A december 1-jére várt államcsíny elmaradt, az elnök is megfeledkezett róla, pedig maga jelentette be, hogy lesz ilyen

Miközben a nemzetközi közvélemény azzal van elfoglalva, hogy megtámadja-e Oroszország Ukrajnát, és ha igen, mikor (egyelőre várhatóan semmikor, legalábbis addig, amíg Vlagyimir Putyin ereje meg nem roppan belpolitikailag, amire az idén vagy a közeli közeljövőben nem sok esély van; egyelőre az oda-vissza üzengetéseké és az átléphetetlennek nevezett vörös vonalak rajzolgatásáé a terep), aközben Volodimir Zelenszkij, a tévésztárból lett ukrán elnök egyre intenzívebb és izgalmasabb csatákba bonyolódik hazája határain belül. Az általa nyitott frontok száma és jelentősége folyamatosan gyarapszik, viszont az erős elnöki hatalom kivívása és megtartása felé tett lépései során kezd akadályokba ütközni.

Zelenszkij szerdán tartotta meg szokásos évértékelő beszédét a kijevi parlamentben, ahol több fontos témát is érintett. Beszélt arról, hogy az ukrán vezetés nem tudja megállítani a háborút akkor, ha nem folytat közvetlen párbeszédet Oroszországgal. Meg arról, hogy törvénymódosításokat kezdeményez a kettős állampolgárság intézményének bevezetése érdekében. Arról is, hogy elindítják az "Ukrán Álom" programot, ennek keretében "minden becsületesen adózó állampolgár" ötszázalékos hitelhez juthat, ezt egyebek közt lakás és elektromos autó vásárlására, továbbtanulásra, szakmaváltásra fordíthatja. És még arról, hogy a "Nagy Építkezés" keretében 15 ezer kilométer új út és 810 híd épül rövidesen. Ez a program már megy, a kezdete óta több mint 13 ezer kilométer megépült. Nem mellesleg, ezek jórészt útfelújítások voltak, bár tény, hogy előző állapotukat tekintve valóban indokoltabb új utak építéseként definiálni a rendbe hozásukat.

Néhány napirenden lévő témáról ellenben nem beszélt Zelenszkij. Így a december 1-jén, tehát az évértékelő napján esedékes államcsíny kérdését szóba sem hozta.

Puccs lesz, mondta az elnök

Az ukrán elnök múlt pénteken jelentette be különleges, 5 órán át tartó sajtótájékoztatóján – az újságírók felváltva, kis csoportokban elébe járulva kérdezhettek –: hírszerzési forrásokból tudomása van róla, hogy orosz támogatással államcsíny előkészületei zajlanak, amelyekbe Rinat Ahmetovot, az ország leggazdagabb emberét is bevonták. A puccsra december 1-jén kerülhet sor, tette hozzá. Vagy esetleg 2-án.

A közlés nagyot szólt, maga Ahmetov dühösen tiltakozott, majd három nappal később az SZBU, az ukrán nemzetbiztonsági szakszolgálat bejelentette: nyomozást indított a történtek tisztázására.

A részletekről azóta sem derült ki semmi. Nem volt hír arról sem, hogy bárkit is lelepleztek vagy őrizetbe vettek volna. Bár kedden Denisz Smihal miniszterelnök a Reutersnek még azt modta, vannak titkos információik, amelyek különleges szándékokra utalnak, a "külső erők" népfelkelést és puccsot próbálnak indítani, de forradalmi hangulat nincs. Smihal nem említette Ahmetovot, ez abból a szempontból nem csoda, hogy a kormányfő néhány éve még az oligarcha egyik kiemelt érdekeltségének, a DTEK óriásvállalatnak volt a vezérigazgató-helyettese.

Színre lépnek a nacionalisták, de ez most nem fontos

Szerdára aztán – hogy átmenetileg, vagy sem, előbb-utóbb kiderül – le is került a téma a központi napirendről. Nemcsak a Radában, a közterületeken sem volt jele puccskísérletnek. Néhány ezer ember utcára vonult Kijevben – háromezer rendőr vigyázott rájuk –, de ők a legkevésbé sem voltak oroszpártiak vagy általuk felbujtottak, ellenkezőleg: Petro Porosenko nacionalistái elsősorban Andrij Jermakot, az elnöki adminisztráció vezetőjét szerették volna eltakaríttatni, akit idegen ügynöknek tartanak, ehhez képest másodsorban követelték Zelenszkij nyugdíjba vonulását és az új parlamenti választások kiírását.

A tervezett államcsínnyel kapcsolatos elnöki megnyilvánulás viszont az elmúlt napokban egyfelől gyorsan mémesült, másfelől az elemzők azóta is törik a fejüket, hogy mi lehetett a politikus valódi célja. Az első számú megfejtés: Rinat Ahmetov pozícióinak gyengítése. Ez annyiban megvalósult máris, hogy az oligarcha érdekeltségeinek részvényei észrevehető mértékben veszítettek értékükből.

Le az oligarchákkal!

