákat.

Persze a szerzők sem azt vitatják, hogy Ukrajnának ne lenne szüksége minden elérhető segítségre az orosz agresszióval szemben. És azzal is tisztában vannak, hogy akinek éppen a városait bombázzák, nem éppen a leszerelés gondolatával van elfoglalva.

De szerintük éppen azért kell erről tárgyalni már most, mert a fegyverek felügyeletéhez tovább kell képezni az ukrán fegyveres erőket, hogy képesek legyenek kezelni a belső fenyegetéseket.Valamint a nemzetközi katonai megfigyelőknek is ismerniük kell azokat a külföldiekből álló légiókat, önkéntes egységeket, milíciákat, amelyek most kézi- és könnyűfegyverekhez jutottak. Leginkább az adományozó országoknak kellene nyomon követniük, hova kerülnek az eszközeik. Még most lenne lehetőség rá, hogy olyan feltételekkel adjanak át páncéltörő fegyvereket, amik szigorúan meghatározzák azok végfelhasználóit és kizárják a későbbi továbbadásukat. Akár még a fegyverek későbbi visszaszolgáltatását is kiköthetnék. De az ilyen megállapodásokban még azt is előírhatják, hogy az ukrán hadseregen belül melyik egységek kaphatják meg az eszközeiket, így például a szélsőséges nézeteket valló csapatokat kizárhatják.

Már amennyire ezt egy ilyen intenzív konfliktusban ellenőrizni lehet. Az amerikai kongresszus már 2018-ban megtiltotta, hogy az Egyesült Államokból érkező katonai támogatás a szélsőjobboldali hátterű Azov ezredhez kerüljön, de a háború kitörése után, idén áprilisban a CNN arról számolt be védelmi források alapján, hogy az amerikaiak nem tudják ellenőrizni, kihez kerülnek az Ukrajnába küldött fegyverek.

Mivel a helyszínen nincsenek amerikai csapatok, akik ellenőriznék az elosztást, csak az ukrán kormányra tudnak hagyatkozni. Őket érthető módon pedig most csak az érdekel, hogy megnyerjék a háborút. A Pentagon nem jelölti meg a szállítmányokat. Az ukrán erők általában Lengyelországban veszik át a szállítmányokat, és onnantól kezdve az ukránokon múlik, hova szállítják azokat.

Éppen emiatt az Interpol vezetője, Jürgen Stock is arra figyelmeztetett, hogy az Ukrajnába küldött fegyverek egy része végül az Európában és azon kívül működő bűnszervezeteknél köthetnek ki. Ezért arra szólította fel a fegyverszállító országokat, hogy hozzanak létre utánkövetési adatbázisokat.

A Modern War Institute cikke szerint az újjáépítési tervek részévé kell tenni, hogy egyben azokat is kompenzálják, akik visszaszolgáltatják a fegyvereiket. Ennek a kompenzációnak pedig lehetőleg magasabbnak kell lennie a feketepiaci árnál. A leszerelt katonáknak pedig képzést és támogatást kellene nyújtani, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra, és ne a fekete piacról kelljen pénzt szerezniük az újrakezdéshez.