Egyetlen karácsonyi filmet érdemes megnézni az idén, és annak is borzalmas a címe

Van egy rettenetes hobbim: minden létező karácsonyi filmet megnézek. Utálatos dolog, olyan, mint a kanalas orvosság, csak azzal ellentétben ennek az égvilágon semmi haszna nincs, már ha nem az a célunk, hogy minél előbb agyhalálközeli, unalommal teli mély depresszióba süllyedjünk, akár pusztán attól a gondolattól, hogy órákat, sőt napokat töltöttünk teljesen felesleges filmekkel.

Pokoli hobbimnak idén novemberben is elkezdtem hódolni, azóta darálom megjelenési sorrendben az összes idén kijött karácsonyi/havas/mikulásos borzalmat, amelyek zöme természetesen romkomokból áll. A karácsonyi romkomok nagy része kifejezetten low budget tévéfilm, általában nem túl viccesek, nem is szomorúak, a sztori mindig ugyanaz: van két ember, akik a látványos vonzalom ellenére húsz perc bevezető után egy órán keresztül szenvednek valami abszurd félreértés miatt, hogy a végén összejöjjenek a hóesésben. Meg lehet közben főzni egy bonyolultabb vacsorát.

Vannak köztük elviselhetők és kevésbé elviselhetők is, sőt idén elkaptam néhány olyat is, ami minden, csak nem romkom. De továbbra is tartom, hogy még mindig nem készült jobb karácsonyi film a Reszkessetek, betörők!-nél.

Mit nem érdemes idén megnézni:

Silent Night

Kezdem egy friss élménnyel, ami ígéretesnek tűnt az előzetes alapján. Minőségi brit színészek, jó párbeszédek, érdekes sztori. Az első óra teljes mértékben élvezhető volt, de az utolsó felet végül csak beletekerve néztem végig, hogy tudjam, tényleg az lesz-e a vége, amit sejtek. Az lett. A Silent Night egy ideig nagyon meglepő, és csodálatosan egyensúlyozza humorral a sötét borzalmakat, majd minden iszonyúan kiszámítható és végtelenül bosszantó lesz.

Ami mellette szól: szerepel benne Roman Griffin Davis, a kissrác a Jojo nyusziból, Keira Knightley pedig életében először nem játszik zavaróan. (Minimális spoiler: ha valaki mégis megnézi, azonnal rájön, hogy ha választani lehetne a mostani járványhelyzet és egy mérges gázfelhő közül, inkább hordanánk tovább a maszkot.)

A Castle for Christmas

Tökéletesen értelmetlen karácsonyi romkom az amerikai regényírót alakító Brooke Shieldsszel, sablonos sztorival, sablonos párbeszédekkel, sablonos színészi játékkal. Van még a sztoriban egy skót herceg, egy skóciai kastély, lovak, kutyák, és természetesen karácsonyfák. Őszinte leszek: tudom, hogy elkezdtem nézni, de komolyan nem emlékszem, hogy befejeztem-e. Persze mindegy is, mind tudjuk, mi a vége.

Single All the Way

A Netflix első meleg karácsonyi filmjében egyetlen jó dolog történik: Jennifer Coolidge, aki sajnos nem tud annyira kibontakozni, mint a White Lotusban, de a jelenléte legalább elfeledteti pár pillanatra, hogy feleslegesen töltünk épp másfél órát egy olyan film megnézésével, aminek az első öt perce után nyilvánvaló, hogy a főszereplő a lakótársával jön össze, és nem a személyi edzővel.

Love Hard

Ha egy film két főszereplője egy általánosságban csinos lány és egy, a társadalom nagy része szerint nem feltétlenül jóképű fiú, akkor vajon a csinos lány a nem jóképű fiúval jön össze, vagy egy jóképű, de mellékszereplő fiúval? Vannak benne félreértések, emberek, akik másnak adják ki magukat, Tinder, vita arról, hogy a Die Hard karácsonyi film-e, vagy sem, a végén viszont senki sem táncol bolondos zenére a legördülő stáblista alatt, úgyhogy egyszer simán megnézhető bejglisütés közben.

Father Christmas is Back

Senkit ne tévesszen meg a stáblistában John Cleese neve, ez egy kifejezetten pusztító komédia, ami még csak nem is vicces.

The Princess Switch 3

Ez is pusztító, viszont teljesen más kategória, mint egy rossz brit vígjáték. Ahogy a címe is mutatja, ez már a harmadik része a Karácsonyi cserebere (!) című sorozatnak, amiben Vanessa Hudgensből kettő van, sőt aztán három, mert az embernek simán léteznek olyan hasonmásai, akikkel még a saját anyja is összetéveszti őt. A három filmre költött összeget egyszerűbb lett volna elégetni egy medencében, de ha már elkészült, legalább egyszer jó megnézni, hogyan csinál magából hülyét évről évre néhány ember, aki színésznek nevezi magát.

A Boy Called Christmas

Ez kicsit kivétel, mert annyira nem rossz, hogy összehasonlítsam egy olyan karácsonyi filmmel, amiben Vanessa Hudgens játszik. Ha mégis össze kellene hasonlítanom valamivel, az a Polar Expressz lenne, mindkettő tisztességesen összerakott, látványos és szép karácsonyi film, viszont mindkettő rohadtul ijesztő. Tizennégy év alatt egy gyerek se nézze meg, évekig rémálmai lesznek tőle.

Home Sweet Home Alone

Igen, ez a Reszkessetek, betörők! remake, ami valójában nem teljesen remake, mert a története csak nyomokban hasonlít az eredetihez, de ez sem menti meg, ahogy az sem, hogy Archie Yates a főszereplője (aki szintén szerepelt a Jojo nyusziban), és hogy feltűnik benne Devin Ratray, vagyis Buzz McCallister, aki tényleg Buzz McCallistert alakítja, és egy jelenetben utalást is tesz az eredeti film sztorijára. A Rotten Tomatoes szerint 16 százalékot érdemel, én ennyire nem vagyok szigorú, simán kaphatna huszonhármat is.

Mit érdemes megnézni:

8 bites karácsony

Olyan rossz a címe, hogy a legtöbb embert valószínűleg ez fogja elriasztani, pedig az összes eddig megjelent idei karácsonyi film közül ez volt az egyetlen vállalható és szórakoztató. A címet egyébként megmagyarázza, hogy a 80-as években játszódik, főszereplői pedig olyan gyerekek, akik az életüket is odaadnák egy Nintendóért. Kifejezetten aranyos, zavartalanul lehet közben feküdni a kanapén.

+1

Home for Christmas

Nem idei, és nem is film, hanem sorozat, sőt norvég is, de tényleg vicces, és nagy előnye, hogy semmi varázslatos nem történik benne.