Volodimir Zelenszkij, akit megválasztásakor sokan egy másik oligarcha, Ihor Kolomojszkij bábjának tartottak, két év alatt kétségkívül önálló életre kelt, és néhány olyan ügyben is markáns döntéseket mert hozni, amilyeneket előzetesen senki sem várt tőle. A leglátványosabb példája ennek, hogy félreállította Viktor Medvedcsukot, aki három évtizeden keresztül volt ott az ukrán politikai és gazdasági élet közvetlen élvonalában, az elnökök jövésétől-menésétől teljesen függetlenül kiemelkedő befolyással. Ő most érdekeltségei jó részétől megfosztva házi őrizetben várja sorsa jobbra – vagy rosszabbra – fordulását, és nem mellette szólnak szoros kapcsolatai a legfelső orosz politikai körökkel, valamint személyesen Vlagyimir Putyinnal.

Amúgy is kiemelt projektje az elnöknek 2021-ben az ukrán gazdasági és politikai élet oligarchátlanítása, ennek érdekében külön törvényt is előkészíttetett és elfogadtatott szeptemberben. Ennek értelmében az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács (RNBO) dönti el, ki minősül oligarchának, és egy füst alatt listázza is őket. A lajstromban szereplő személyek nem finanszírozhatnak politikai pártokat, és nem vehetnek részt privatizációs eljárásokban.

Az oligarchák nyilvántartásba vételekor figyelembe veszik, hogy az érintett részt vesz-e a politikai életben, van-e befolyása a médiára, tulajdonosa-e monopolhelyzetben lévő vállalatnak, a vagyona meghaladja-e a 85 millió dollárt. Zelenszkij még májusban azt mondta, az RNBO 13 olyan személyt azonosított, akiket oligarcháknak minősíthetnek, de nem nevezett meg egyet sem. Hivatalos lista továbbra sincs, ez legkorábban jövő tavasszal állhat össze.

És akkor mi lesz, ha ez a jóember lekapcsolja a villanyt?

Ezeken a fejleményeken akadt fenn fokozatosan Rinat Ahmetov. Róla legutóbb 2019-ben írtunk részletesebben, amikor kiderült, hogy a rotterdami szén nem rotterdami szén, és ezen rengeteget lehetett keresni. A donbasszi származású milliárdos a 2014-es események után egy ideig nem tudta pontosan, hogy merre kellene mozdulnia, de a kezdeti lavírozást követően idejében állt a győztesek mellé, és bár a vagyona felét-kétharmadát elveszítette, talpon, sőt topon tudott maradni. Annyira, hogy két területen, az energetikában, valamint a vas- és fémiparban egyeduralkodónak számít Ukrajnában, amelynek változatlanul ő a leggazdagabb embere, a Bloomberg szerint kereken 10 milliárd dolláros vagyonnal, ami globálisan a 241. helyezéshez elengendő. Nem elhanyagolható: Ahmetov az elmúlt harminc évben minden elnökkel szót tudott érteni és együtt tudott működni, egyikük sem okozott neki gondokat.

A Zelenszkij–Ahmetov-viaskodás tehát nem múlt pénteken kezdődött – de a puccskísérletes bejelentéssel szintet lépett. Előzőleg csak fű alatt huzakodtak a felek, így az oligarcha által kontrollált tévécsatornákon egyre több olyan talk-show-t adtak le a szóban forgó törvény elfogadása óta, ahol a szereplők az elnököt bírálták. Emellett elkezdték vele szemben felépíteni Dmitro Razumkovot.

Róla nem sokat olvashatott eddig a magyarországi olvasó: a fiatal politikus az elnökválasztási kampányban Zelenszkij embereként sokat tett azért, hogy az orosz anyanyelvű lakosság a színész-komikust válassza, akár csak azzal, hogy szívesen szólalt meg oroszul. Később a parlamenti választásokon a Nép Szolgája listavezetője volt, majd házelnökké választották. Idén ősszel aztán megromlott a viszonya az államfővel – történetesen az oligarchaellenes törvény miatt –, a posztjáról leváltották, a pártból és a frakcióból kilépett. Sokan máris Zelenszkij soron következő kihívójának tartják, népszerűsége közelíti a két számjegyet. Hogy szívesen megméretné magát, azt már meg is említette nemrégiben.

Ahmetov mindenesetre az államcsínyvád miatt tényleg durván kiakadt, és mindent cáfolt, ám az elmúlt napokban már nem habosította tovább a történetet. Hogy mit mond, amúgy sem igazán érdekes. Hogy mit tenne akkor, ha a konfliktus eszkalálódna, az fontosabb. Energetikai érdekeltségei ismeretében ugyanis – nem hatalompárti vélemények szerint – megtehetné, hogy egyszerűen lekapcsolja a villanyt. Másfelől persze nem kizárt, hogy az ellenzéki véleménymondók alábecsülik Zelenszkijt, az SZBU-t és az RNBO-t – amely az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján tényleg azt csinál, amit akar, vagyis amit az elnök kér tőle –, hiszen ők azt sem hitték bő fél évvel ezelőtt, hogy Medvedcsuk ilyen könnyedén kiiktatható.

December 2-án este mindenesetre, amikor ez az írás megjelenik, az államcsínynek továbbra sincs nyoma.